Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A fürdők nyitvatartása, üzemeltetése
kel egyre hitelesebben berendezni a megmaradt kopár falakat s ugyanezen helyiségekben egykor szórakozó, gyógyuló embert varázsolják elénk. Amikor például a veterán és Hadrianus császár fürdőbéli eseténél olvassuk, hogy a probléma ott kezdődött, amikor a veteránt megrótták, hogy olajos testével beszennyezi a márvány falakat, igazolva látjuk az ugyancsak ókori forrásból kapott receptet, mely szerint ajánlatos a fürdőbe lépés előtt is beolajoztatni a testet. Egyúttal az olajozó helyiség jelenlétét is szükségszerűvé teszi, amely a mi esetünkben a Thermae maioresben a 9. sz., illetve a 12. sz. apodyterium lehetett, ahogy azt már a helyiségek leírásánál is jeleztük. Vagy nézzük Seneca panaszos sorait, amikor a fürdő kozmetikai eseményeit, vagy massage hallható következményeit idézi. Tehát fel kell tételezzünk egy ilyen nagy fürdő esetében mint a miénk egy külön erre a célra épült kozmetikai és therapiai szalon létezését. Talán nem csalódunk, ha erre a célra a 31. sz. fűtött nagy csarnokot képzeljük a legalakalmasabbnak, a tepidariumokon kívül. Itt függönyökkel oszthatták kisebb egységekre a folyosószerű helyiséget, mely az egymásközti összeköttetést is igen megkönnyítette. A FÜRDŐK NYITVATARTÁSA, ÜZEMELTETÉSE 1876-ban Portugáliában egy kis bányatelepen talált feliratos bronztábla a Lex Metalli Vipascensis szövege arról is tájékoztat, hogy a conductorok milyen feltételek mellett üzemeltethették a bérelt fürdőiket. Kötelesek voltak naponta fűteni a fürdőket, reggelenként a nőknek, esténként a férfiaknak fürdést biztosítani; a nőknek 907 1 As, a férfiaknak 1/2 As belépődíj befizetése ellenében, bár egyes források csak 1/4 As-ról tesznek említést. A belépődíjak fizetésénél előnyt élveztek a katonák, a gyerekek és a bányában dolgozók. Felszínre került olyan feliratos kő, amelynek szövegéből kitűnik, hogy a rabszolgák részére is engedélyezték a fürdőt. 208 90Q Egy bolognai felirat arról tudósít, hogy a férfiak és mindkét nembeli gyerekek számára díjtalanok voltak a fürdők. A conductoroknak a belépődíjon kívül biztosítottak mellék kereseti lehetőséget. Ok zuhanyozták, borotválták pl. a vendégeket, kozmetikai szolgáltatást nyújtottak, élelmiszert - főleg süteményeket - árusítottak, de 910 előfordult, hogy ők voltak a ruhatárosok is. 911 Meusel tanulmánya részletesen foglalkozik a fürdők rentabilitásának kérdésével, miután az építési költségek igen magasra rúgtak. Néhány példát említ: Maecenas fürdőjét 300 000 sesterciusért építették fel, Ostia és Tarquinia fürdői 2-3,5 millió sesterciusba kerültek, míg kisebb fürdőkre elegendő volt 120 000 sestercius is. Ezek az összegek egyben jelzik, ha ugyan későbbi időpontban, hogy az aquincumi Thermae maiores monumentális épülete ugyancsak jelentős anyagiak összpontosítását kívánta. A nyitvatartási időre vonatkozóan Vitruvius leírása jó tájékoztatást ad. Szerinte legelőnyösebb a déltől estig tartó fürdési idő. 212 Ajánlatos a caldariumot már eleve úgy felépíteni, hogy tájolása délnyugati legyen, hogy a lehetséges legtöbb napenergiát befogadhassa. Ezt a szabályt általában betartották a birodalom területén épített fürdőknél. Aquincumban a Thermae maiores tájolása is dél-délnyugati. Az ókori források több helyen leírják, hogy a nyitvatartási idő meglehetősen hosszú volt. Virradattól a nap hetedik órájáig (13 h) a nők fürdési ideje, a férfiaké viszont a nap nyolcadik órájától (14 h) éjjel a második óráig (20 h) tartott. Ez a szöveg egyben a férfiak és nők egyértelműen külön történő fürdésére utal. 213 Ezen időn belül a főétkezések előtti időszakokat használták legszívesebben fürdésre. A jelenlegi kutatás különbséget tesz a thermák és kisebb fürdők használati ideje között. Merten nemrég megjelent tanulmányában megállapítja a vispascai nyitvatartással kapcsolatban, hogy az általában a helyi követelményektől függött és nem egészen a fűtéstechnikai feltételektől, ahogy azt korábban sejteni vélték. 214 Különben is egy hypocaustumos helyiség nem hűlt ki rövid idő alatt tekintettel a rendszerint rendkívül vastag suspensurára. így tehát nem befolyásolta a nyitvatartási időt az a tény, hogy egy-egy éjszaka folyamán több vagy kevesebb fahasábot tettek a tüzelőtérbe. 215 Nem alakult ki egységes szabály: a birodalmon belül is, meglehetősen változó volt, a helyi szokásoknak megfelelően. 216 Rómában pl. általában a hatodik illetve kilencedik órában nyitottak. Nero thermaiban már a hatodik órától forró fürdő állt a fürdőzők rendelkezésére. Hadrianus korában csak 917 nyolc órától fürödhettek, az előtte levő órák betegeknek voltak fenntartva. Napnyugta után ismét bezárták a fürdőket.
