K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Múzeum élete Csánky Dénes vezetése alatt (1912-1921)

ra, dologi, irodai kiadásokra, továbbá az új helyiség elfoglalásával és berendezésével járó költségekre. Minderre 120000 koronát fordíthat a Múzeum.

171 A sajtó is foglalkozott a Fővárosi Múzeum új feladatával, s úgy látta, hogy „az első igazán szociális múzeum a Fővárosi Múzeumból alakul", amely eddig inkább a főváros történetével foglalkozott, szociális fejlődésével kevésbé törődött. „Nem mutatta be a főváros szociális képét, közegészségét, lakásviszonyait, vagyoni eloszlódásának minémüségét és élelmezési viszonyait. A politikai megbízottnak az volt az utasítása, hogy a vezetőség ebben az irányban haladéktalanul fejlessze ki a Múzeumot, hogy ilyenformán igazi szociális képét adhassa Budapestnek és így oktató múzeuma lehessen a budapesti munkásságnak. Ugyanekkor elrendelte a Közoktatásügyi Népbiztosság a forradalom emlékeinek összegyűjtését is." A tárgyaknak a Múzeum részére való átadását szorgalmazó felhívásnak eddig nem volt nagy eredménye, ezért az intézmény külön gyüjtőgárdát szervezett, amely már sok tárgyat gyűjtött össze. Folyik a tatarozási munkák miatt

172 bezárt Múzeum május elsejére tervezett megnyitásának előkészítése is. A kiállítás a főváros szociális képét mutatja majd be, statisztikai adatokkal, képekkel, modellekkel. A kiállításon kívül „Budapest proletárjainak szóló előadásokat" tartanak majd. E program megvalósításához „a már ma is túlzsúfolt Fővárosi Múzeum keretei nem alkalmasak és rendkívül sürgős lenne, hogy ennek a didaktikus és gyakorlati munkának a céljaira megfelelő helyiséget kaphatnánk."

173 A Vörös Újság egyik cikkének szerzője igen kritikus, ironikus hangon jellemezte a Fővárosi Múzeumot: „Hogy néhány fővárosi hivatalnok is álláshoz jusson, megcsinálták a Fővárosi Múzeumot is, a melynek főékessége mind a mai napig az üveg burában őrzött arany toll, a mellyel I. Ferenc József őfelsége írni méltóztatott és az üveg kupa, a melyből II. Vilmos német császár ivott. A Múzeum többi anyaga céhládákból és »müveszi kiállítású« táncrendekből áll."

174 Ez a vélemény természetesen nem felel meg a valóságnak, a cikk szerzője csak felületesen ismerhette a Múzeumot. A fentebb ismertetett tervek a Tanácsköztársaság törekvéseit, irányelveit tükrözik, s teljes megvalósulásuk a Múzeum gyűjtőkörének, kiállítási tevékenységének kiszélesítését eredményezte volna. Ugyancsak terv maradt a Múzeum több műtárgyának (plakátok, röpcédulák, jelvények, jegyzőkönyvek, egyéb emléktárgyak) kölcsönzése a Kommunista Proletármúzeum szeptemberre tervezett kiállítására. A Kommunista Proletármúzeum Direktóriuma a tárgyak átadásával kapcsolatos, július 25-én kelt levelében kérte a Fővárosi Múzeumot, hogy intézményüket „anyaggyűjtő és megszervezési munkálataiban" támogassa.

175 A Tanácsköztársaság leverése után a Fővárosi Tanács múzeummal kapcsolatos intézkedéscinek egyike volt, hogy a Múzeum vezetőségének június 12-i, helyiség kiutalását kérő beadványát elutasította, ráírva: „Mint tárgytalan, irattárba teendő ! 1919. aug. 8." Feltehetően a Tanács hozzáállása késztette a múzeumi vezetőhelyettest, Schindelmann Ferencet arra, hogy szeptember 18-án előterjesztést tegyen a Tanácshoz a Fővárosi Múzeum - városligeti részleg - tarthatatlan helyzetéről. Ebben leírta a fennálló helyzet kialakulásának történetét, a gyűjtemény gyarapodását és az örökös helyszűkét, az épület állapotát, amely miatt a kiállítás 1917-től zárva van. A helyhiány miatt a belső múzeumi munka, a gyűjteményekkel kapcsolatos nyilvántartás, feldolgozás, restaurálás stb. „már évek óta pang". Ezért a 35000 db-ot számláló gyűjteményben „napirenden vannak olyan esetek, hogy az intézet 2-3 alkalmazottjának fél napig is kell kutatnia olyan tárgyak után, amelyekről rendes ügykezelés mellett egy munkaerő 2 perc alatt szolgálhatna felvilágosítással". E helyzet oka a minőségileg meg nem felelő személyzet is. A jelenlegi 4 fős létszám helyén az eltelt 20 év alatt 11 fő fordult meg, holott a múzeumi anyag megfelelő kezelése annak éveken át tartó megismerését, tanulmányozását teszi szükségessé. A nem megfelelő személyzet oka pedig a szervezetlenség, az ideiglenes alkalmazás. A 4 tisztviselő közül 3 ideiglenes hivatalnok, maga Schindelmann Ferenc, aki már 14 éve dolgozott az intézménynél, szintén csak „szolgálattételre" volt beosztva a Múzeumhoz. Ezért a tisztviselők a végleges kimaradást nem tekintik célnak. Mindezek következtében „a helyzet már teljesen tarthatatlanná vált s bekövetkezett az az időpont, hogy valamit tenni kell, ha ezt 171 GERELYES, 1967. 127-128., 132. 172 Csánky Dénes az 1920. nov. 9-i, „a proletárdiktatúra alatt eszközölt tetőfedési munkálatokról" szóló jelentésében írta, hogy akkor nem a központi, hanem a VI. ker. Munkástanács rendelte meg a munkálatokat, valószínűleg még a Fővárosi Múzeum 1919. márc. 7-i előterjesztésére. A munka június hónapban folyt, azonban szakszerűen nem ellenőrizték, így a tető továbbra is beázott. A proletárdiktatúra után ismét a Tanács felügyeletével folyt a munka. BTM A KMi. 309/1920. 173 Az első szociális múzeum. A Fővárosi Múzeum összegyűjti a forradalom ereklyéit. A Munka 1919. ápr. 29.; GERELYES, 1967. 143-144., Kiss Gy„ 1954. 214-215. 174 Múzeumok a kultúra szolgálatában. Vörös Újság 1919. máj. 3.; GERELYES, 1967. 150. 175 BTM A KMi. 201/1919. A Tanácsköztársaság múzeumpolitikájának haladó, előremutató vonásairól tett említést előadásában Oroszlán Zoltán a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és éremtani Társulat 1969. ápr. 9-én tartott ülésén. OROSZLÁN, 1969.