K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Múzeum élete Csánky Dénes vezetése alatt (1912-1921)

az intézményt egyáltalában továbbra is fenn akarjuk tartani és a teljes csőd elől meg akarjuk menteni. Mert a Fővárosi Múzeum ... mai állapotában nem képes hivatását betölteni, kultúrténykedése majdnem abban merül ki, hogy a központi városháza hivatalainak képeket szállít, vagy nagyon közel áll ahhoz, hogy raktárrá süllyedjen". A háború előtt a Tanács foglalkozott a Múzeum helyzetével, s egy leendő múzeumi épülethez már tervrajzok is készültek, de a háború mindezeknek a nemes törekvéseknek szárnyát szegte. A nehéz viszonyok miatt a régi terveket elvetették. Schindelmann szerint két megoldás lehetséges: az egyik egy meglévő nagyobb épületben való elhelyezés, a másik pedig egy kisebb ház bérlése raktárak és irodák számára, hogy a jelenlegi épületben csak kiállítás lehessen. A személyi kérdések megoldására javasolja a meglévő személyzet véglegesítését és egy tisztviselő, egy altiszt és két takarító alkalmazását. Mindezeken túlmenően szükséges lenne a „Budapest Régiségei" rendszeres, évenkénti megjelenése, továbbá, „hogy a múzeumi bizottság is új életre keljen és időközi üléseivel alkalmat nyújtson egyrészről a Múzeum tevékenységéről való beszámolásra, másrészről pedig az intézet továbbfejlesztése irányelveinek megbeszélésére".

176 A Tanács azonban Schindelmann javaslataival érdemben nem foglalkozott, inkább a Tanácsköztársaság előtti állapotokat akarta visszaállítani. Az 1920. február 12-i határozata szerint a Fővárosi Múzeumnak is jelentést kellett adnia „a Tanácsköztársaság közegei által okozott károk tárgyában". Schindelmann Ferenc vezetőhelyettes március 27-i jelentése négy alkalmazást említ: Goda Géza (múzeumi vezető), Bíró Béla (Goda Géza helyettese), Poll János (havidíjas), Némethy László (havidíjas).

177 A felterjesztés egyéb, tényleges károkat nem tartalmazott. A Fővárosi Múzeum - városligeti részleg közben készült a nyitásra. Egyik, a helyhiány miatt raktárnak használt nagyobb kiállítási termet ki kellett üríteni. Az ott lévő 99 db tárgyat a régi Artézi-fürdő helyiségeibe szállították.

178 Három évi zárvatartás után, június 29-én végre megnyílt a Múzeum a nagyközönség számára. A Tanács június 10-i határozata értelmében megszűnt a díjtalan látogatás. A Múzeum vezetőjének javaslatát, mely szerint heti két napon díjtalan legyen a belépés, a Tanács elutasította azzal, hogy ebben a kérdésben akkor határoz, ha a belépődíjszedés eredményéről és annak hatásáról az 176 Schindelmann Ferenc előterjesztése. 1919. szept. 18. In: GERELYES, 1967. 328-336. 177 BFL. IV. 407.b.. XIV.2051/1920., 32850/1920. 178 BTM A KMi. 173/1920., 194/1920. 179 BTM A KMi. 201/1920., 211/1920. 180 BTM A KMi. 211/1920.. 233/1920. A kiállítások látogatása intézmény jelentését ismerni fogja.

179 A Múzeum 1920. évi tevékenységéről szóló jelentésben olvashatjuk, hogy mindössze 1000 látogatója volt a kiállításnak, s a csökkenés a belépődíjak szedésével magyarázható. A csekély bevétel „nem indokolja, hogy az érdeklődők nagy tömege a kultúrának ez intézményétől elzárassék". A jelentés részletesen szól a gyűjteménygyarapítás nehézségeiről: „a Múzeum gyarapodása, különösen értékesebb tárgyakban csökkenést mutat, minek oka ... a pénz vásárló erejének állandó nagyfokú csökkenésében rejlik". Emiatt a képzőművészeti vásárlások megszűntek, a Tanács „csupán egy-egy díj adományozásával nyújthatott valamelyest erkölcsi támogatást képzőművészeti kultúránknak. Az árak óriási emelkedése különösen a nem modem műtárgyaknál (régi bútorok, metszetek, érmek, porcelánok, festmények, stb.) vett nagy arányokat, miáltal a Múzeum mint vásárló végleg kiállóit a sorból". Ezen okok következtében „az ajándékozási kedv is megcsappant s így a Múzeum csupán az aktuális eseményekre vonatkozó olcsóbb természetű gyűjtési tevékenységre szorítkozhatott".

180 Egy másik előterjesztésben Csánky Dénes azt írta, hogy az intézmény anyagának gyarapodásában bekövetkezett hanyatlás a Múzeum további fejlődésére nézve cseppet sem biztató állapot, s nem remélhető közeli fordulat. Ezért a Múzeum megalakulása előtt alkalmazott módszerhez fordul: össze kell gyűjteni a hivatalokban, intézetekben lévő muzeális értékű tárgyakat. Ilyenek szép számmal lehetnek, mivel annak idején nem mindent jelentettek. Ezért kéri a Tanácsot, utasítsa a hivatalok vezetőit, hogy az ott őrzött muzeális tárgyakat adják át a Múzeumnak.

181 A tárgyak felkutatása és a Múzeum számára való megszerzése szerepel az intézmény 1921. évi munkatervében is.

182 Míg a raktárhiány ellenére a Múzeum a lehetőségekhez képest igyekezett anyagát gyarapítani, a Tanács és hivatalai az eddigieknél nagyobb mértékben vitték el helyiségeik díszítésére a képzőművészeti gyűjtemény darabjait. Schindelmann Ferenc augusztus 29-i beadványa szerint a raktáron lévő anyagot már csaknem teljesen elvitték, s az utóbbi időben az is előfordult, hogy a tematikus, történeti kiállításból kellett tárgyakat kiemelni és átadni, mivel, mint írta: a Múzeumnak „se szolgálati, se ügykezelési szabályzatai nincsenek, az általános muzeális szabályokra történt hivatkozásunk pedig nyilvánvalóan a tapasztalatok eredményeként - újra díjtalan lett. A Múzeum az eddigi gyakorlatnak megfelelően volt nyitva a nagyközönség előtt. 181 BTM A KMi. 234/1920. 182 BTM A KMi. 333/1920.