Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)

A kolostor az újkorban - Kutatástörténet

A háromhajós templom kései, északi és déli szentélyfala között megtalált kerítésfalat egyszer átépíthették. A fal belső oldalán a zokli, külső oldalán pedig a vakolás határa adja meg az első szintet amely a tereplejtés miatt nem vízszintes. Az előkerült falszakasz déli oldalán a belső szint 337,77 m, a külső pedig 337,80 m. Az észak felé való lejtés miatt ez a szint mintegy 8 méterrel északabbra belül 337,57 m, kívül pedig 3 37,40 m. A második szint belül 338,20 m, kívül 137 pedig 338,28 m magasságban fut (4. kép). A háromhajós templom első szentélyében délebben talált ossarium és a kerítésfal külső oldala között húzódó nyugat-keleti metszet (4. kép) több fontos megfigyelésre adott alkalmat. A szentélyben egy nagyméretű cölöplyuk került elő, melynek keleti és nyugati oldalán mások a rétegviszonyok. A cölöplyuk valamint az eltérő rétegviszonyok valószínűleg a korábban itt állt épület miatt keletkezhettek. A szentélyfal belső oldalához a szürke agyagréteg tetején egy lejtős habarcsréteg fut be. A szentélyfal belső oldalán 336,35 m mélységben megtaláltuk a falalapozás alját Érdekes az is, hogy a világosszürke aljtalajt leszámítva, a szentélyfal belső és külső oldala között is egészen más rétegviszonyokat találunk, az eltérést szintén a háromhajós templom első szentélyére ráépített épület magyarázza meg. Amikor a háromhajós templomot megépítik, akkor a templom első szentélyétől keletre húzódó kerítésfalat a későbbi külső járószint alá süllyesztik. A szentélyhez nyugatról befutó építési szint már átmegy a kerítésfal fölött. E szint alatt egy keményre letaposott járószint található, mely alól Zsigmond király 1387-1427 között használt parvusa került elő. A templom tehát 1387-ben még épült, viszont 1403-ban már készen volt

138 Az építési szint kevéssel 339 méter alatt húzódik. Valószínűleg ez a szint lehetett a háromhajós templom első szentélyétől keletre a külső járószint később pedig a háromhajós templom kései szentélyének belső járószintje. Ezt a feltételezést erősíti meg az az E—D-i irányú metszet, amely a háromhajós templom kései északi szentélyfalának belső oldalától délre húzódik, már a kerítésfal külső oldalán (5. kép). A rajzon látható, hogy a kevéssel 339 m alatti szint csaknem egybeesik a háromhajós templom kései déli szentélyfala külső oldali járószintjével. Az ez alatti járószint pedig a kerítésfal második periódusának külső szintjével azonos. A 339 m feletti meszes csíkok talán a templom pusztulásával hozhatók kapcsolatba. Biztos viszont az, hogy a déli szentélyfal belső oldalán látható faragott köves, törmelékes gödör a templom pusztulásakor keletkezett Az itt talált faragott kövek—közöttük vállkő is—alapján a háromhajós templom kései szentélyének csillaghálós boltozatát is rekonstruálni lehe139 tett. A faragott kövek mellett ebben a gödörben találtuk azt a téglát is, amelybe cipőt karcoltak bele (6. kép). A háromhajós templom feltárása közben a templom nyugati zárófalának belső oldalán 339,68 m magasságban sikerült egy zoklit megfogni. Ez a szint nagy valószínűséggel a templom belső járószintje lehetett. 140 A háromhajó s templom első s zentély étől keletre a külső szint, majd később a szentélybelső szintje 339 m körül volt Ha a templomhajó szintje közben nem változott akkor ez azt jelentette, hogy a templomszentély valamivel alacsonyabban volt mint a hajó. Mivel a terep amúgy is lejt nyugati irányból kelet felé, ez talán elképzelhető, bár kevéssé valószínű. Valószínűbb az a feltételezés, hogy a templomba esetleg egy-két lépcsőn lehetett nyugat felől bejutni. 339,03 m volt a külső szint a háromhajós templom kései déli szentélyfalának déli oldalán. A háromhajós templom déli oldalkápolnájának padlószintje pedig 339,80 m magasságban maradt meg. A háromhajós templomban két — valószínűleg múlt századi

14 — ossarium mellett 86 sírt sikerült feltárni. A sírok döntő többsége melléklet és koporsó nélküli volt, mindössze a 85/2. és 85/4. sír halottját temették el koporsóban. A sírok mindegyike keletéit volt. A következő sírokban találtunk valamilyen mellékletet: A 85/4. sír halottjának ujján aranygyűrű volt az eltemetett által viselt ruha egy részletének mintázatát is rekonstruálni lehetett az előkerült szövetmaradványok alapján.

142 Szövetmaradványok kerültek még elő a 85/5., a 85/32. és a 85/33. sírban. A 85/7. sír jobb vállánál ruhacsat darabja volt. A 85/33. sírban bronzból készült füles függőt és egy töredékes nyaklánccsüngőt találtunk. A 85/41. sírban ún. „párizsi" kapocs került elő. E sír alatt egy foglalatba rakott zápfog került napvilágra. A 85/49. sír halottjának ujján pedig ezüstgyűrű volt. A háromhajós templomban Garády is feltárt egy olyan sírt, amelyben mellékletet talált, mégpedig egy Kun László-dénárt.

14 Ez az 1934-ben feltárt 6. sír, amely háromhajós templom — kelet felől nézve — első és második belső támpillére között, a templom északi zárófalától mintegy 2 méterre délre került elő.

144 A háromhajós templom területén az 1980-as években feltárt embercsontok egy részének vizsgálati eredményei a közelmúltban kerültek publikálásra.

145 Itt jegyzem meg, hogy a háromhajós templomtól északra 1988-1991 között összesen 73 sírt tártunk fel, melyek közül 72 keletéit volt. Az 1988/89-ben előkerült sírok aháromhajós templom északi zárófala és a korai poligonális