Hanny Erzsébet: Buda 1686. évi vissza vívásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának gyűjteményében (Monumenta Historica Budapestinensia 9. kötet Budapest, 1998)

Buda visszavívásának emléke az irodalomban és a művészetben

képek nagyobb forrásértékűek a városkutatás szempontjából, mint a látképek. Általában a látképek között csak azoknak adhatunk történeti hitelt, melyeknek készítőjéről köztudomású, hogy részt vett valamelyik hadi cselekményben.

34 Az un. veduták iránti érdeklődés egyidős a város múltja iránti tudományos érdeklődéssel. Abban a szerencsés helyzetben vannak a kutatók, hogy több gyűjteményes-elemző munka is rendelkezésükre áll. E témának utolérhetetlen szakemberei Bubics Zsigmond és Rózsa György.

35 A térképek közül leghitelesebbnek tekinthetjük azt a török eredetűt, mely Ferdinando Marsigli hagyatékából származik, illetve azt, amely közvetlenül a visszafoglalás után készült és Rabattá generális hagyatékából került elő.

36 Az ábrázolások között külön csoportot képviselnek azok a metszetek, melyeknek a várostörténet és topográfia szempontjából semmilyen forrásértékük nincs, de híven tükrözik a korabeli barokk felfogást főhatalomról, kereszténységről, visszafoglalásról. E képek elemei ugyanazok, melyekkel az irodalomban is találkozhatunk: díszes, rendkívül gazdag egyházi és világi szimbólumvilág, allegóriák, a felkelő Nap és a lenyugvó Félhold motívumai. Végül meg kell említenünk a Buda visszavívásának örömére Európa szerte rendezett ünnepélyekről készült metszeteket, például a nápolyi és párizsi ünnepélyek ábrázolásait, és a török császárt, illetve főembereit pellengérre állító gúnyrajzokat is. rí f 18 A források másik igen értékes csoportját azok a levéltári anyagok képezik, amelyek között kémjelentések, hadparancsok, zsoldjegyzékek, elszámolások, követjárások iratai egyaránt megtalálhatók. Ugyanilyen fontos azoknak a nyomtatásban is megjelent műveknek a csoportja, melyek szerzőik személyes élménye alapján íródtak: útleírások, jelentések, naplók, az átélt események későbbi, történeti igényű összefoglalásai. Ezeket az utókor időről-időre kiadta gyűjteményes kötetekben, esetleg önálló forrásközlésként. A visszafoglalás eseménytörténeti feldolgozását a 200. Évforduló megünneplése idején Károlyi Árpád vállalta magára. Munkáját 1936-ban Wellmann Imre folytatta és fejezte be, máig túlszárnyalhatatlan alapossággal készítve el tanulmányát. Az elmúlt évek alatt, főleg az évfordulókra megjelent tanulmányok, dokumentumgyűjtemények is hozzájárultak a téma feltárásához. E kötetben a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárában őrzött, 1686-os budai forrásanyagot tartalmazó különgyűjteményt szeretnénk bemutatni.