Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)

A kolostor az újkorban - Kutatástörténet

különös házba rakásba hordatta.

112 A feltárási munkákat Garády Sándor folytatta 1934-ben.

113 A háromhajós templom déli oldalkápolnájában ekkor még megvolt az eredeü téglapadló. Az ásató itt három oltárt vélt megtalálni. A három oltár azonban csak kettő, mivel a háromhajós templom lepusztult külső támpillérét vélte oltárnak a feltáró. Az egyik ásatási fotón, mely a déli oldalkápolnát ENYról mutatja, jól látható, hogy az oltárnak vélt támpillértől K-re a háromhajós templom déli zárófala még mintegy 2 méter magasan áll, a falban pedig két vízvető lábazati támpillér is megfigyelhető. Ez a tény mindenképpen arra utal, hogy a háromhajós templom felépült már, amikor az oldalkápolnát hozzáépítették. Garády feltárta a háromhajós templom késői szentélyének részletét is, a templom korai szentélyénél az ott felépült nyári lak miatt nem tudott dolgozni. Az ásató dolgozott a korai templomok területén is. Az alaprajz alapján úgy tűnik, hogy a háromhajós templomhoz északról egy sekrestye csatlakozott Sikerült a kerengő egy részletét is feltárni.

114 1949-ben rövid ideig Gerevich László és Zolnay László áshatott a helyszínen. Ekkor feltárták a kör alakú (a későbbi szakirodalomban sokszögűnek nevezett) építmény belsejének alapfalait. Ehhez északról vízlevezető csatorna kapcsolódott A levezető csatorna két oldala kváderköves, boltozatát helyenként profilírozott kövek alkotják.

115 1958 őszén Nagy Emese ásott a sokszögű építményben és közvetlen környékén.

116 A feltárás során a sokszögű építmény belsejében előkerült egy kisebb és egy nagyobb apszis, az apszisoktól nyugatra és keletre egy-egy észak-déli irányú fal. A sokszögű építménytől északra pedig a már korábban megtalált csatornánál sikerült újabb megfigyeléseket végezni. Az építményhez nyugatról csatlakozó fal felületén pedig egy kis keskeny, négyszögű keresztmetszetű téglával bélelt csatorna került elő, a nagy csatornától kissé északabbra pedig keletről egy támpillér csatlakozik ehhez a falhoz.

11 Az ásató szerint a feltárt falmaradványok legalább négy építési periódusban készültek: 1. a belső kis apszis; 2. a külső kis apszis; ezzel vagy egyidős, vagy későbbi a sokszögű építmény belsejéből kiinduló egyenes fal; 3. csatorna, amely vagy egyidőben, vagy korábban készült a sokszögű építményhez nyugatról csatlakozó egyenes falnál; 4. sok118 szögű építmény. Meg kell még említeni, hogy a sokszögű építmény in situ álló faragott külső lábazati köve alatt egy nagyköves szint került elő.

11 Az 1960-as évektől 1985-ben bekövetkezett haláláig Zolnay vezette a feltárásokat. 1964-ben a romterület ÉNY-i sarkában található toronyban és annak környékén folyt munka. A torony belsejében a mai szint alatt 0,45 méter, a torony mellett pedig 0,7 méter mélységben megvolt az eredeti járószint. A torony alapozási árkaiból származó edénytöredékek alapján a torony építési idejét a XV. század 2. felére tette a 120 feltáró. 1974-ben újra sikerült a toronyban dolgozni, amelynek 160 cm széles bejárata a déli oldalán volt. A bejárat küszöbének szélessége pedig 25 cm. A torony közepén egy kisméretű építmény alapozási 121 • kősorát sikerült tisztázni. Leghosszabban nyugati 122 fala maradt meg. 1965-ben az akkor már álló erdészeti lakóházak déli oldalán, azaz az ún. sokszögű építménytől mintegy 20 méterrel ÉK-re, egy földszintes épület alapozásakor mintegy 4 méteres szintsüllyedést hajtottak végre. Ennek során egy téglalap alaprajzú épület maradványai kerültek elő, melynek hosszabb oldala az E—D-i volt. K—Ny-i falszakaszát 5,5 méter hosszan lehetett követni. A fal vastagsága 1,35 m volt A falak alapozási árkaiban nagyobb mennyiségű XV. századi házikerámia került elő. 1970-ben a ma bekerített romterülettől kissé északabbra egy 2 méter széles és 1,5 m mély gázcsőárokkal vágták át E—D-i irányban a területet, melynek során 5 falat is átvágtak. A délen átvágott un. I. és II. fal által bezárt tér téglalap formájú, benne egy E—D-i irányú osztófallal. A két fal által bezárt tér 5 méter széles, e belső traktus DNY-i sarkában — ahol a fal vakolt volt —, 70 cm-rel a mai szint alatt található az épület belső szintje. Az északabbi un. III. és IV. fal is egy belső teret zár közre, melynek szélessége 6,5 m. A belső szint 20 cm-rel van a mai szint alatt. A helyiség déli falának déli oldalán nagy lapos kövekből kirakott udvarszint került elő. Az ún. V. fal már csak a gázcsőárok nyugati metszetében jelentkezett

124 1971 -ben került sor a háromhajós templom déli oldalkápolnájának a feltárására, melyet Zolnay egy 1403-as oklevél alapján

125 a Szent Kereszt kápolnával azonosított A kápolnában a padlószint alatt a korábbi kerítésfal hosszabb szakaszát sikerült feltárni. Előkerült három sír is. A tetemeket Zolnay a Kóvári család tagjaival azonosította.

126 Ugyancsak 1971 -ben a kolostor ÉNY-i részében rontott „kalácsfonatos" 127 kályhasarok töredéke került elő. Ez egyértelműen arra utal, hogy a kolostorban működött egy kerámiaműhely. Egyébként a párhuzam nélküli, pálos szerzeteseket ábrázoló kályhacsempe-töredékek is erre utalnak.

128 1972-ben a háromhajós templomtól északra folyt a munka. Ennek során több sír is napvilágra került kö-