Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

Élet a fürdőkben

Egykori feljegyzésekből értesülünk arról, hogy számos rabszolga állt a fürdőkben a vendégek rendelkezésére. A jól átgondolt építészeti tervek arra is biztosítottak lehetőséget, hogy a kiszolgáló szermélyzet a fürdőtermektől elkülönítve dolgozzon, ne zavarják a vendégek szórakozását. Rendszerint a földszinti traktusokban találhatók a törülközőkkel, illóolajokkal felszerelt és vendégekhez siető személyzet tagjai. Az auktorok sorai utalnak az ételek és italok esetenkénti egészségtelen túlfogyasztására is. Seneca a gyomorbajig fokozódó szertelen ivás, valamint a túlzott izzasztás ártalmairól

194 szól. Egyenesen „bűn" a sok evés, vagy ahogy a továbbiakban Plinius

195 írja, hogy nem ritka az olyan esetek száma sem a fürdőkben, amikor a fürdőzők túlzott ásványvíz fogyasztásának következményeiként fellépő puffadás ellensúlyozására körkötéseket alkalmaznak. Nero éjszakába nyúló lakomái közben többször talált felüdülést és egyben kijózanodást a felkeresett fürdőkben. Hasonlókat más császároknál is említenek a források.

196 A fürdőkben a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó emberek találkozhattak császár, szegény ember, fiatal, öreg. Ennek egyik emlékezetes bizonyítéka a Sriptores Históriáé Augustaeban Hadrianussal kapcsolatban olvasható anekdota.

197 „Minden uralkodót felülmúlt ajándékozásban. Gyakran látogatta a közfürdőket és együtt fürdött a tömeggel. Híressé vált az alábbi tréfa, melyet az egyik nyilvános fürdőben művelt. Meglátott ott egy ismerős veterán katonát, aki hátát meg teste egyéb részeit a falhoz dörzsölte. Megkérdezte tőle: ugyan miért dörgölődik a márványhoz? Azért - felelte a veterán -, mert nincs rabszolgája. A császár erre néhány rabszolgát ajándékozott neki és pénzt is adott az eltartásukra. Amikor másnap megint elment a fürdőbe és látja ám, hogy több idős ember dörzsöli hátát a falhoz, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a császárt hasonló bőkezűségre késztesse. Hadrianus kihívatta őket s rájuk parancsolt, hogy kölcsönösen dörgöljék egymást. " A fürdőbe érkezők ruháikat (Balnearis vestis) az apodyteriumok faliszekrényeiben helyezték el, ahol maguk* i no kai hozott rabszolga, vagy a helyi ruhatáros némi ruhatári díj ellenében őrizte a tolvajoktól. A medencékbe és fürdőtermekbe

199 ruhátlanul mentek be, a palaestrákban is így játszottak, vagy tornáztak a görög példák szerint s a napfürdőt (Apricatiot) is csak így élvezték. A nők legfeljebb egy kötényt viseltek (subligar), főként a közös fürdőkben. De hordtak még a mai „bikini"nek megfelelő öltözéket is. Erről az antik „bikini" divatról hűen tájékoztatnak a Piazza Armerina mozaikpadozatán látható labdázó nők figurái.

200 A fürdőkben használt leggyakoribb felszerelési tárgyak a strigilis, íróvessző, tábla, olajat tartó edény és a tál, amelybe öntötték az olajat. A pannóniai anyagban is találunk egy teljes palaestra felszerelést, melyet a brigetioi ásatások hoztak felszínre.

201 Ezeket az eszközöket karikára fűzték, részben a könnyebb tárolás, részben kézben történő szállítás érdekében. A trieri Rheinisches Landesmuseum őrzi annak a férfinak sírszobrát, aki jobb kezében karikára fűzött fürdőfelszerelésével indul a fürdőbe, bal vállára törülközőt vetve. Ezek a felszerelések különböző anyagokból készülhettek, megrendelőik anyagi helyzetének függvényeként. Ismerünk ezüst eszközöket (Argentum Balneare) a tehetősebbek készletéből, esetleg alabástromból előállított olajtartót (Alabastra) 203 Epilalashoz csipeszeket vittek magukkal, szükség volt még fülkanalakra, fésűkre, a nők részére hajtűkre. Az aquincumi múzeum is őriz leletanyagában néhány bronz strigilis töredéket. A III. ker. Flórián téri Thermae maiores 24. számú frigidariumának betöltéséből egy teljesen ép vésett díszítésű bronz strigilist találtunk

204 (96. kép). A fürdőkben a víz minden mennyiségben és különböző hőfokon rendelkezésre állt. Ez azonban nem távolította el a szennyeződést maradék nélkül a testről, a mai értelemben vett szappan viszont nem volt. Ezt helyettesítették horzskővel és agyagos föld keverékével, bolyhos textíliákat használtak a test ledörzsölésére, és a bronz strigilist, mely elsősorban ugyan az atléták felszerelése volt, de mint a tisztálkodás kiváló eszközét is javasolja 205 Martialis: „Strigiles, Pergamon adta: vakartasd görbe vasával a tested, s tisztítóba nem oly gyakran adod lenedet. " Hajszínezésre és részben ugyancsak tisztításra használták a sápot, mely zsiradék és növényi hamu keverékéből készült massza. 06 A fürdő életét felvillantó auktorhelyek nemcsak ízes emlékidézőként hasznosak számunkra, hanem egy-egy leírásközbeni megjegyzés a szokások kialakításával is megismertet bennünket, majd azon túl segít képzeletünk-