K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

II. AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSE 1935-TŐL 1946-IG - A Múzeum tevékenysége Nagy Lajos irányításával 1944 őszéig

21. kép. A kiscelli Schmidtkastély bejárata. 1935 körül. mányozott számára a Kerepesi temetőben.

43 Gerevich Tibor, a neves művészettörténész, érdemeit méltatva így jellemezte őt: „Forma szerint régész és műtörténész, hivatása szerint muzeológus volt ... Egyike volt a legképzettebb és legmélyebben gondolkodó, legeredetibb magyar tudósoknak ... Rendkívüli tudását és élete utolsó szakaszában szinte szédületes tempójú irodalmi munkásságát a hazai és a külföldi tudományos körök és intézmények egyképp méltányolták és nagyra becsülték."

44 Nem sokkal halála után özvegye felajánlotta vételre az elhunyt igazgató könyvtárát a Múzeumnak. A Tanács 5200 pengőt fizetett a mintegy 900 db könyvért, amely a Képtár könyvtárába került.

45 A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE NAGY LAJOS IRÁNYÍTÁSÁVAL 1944 ŐSZÉIG A polgármester 1941. március l-jétől Nagy Lajost, a Régészeti és Ásatási Intézet vezetőjét nevezte ki központi igazgatónak. Ezzel egyidejűleg a Történeti Múzeum (újkori gyűjtemények), amelyhez szervezetileg a Középkori Kőemléktár is tartozott, osztályigazgatói teendőivel Schocn Arnoldot, a fővárosi emlékművek felügyelőjét bízta meg. A Régészeti és Ásatási Intézet vezetése továbbra is Nagy Lajos feladatkörébe tartozott. Az Aquincumi Múzeum irányítására Szilágyi János kapott megbízást, a Képtár vezetője Kopp Jenő maradt.

46 Nagy Lajos 1897. március 15-én született Nagyváradon. Elemi és középiskoláit itt végezte el, majd tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, latin és történelem szakon folytatta. 1920-ban tanári szakvizsgát tett latinból és történelemből. 1921-ben doktorált archeológiából mint főszakból, ókori történelemből és művészettörténetből mint melléktárgyakból. 1915-1919-ig katonai szolgálatot teljesített, 33 hónapot töltött az orosz és az olasz fronton. 1919-ben Szolnoknál román fogságba esett, s öt hónapig az aradi várban raboskodott, majd kiszabadult. 1922. január l-jén nevezték ki a Fővárosi Múzeumhoz ideiglenes hivatalnoknak, majd 1928ban múzeumi őrnek, 1937-ben osztályigazgatónak, 1941. március l-jétől központi igazgatónak. Az egyetemen Kuzsinszky Bálint tanítványa volt, mellette habilitált 1930-ban. 1941-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. 1934-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd ugyancsak levelező tagja lett a Német Régészeti Intézetnek és a Belgrádi Archeológiai Társulatnak. Több éven át főtitkára, választmányi tagja az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, 1932-től tagja a Műemlékek Országos Bizottságának. Az 1920-as és 30-as években a « BTM A KOi. 319/1941. jan. 15. 44 GEREVICH T., 1941. 279-280. 45 BTM A KOi. 1941. ápr. 25., máj. 6., okt. 21. Horváth Henrik szakmai és személyes irathagyatéka nem került be a Múzeumba, mivel megsemmisítették, mielőtt az 1977-ben alakult Adattárnak sikerült kapcsolatba kerülnie a családdal. Erről 1.: K. VÉGH, K. 1988.a. 589-590. 4

" BTM A KOi. 1941. febr. 14., 21., 22., márc. 16.