Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)

Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)

vételével, aki maketteket is épített. Ennek ellenére sem lehet kétséges azonban az, hogy a rekonstrukciók sikerességét igazából az bizonyíthatja, ha azok az egykori házak eredeti méretében épülnek fel. Hiszen csak ezáltal biztosítható az egyes szerkezetek ellenőrzése, a az eredetivel vélhetően azonos építőanyagok okozta terhelés alatt. Az Árpád-kori köznép lakáskörülményeit kutató régészek közül elsőként Bakay Kornél jutott az egykori lakóházak méretazonos rekonstrukciójának gondolatára. Az általa irányított kísérleti házépítésről azonban eddig még sajnos csak egy igen rövid, néhány mondatnyi beszámoló jelent meg.

42 Végén egy szkeptikus megjegyzéssel, miszerint a veremház fikció, mivel az - Bakay Kornél felfogása szerint - gyenge szerkezete miatt nem tudott volna ellenállni az időjárás viszontagságainak, elsősorban a csapadéknak. Ezen felül pedig egy-egy veremház mérete is túlontúl kicsi volt a normális életvitelhez. Az ellentmondás - az idézett gondolatmenet szerint - csak oly módon volna feloldható, ha a feltárt szögletes, általában kemencével és cölöplyukakkal is rendelkező telepjelenségeket' az egykori föld felszíni faházak pincéjeként értelmeznénk. Azaz, Bakay Kornél - egyes oroszországi és ukrajnai párhuzamokra hangsúlyosan hivatkozva - csak és kizárólag olyan faházak egykori meglétét tartja reálisnak, amelyek egy föld felszíni részből, illetve az ahhoz kapcsolódó, központi, földbe ásott padlójú helyiségből álltak. Érveit pedig oly módon is igyekezett szemléletessé tenni, hogy T. N. Nikolskaja nyomán egy ukrajnai, illetve egy saját maga által rekonstruált magyarországi építmény belső terét rajzban is bemutatta

43 (21. kép), a vélt hasonlóságok szemléltetésére. Bakay Kornél rekonstrukciójának alapvető, és e sorok írója szerint aligha áthidalható nehézsége, miért nem a veremben áll a ház tüzelőberendezése - ahogyan ez a magyarországi feltárásokon elő szokott kerülni. Ennek ellenére azonban Bakay Kornél felvetése a kutatás továbbvitelének irányába hatott azáltal, hogy felhívta a figyelmet a veremházak méreteiben rejlő ellentmodásokra. Arra, hogy túlságosan kis méretekkel vagyunk kénytelenek számolni, ha a ház kiterjedésének kiindulópontjaként a földbe ásott gödör nagyságát fogadjuk el. (Hiszen például már Méri István is közölt olyan, kemencével, cölöplyukakkal rendelkező, tehát minden valószínűség szerint házként használt objektumot, amelynek gödre csak 2,25x2,8 m volt,

44 és ehhez hasonló méretű házakat a közelmúltban is 42 BAKAY 141.: „...elkészítettem egy 3x3 m-es, egy méter mélységű gödröt, éppen olyat, amilyeneket találni szoktunk. Fedelet eszkábáltunk a gödör fölé, a déli oldalon lejártatot hagyva, majd kőből és téglából kemencét raktunk, persze füstnyílás (azaz kémény) nélkül. Azután megvártuk az esős napokat. A csizmaszárat csapkodó sáros latyakban bevonultam ötödmagammal a 9 m

2-es „házba". Kurta lábú fapadokra telepedve vártuk a kemence melegét. A nedves, füstös és csaknem elviselhetetlen gödörházban vastagon állt a sár, beszivárgott a víz. Képtelenség arra gondolni, hogy az avarok és a magyarok ilyen putrikban vergődtek volna. " 43 BAKAY 66. ábra. 44 MÉRI 1952. 2. kép (VI. ház).