Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)

Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása

4. ábra. A gabonafélék maradványainak m eg oszlása Ejgabona fragm. • hatsoros árpa • köles • rozs • tönké Etörpebúza d vetési búza Qj búza sp. Az egykori környezetből származó magvak száma alacsony (5. ábra). Mindez erős kultúrhatást mutat: ún. palaeo-biocönosis társulással van dolgunk, azaz a termesztett gabonafélék a hozzájuk tartozó gyomflórával, szórványként az egykori környezet elemeivel. A fehér és pokolvar libatop tavaszi vetésű gabonák/kapások gyomnövényeként is számba jöhet, de utak, istállók, házak környékén is előfordul, csakúgy, mint az egérárpa és a porcsin keserűfű. Hogy pontosan miként és hol voltak annak idején nem tudjuk, az azonban tény, hogy ezek a ruderáliák (taposásos gyomtársulás fajai) megtalálhatóak minden olyan emberi behatásnak kitett területen (árkok, utak mentén, töltésoldalakon, parlagon, épületek környékén), ahol a talaj nitrogénben gazdag, esetleg trágyázott. Utak mellet, házak környékén, istállók mögött seregesen nőnek. Ami pedig ezen fajok ökológiai igényét illeti, az átlagos termőhelyű, tehát a nem nedves, de nem is túl száraz, taposott részeket kedvelik. Ha az egykori természeti környezetből bekerült fajok száma gyér is, jelenlétükből mégis arra következtetünk, hogy változatos lehetett. (6. ábra) Az egykori (közeli) inkább száraz, semmint nedves rétről kerülhettek be a réti imola, tejoltó galaj, komlós lucerna, esetleg a fent már említett fehér somkóró diaspórái. Volt a rétnek nedvesebb része is, legalábbis erre utal a mezei lórom makk. A telephez közeli rét átlagos termőhelyű részeiről származhattak a lándzsás útifű félkaszatok, de az sem kizárt, hogy a tavaszi vetésű gabonák gyomnövénye volt. Ezek a rétről származó diaspórák állatok révén, szél útján, vagy egyszerűen csak takarítással kerülhettek az elégetni szánt gabonacséplési/tisztítási maradékok közé. Megítélésünk szerint az Árpád-kori leletanyagban a földi bodza, mint irtásnövény bukkan fel, így minden valószínűség szerint az itt élők irtással vették birtokba szántóföldjeiket.