Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)

Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása

egymáshoz való arányuk kiszámításának nem lenne értelme, pedig ebből következtetni lehetne azoknak a termesztésben betöltött jelentőségére. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy az itt élők változatos gabonatermesztést folytattak. A már említett fajokon túl termesztették itt a hexaploid vetési- vagy kenyérbúzát, a hazai középkorra jellemző csupasz, jellegzetesen sarkos szemtermésű törpebúzát és a rozsot is. Erre a korra egyébként is jellemző volt a búza és a rozs együttes vetése (lásd abajdoc = Triticum mixtum). Meglepő a konyhakerti növények teljes hiánya, hiszen termelékeny szántóföldi növénytermelés csak ott alakulhatott ki, ahol megfelelő szintű konyhakerti termesztés is párosult hozzá. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy nem volt ilyen, mivel itt cséplési hulladékról van szó, így érthető, a hüvelyes maradványok hiánya. Az egykori lakosok nemcsak gabonát termesztettek, hanem vitaminokban gazdag vadon termő gyümölcsöket is gyűjtögettek illetve fogyasztottak. A vadalma a közeli ligeterdőből kerülhetett a telepre. A gyomfajok magjainak/terméseinek száma igen tetemes: 12 faj, 56 db diaspóra. A régészeti korokból származó gyomfajok maradványai mindig az adott kor gabonatisztításának eredményességével (vagy eredménytelenségével) hozható kapcsolatba. Hogy az Árpád-kori próbákban talált gyomfajok száma meglehetősen magas, az azzal magyarázható, hogy ezek égetésre szánt cséplési, tisztítási hulladékok voltak, és semmiképpen nem ételkészítés maradványai. Amennyiben ételkészítés maradványai lettek volna, úgy a gabonaszemek között kevesebb lenne a gyom, és nem fordulna elő közöttük pelyvalevél, mert arra a múltban is vigyáztak, hogy az őrlésre szánt gabonaszeSzálkás vetési között ne legyen ilyen, a lisztet kesernyéssé tevő pelyvadarab, illetve a lisztet mérgező gyommag. (Ilyen, pl. a leletanyagban is megtalált beléndek, mely lisztbe őrölve súlyos mérgezés okozója lehetett volna.) A felhasználásra szánt gabonát szeleléssel, szitálással, szemenszedéssel tisztították meg, és az ocsút, mely a gyommagok mellet zsizsikes és egyéb károsított vagy csak könnyebb fajsúlyú gabonaszemeket, pelyvaleveleket és más hulladékot is tartalmazott, vagy állatokkal etették fel, vagy elégették. Ezért fordulnak elő itt, a ház belső és külső kemencéjéből vett földmintákban. (Nyilván a tüzelés során megégtek, és a kemencékből kiestek.) A gyomnövények nagy része gabonagyom (Secalietea) faj: mezei rozsnok, vadkáposzta, szulákkeserűfű, gyanús galaj, beléndek, fehér somkóró, vetési bükköny. Ezen fajok őszi vetésű gabona gazdanövényekre (búzák, rozs, esetleg őszi árpa) utalnak. A gyomnövények kisebbik hányada tavaszi vetésű gabona (pl. tavaszi árpa, köles), más néven kapás gyomtársulás (PolygenoChenopodietalia) tagjai: apró ujjasmuhar, sallangos gémorr.