K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

II. AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSE 1935-TŐL 1946-IG - Horváth Henrik igazgatósága alatt (1935-1941)

A fenti gyűjteményekhez, feladatokhoz a központi igazgatón kívül, az 1940. szeptemberi állapot szerint 7 tisztviselő, azaz tudományos munkaerő állt rendelkezésre. A szakmai munkájukhoz szükséges tanulmányutakat - a Kuzsinszky Bálint vezetése alatt kialakult gyakorlat szerint - ezekben az években is biztosította a Fővárosi Tanács fizetéses szabadsággal és pénzügyi fedezettel. Kopp Jenő, a Képtár igazgatója 1939 márciusában 14 napos utat tett Olaszországban, képzőművészeti gyűjtemények és kiállítások tanulmányozása céljából. Májusban Horváth Henrik Rómában volt, ahol előadást tartott a magyar reneszánszról. Júliusban részt vett Londonban a XV. nemzetközi művészettörténeti kongresszuson. Korábban ott volt a Brüsszelben, Stockholmban és Svájcban rendezett kongresszusokon is mint a fővárosi múzeumok képviselője, s előadásokat tartott. (Aktív részvétele elismeréseként, második magyar tagként, megválasztották a kongresszusokat előkészítő állandó bizottságba.) 1939 októberében a Tanács kérésére tervezetet nyújtott be a múzeumi szervezet tudományos tisztviselői tanulmányútjainak egységes szabályozásához. Ebben 3 hetes tanulmányutakat javasolt Athén, Berlin, Bécs, London, Párizs, Róma és Stockholm úti céllal. Ettől eltérően 1940-ben a Képtár művészettörténésze, Turchányi Erzsébet több mint féléves tanulmányutat kapott Bécsbe. A római korral foglalkozó Szilágyi János 3 hetes tanulmányutat tett Ausztriában.

15 A Fővárosi Tanács továbbra is támogatta a tudományos munkák kiadását. Az 1932-től folyamatosan megjelenő Tanulmányok Budapest Múltjából című periodika mellett 1940-ben tanácsi határozat született - az 1937-ben megjelent XII. kötet után - a Budapest Régiségei XIII. kötetének kiadására. Szerkesztésével Horváth Henriket bízták meg.

36 Közben megkezdődött a felkészülés a háborús helyzetre. A Múzeum életében ennek első írásos nyomát az 1939. márciusi állapotról adott jelentésben találjuk, amelyben a teendők felsorolása között megemlítik, hogy „folyik a légvédelmi berendezések foganatosítása" is.

37 A március végén kiadott polgármesteri határozat szerint a főváros légoltalmának egységes irányítása érdekében az összes üzem és intézmény a légoltalmi intézkedések szempontjából a polgármesteri XIV. (légoltalmi) ügyosztályhoz 33 BTM A KOi. 220/1939. febr. 10., 1939. máj. 22., 237/1939. jún. 12.. 252/1939. okt. 11., 273/1940. febr. 20., 274/1940. febr. 28., 1940. dec. 4. ,6 BTM A KOi. 288/1940. júl. 26. 37 BTM A KOi. 1939. márc. 20. A háborúra való készülődés legkorábbi jele egy 1936-os körlevél, amely utasítás a főváros összes épülete pincéinek összeírására légoltalmi szempontból: tartozik.

38 A decemberben kapott újabb határozat arról szól, hogy a fővárosi hivatalok, intézmények vezetői 1940. február 5-ig jelentsék be: az 19011904 között születettek közül kiket soroztak be és közülük kiket hívtak már be katonai szolgálatra.

39 1940 januárjában már légoltalmi parancsnokokat kellett kijelölni.

40 A Régészeti és Ásatási Intézet fél évvel későbbi jelentése szerint „a katonai behívások miatt átmenetileg csökkentett erővel folyik a konzerválás és a leltározás". A Középkori Kőemléktár alkalmazottja, Virágh Antal így emlékezik vissza az akkori helyzetre: Lengyelország megtámadása után „nem gondoltunk még súlyosabb következményekre, de szemlátomást észre lehetett venni, hogy lassan ugyan, nálunk is megbénult minden. Még voltak ittott ásatások, de egyre kevesebb létszámmal. Részben már egy pár ásatási munkást katonának hívtak be, részben egyre kevesebb pénz jutott erre a munkára ... 1940-ben pedig majdnem teljesen leállt a munka."

41 Az eddig megtett légoltalmi intézkedésekről és a háború esetére javasolt szükséges védelmi és biztonsági intézkedésekről felterjesztett jelentés szerint az újkori gyűjtemények anyagának háromnegyed része már a kiscelli kastélyban van, a városligeti épület pincéjében a különösebb gondozást nem igénylő kőemlékek és kovácsoltvas tárgyak maradtak. A kastély légoltalmát veszély esetén a kerületi tűzoltóság veszi át. Az igazgatóság rendelkezése szerint légiveszélykor a kastélyban csak a gondnok, a két bentlakó munkás és a légoltalmi személyzet tartózkodhat. Tűzveszély elkerülése céljából a padlást kiürítették és ellátták a tűzoltáshoz szükséges felszereléssel (10 köbméter homok, 6 hektoliter víz tárolásához szükséges edény, 6 csákány, 6 lapát, 6 vödör). Óvóhely nincs. A városligeti épületben a hivatalos időn túl csak a portás és a légoltalmi személyzet tartózkodhatott. Megfelelő óvóhely itt sincs. A Fővárosi Képtárban is felállították a légoltalmi személyzetet, a padláson elhelyezték a tűzoltáshoz szükséges eszközöket. A felterjesztésben az igazgatóság javasolta a legértékesebb képek elhelyezését a Városháza bombabiztos óvóhelyén, a többinek más tárgyakkal együtt a kiscelli kastélyba szállítását, nedvességtől óvó csomagolásban.

42 A háborús eseményekre való felkészülés közben, 1941. január 15-én elhunyt a központi igazgató, Horváth Henrik. A székesfőváros díszsírhelyet adoBFL, VIII.1002/a. ikt. sz. 264.420/1936. XIV., 1936. nov. 13. ,s BTM A KOi. 231/1939. márc. 31., BFL: VIII.1002.a. 3699/1939., 65.851/1939. » BTM A KMi. 1939. dec. 28. 4(1 BTM A KOi. 268/1940. jan. 22. 41 BTM A ROi. 1940. júl. 20., Virágh, 1981.40. 4: BTM A KOi. 292/1940. júl. 6., szept. 30.. okt. 10.