Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)

Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása

5. ábra. A fajok ökológiai csoportosítása • ligeterdo | • erdoirtás/erdoszél • nedves rét £3 átlagos rét • száraz rét i U kultúrnövény O kapásgyom ! • gabonagyom J £3 ruderália Itt jegyezzük meg, hogy a leletanyagban számos olyan fajt is találunk, amely színezékként (vadalma, földi bodza) és gyógynövényként (ragadós galaj, beléndek vagy csábítófű, lándzsás útifű, gyalog- vagy földi bodza) is hasznosítható. Ezért más összefüggésben ezek gyűjtögetését sem zárhatjuk ki. 4. AZ ÁRPÁD-KOR NÖVÉNYTERMESZTÉSÉRE LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK Az elvégzett archaeobotanikai vizsgálatok szerint a neolitikum óta folyamatosan lakott az 1. számú lelőhelyet jelentő Rákospalota-Újmajor vidéke. A neolitikumtól a középső rézkoron és a szkíta koron át az Árpád-kor felé haladva egyre több régészeti objektum, és bennük mind több archaeobotanikai maradvány található. Ezekben rendszeresen előfordulnak az egykori nedves környezetből származó növényfajok. Ebből következően a megtelepedésre és a növénytermesztésre alkalmas részek elsősorban az ármentes területek peremei voltak. A mocsarak növény és állatvilága folyamatos táplálékot szolgáltatott ember és állat számára egyaránt, a levonuló árhullámok után bőségesen nőtt a fu és ivóvízben sem volt hiány. Mégis valamennyi korban találtunk növénytermesztésből származó maradványt. Különösen így volt ez az Árpád-korban, mikoris a gabonafajok diverzitásából következően a növénytermesztés jelentette a fő élelemforrást. A környezet, de az akkori klíma is kiváló lehetőséget biztosított a gabonafélék termesztésére.