Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)
A kolostor az újkorban - Kutatástörténet
zöttük két olyan is, amely már a korai kápolna elbontott északi falán feküdt. A korai szögletes záródású kápolnának előkerült a diadalív mindkét oldali indítása. A poligonális záródású templom hajóját E—D-i irányban lerekesztő fal déli oldalán ajtóküszöb elmosódott nyomát figyelte meg az ásató. 29 1974-ben a romterület ÉNY-i sarkában található toronyban és annak közvetlen környékén folyt a munka. A torony déli bejáratától mintegy 5 méterrel délebbre egy K—Ny-i irányú csatorna került elő. A csatorna belmérete 80 cm, fedlapja pedig 50 cm széles volt. Az e csatornától délebbre található K—Ny-i irányú falon másodlagosan egy 150 cm széles bejáratot alakítottak ki, melynek két oldalát téglával falazták ki egyenesre. Az ajtón 3 db 30 cm széles és 30 cm mély lépcsőn lehet lejutni egy nagy, téglalap alakú helyiségbe. A belső járószintet a lépcső alja adja meg, mintegy 1,5 méterrel délebbre pedig ugyanezen a magasságon rossz minőségű habarcspadló maradványa került elő. A téglalap alakú helyiség keleti zárófalán, a bejárattól csaknem 4 méterrel délebbre egy 150 cm széles ajtó volt, a helyiség nyugati oldalán, a bejárattól mintegy 18 méterrel délebbre egy nagy méretű pilléralapozást sikerült feltárni. Az itteni maradványok helyzetéből Zolnay szerint egy 4,5-5 m széles kocsibehajtó és egy ismeretlen méretű, de ennél jóval keskenyebb gyalogkapu rekonstruálható. A torony bejáratától délre előkerült K—Ny-i irányú csatorna kelet felé egy kis téglalap alakú helyiségen megy át, melynek a keleti fala vakolt volt Ezt a kis, téglalap alakú helyiséget északon egy téglapillér zárja le. Ez eredetileg egy 60 X 120 cm-es kőpillér volt amely később téglaköpenyezést kapott. A pillértől keletre egy 180 cm szélességű ajtó került elő, melynek 25 cm széles küszöbe volt. Ettől az ajtótól mintegy 3 méterrel délebbre egy 130 cm széles ajtó található, melynek ugyancsak 25 cm széles a küszöbe. Az 1970-es években megindultak a helyreállítási munkák. 1984-ben a háromhajós templom déli oldalkápolnájának helyreállításával párhuzamosan részleges romkonzerválás történt a háromhajós templom déli mellékhajójában, melynek során több sírt találtak. Ez a tény szükségessé tette annak a korábban általánosan elfogadott nézetnek a felülvizsgálatát hogy a háromhajós templomban már nemigen érdemes ásni, mivel a régebbi kutatások, valamint a templom területén korábban folyt szőlőművelés itt majdnem mindent megsemmisített 131 1985-ben azután, a háromhajós templom területével kezdve, megkezdődött a kolostor szisztematikus dél-északi irányú feltárása. Ezen munkák eredményét próbálom meg röviden ismertetni (2. kép). A háromhajós templom déli oldalkápolnájától keletre és a háromhajós templom kései déli szentélyfalától délre eső területen, a következőket lehetett megfigyelni. A háromhajós templom késői déli szentélyfalának — nyugat felől nézve — első és második külső támpillérének déli oldalán, egy K—Ny-i irányú fal húzódik, melynek déli oldalán az egykori járószint — a zokli magassága — 337, 23 m magasságban található. 132 Ennek a falnak kissé keletebbre 133 szélesebb alapozását sikerült megfogni, ugyanitt a fal valamikor északi irányba fordult. A később erre haladó korai kerítésfal és e fal között falelválás figyelhető meg, valószínűleg a kerítésfal építésekor valamilyen módon ezt a falat is felhasználhatták, talán a kerítésfalat ráépíthették. A háromhajós templom kései déli szentély falának—nyugat felől nézve—második külső támpillére itt található, így további megfigyelésekre a fallal kapcsolatban itt már nem volt mód. Ehhez a K—Ny-i irányú falhoz később dél felől két É— D-i irányú falat építenek hozzá, e két falat azután D-en egy K—Ny-i irányú fallal zárják le. így egy négyzetes vízgyűjtő keletkezik, melybe nyugati irányból egy csatorna szállítja a vizet 134 Erre a ciszternára építik rá azután a kolostor kerítésfalát amelyet teherhárítóíwel visznek át a vízgyűjtőn. Megfigyelhető még, hogy a ciszterna, valamint a kerítésfal iránya nem esik 135 ' egészen egybe. Az itt húzott E—D-i irányú metszeten (3. kép) látható, hogy a kerítésfal külső oldalát lejtősen képezték ki, azaz a falon kívül még egy kisebb árok is húzódott. Ugyanez figyelhető meg a háromhajós templom kései északi és déli szentélyfala között megmaradt kerítésfal külső oldalán is, méghozzá e falszakasz második periódusában (4. kép). A 3. képen a háromhajós templom kései déli szentélyfalának külső, déli oldalán egy nagy omlásréteg látható, amelyben egy reneszánsz homokkő lábazati pillértöredéket találtunk. A háromhajós templom kései déli szentélyfalának belső oldala, valamint a háromhajós templom korai szentélyének ÉK-i külső támpillére közötti szakaszon három habarcscsík is megfigyelhető a metszeten (3. kép), melyek közül a két alsó talán a kerítésfalhoz köthető. A háromhajós templom déli oldalkápolnájának nyugati oldalán a korábban itt futó kerítésfalat felhasználták a kápolna külső támpiHereként. Ugyanez valószínűsíthető a kápolna keleti külső oldalánál, ahol a kerítésfalat még 339,28 m magasságban megtaláltuk. A háromhajós templom kései déli szentély falának külső oldalán az alapozáson megtalált kváderek alját, azaz a 339,03 métert tekinthetjük az 1510-es években kialakított külső járószintnek. 136
