Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
Aquincum Pannónia gyógyhelye
A Thermae maiores a Birodalom területén ismert fürdők különböző típusai közül az ún. „Ringtyp" csoportba sorolható. A fürdőző körbejárhatta a termek sorát anélkül, hogy arra kényszerült volna, hogy csak visszafordulva távozhasson. A therma több igényre is lehetőséget nyújtott. Ha pl. a 20. sz., elképzelésünk szerinti előcsarnokon át megérkezett a látogató, a 9. sz. apodyteriumban levetkőzött, a 14. sz. átjárón és a 18. sz. frigidariumon keresztül átment a tepidariumokba: 33,34 és 40, 41. számúak - ahol felmelegedve előkészülhettek a forró fürdő vételére a 43. sz. caldariumban, majd ugyanezen az úton visszafordulva időzhetett a 18. sz. frigidariumban és felfrissülhetett a 25. sz., illetve 26. sz. hidegvizes medencékben. Mindez érvényes a feltételezett keleti bejárón, a 27. sz. előcsarnokon keresztül érkezőkre is. A fürdőben tartózkodás ideje alatt igénybe vehették a kozmetikai szolgáltatásokat (31. sz. helyiségben?), de az olvasni vágyók is bizonyára találtak arra megfelelő lehetőséget a kisebb könyvtárszobában - a tepidariumok melletti - egyelőre ismeretlen rendeltetésű - helyiségek valamelyikében. A leírt útvonalon kívül, közvetlenül a palaestrából is átjöhettek fürödni a versenyek szünetében, vagy végeztével a látogatók, melyre több átjáró is rendelkezésre állt. A rendkívül átgondoltan konstruált épület palaestrája például arra is módot nyújtott, hogy a fürdők használata nélkül, kizárólag csak a palaestra eseményeiben vegyenek részt a sportolók és a nézők, az északi és nyugati, illetve keleti bejáratokon keresztül, majd a mérkőzések után közvetlenül onnan távozzanak. AQUINCUM PANNONIA GYÓGYHELYE Az alábbi fejezetben szükségét éreztük összefoglalni azokat az ismereteket, melyeken keresztül dokumentálható, hogy Aquincumot nemcsak a római birodalom hadászatilag jelentős Duna-könyök menti városát, hanem szerencsés földrajzi adottságainak köszönhetően, mint gyógyhelyet is értékeltek a rómaiak. Amint a leletek ismertetéséből látjuk majd, topográfiai előkerülésük nagy százalékban a Thermae maiores és a közvetlen közelében épült valetudinarium környékéhez köthető, tehát maga a fürdő, mint a tábor monumentális katonai középülete egyben, mint gyógyhely is kétségtelenül szerepet kapott a római uralom századaiban. A déli melegebb éghajlathoz szokott rómaiak számára a hidegebb pannóniai hőmérséklet sok betegség forrása volt. Jó példák erre a múmia sírokban temetettek csontvizsgálatának eredménye, mely kimutatta, hogy 239 * az elhunytak köszvényes bántalmakban szenvedhettek. Elképzelhető, hogy távoli keleti hazájukból ideérkezve Aquincum gyógyforrásaitól reméltek enyhülést. Az aquincumi fürdők erre kiválóan alkalmasak voltak. A mai Római-fürdő területén fakadó gyógyhatású források vizét a város észak-déli aquaeductusába emelték, ahonnan mintegy 4 km távolságra eljutott gyógyító ereje. 240 A 60-as évek ásatásai alkalmával kerültek felszínre a Római-fürdő római kori forrásai. A víz, számszerint 14 helyen tört fel a földből. Az isteneknek a vizén keresztül is megnyilvánuló tevékenységéért oltárokat állítottak a források mellett. 241 A XII. sz. forrásnál Apollónak és Sironanak állított oltárt Ti. Iul. Mercator decurio. Az emlék fontos bizonyítéka a kelta Apollo Grannus és Sirona istenpár tiszteletének továbbélésére a romanizált kelta lakosság életében, hangsúlyozza Kádár Zoltán. 242 A XIII. sz. forrásban Aesculapius és Hygieia istenpár neve jelenik meg C. Aur. Eutychus oltárán, míg a Római-fürdői források számszerint utolsó XIV. sz. nyílásánál M. Foviacius Verus decurio áldoz hálaszavaival Aesculapiusnak és Hygieianak kőbevésett emléket. 243 Ugyancsak Aquincumban orvosok is állítanak az istenpárnak emléket. Ti. Martius a „castrensis medicus" 244 majd Mar(cus) Marcellus. 245 A valetudinarium területéről ismerjük T. Venusius Apert, a praenestei származású „optio valetudinarii", aki hasonlóan az előzőkhöz Aesculapiusnak és Hygiaeianak állíttatja hálaoltárát. 246 Az istenpár kultuszának áldoz még oltárokon a feltehetően görög, vagy keleti származású Aurelius Artemidorus, beneficiarius, valamint Iul. Iulianus, akinek oltára a valetudinariumtól északra a Miklós u. 12. sz. alatti ház építésénél került felszínre 1932-ben. 247 Az istenpárnak több domborképes ábrázolása is felszínre került különböző ásatásokból. Az ábrázolások közül művészi kidolgozásban kiemelkedik az ugyancsak a valetudinarium területéről - a gyógyító isteneknek épült feltételezett szentélyből származó - fogadalmi tábla. A kerámiaanyagban is feltűnik Aesculapius ábrázolása, egy edény gemma lenyomatában. 248
