Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
Élet a fürdőkben
Ujabban feltűnik ugyan Biricianis fürdőjének „Thermae maiores" -ként történő szerepeltetése, de ez nem dokumentált egykorú elnevezés. Feltehetően ezzel kívánják hangsúlyozni, hogy a korábban 1926-ban megismert másik fürdő méreteiben a mostaninál kisebb volt. A római kori fürdőket általában két nagy csoportba sorolják: nyilvános és magán fürdők. A nyilvános fürdők mindazok a fürdők, amelyeket az általános igények szerint használtak. 184 A nyilvános fürdők ismét két csoportba tarthatók nyilván a balnea publica és a balnea meritoria. Ez utóbbit * 185 mindig conductorok bérelték egy meghatározott ideig. 1 RA A balnea publicak általában az állami tulajdonban levők. Voltak viszont olyan fürdők, melyeket gazdag emberek építtettek és adományoztak. Marcus Vipsanius Agrippa, aki i. e. 33-ban kezdte a vízvezetékek és fürdők építését, végrendeletében bizonyos birtokainak külön erre a célra történő hagyományozásával gondos187 • * kodott a fürdőjének halála utáni karbantartásáról. Fürdők adományozásáról több feliratos kőemlék is meg1 RR 1RQ emlékezik pl. Praenesteből „Gratuitam in perpetuum", vagy egy másik Urbinoból. ÉLET A FÜRDŐKBEN A római kori fürdőkben színes, zajos élet folyt, kiabálás, jövés-menés, játék, sport, gyógykezelések. Az egykori hangulatot jól idézik Senecanak Baiaeból barátjához, Luciliushoz írt panaszos sorai: „Lám zaj, zsivaj, lárma kellős közepébe jutottam: pontosan a fürdő fölött lakom. S most idézz fel képzeletedben mindenféle-fajta hangot, ami csak elkeserítheti a füledet: mikor edzést tartanak az izomemberek, ólomsúlyzókkal hadonásznak, ha erőt fejtenek ki, vagy erőkifejtést mímelnek, hallom a nyögést; valahányszor kieresztik visszatartott lélegzetüket, sípoló, kínkeserves fújtatást hallok; ha akad afféla lomha, aki beéri az olcsó kenekedéssel, hallom a paskolást, mikor a vállára csapnak - aszerint változik az ütés hangszíne, hogy lapos vagy homorú részekre ér. Ha pedig ehhez jön egy labdázó, és elkezdi számolni a leütött labdákat, végem van. Adj hozzá még egy fenegyereket, egy rajtakapott tolvajt, no meg azt, aki a fürdőben a saját hangját élvezi. S mekkora lármát üt a hatalmas vízcsobbanás, mikor beugranak a medencébe! Ezenkívül, akiknek egyebük nincs is, de legalább a hangjuk természetes! Képzeld el még a szőrtépdesőt: hogy jobban észrevegyék, átható fejhangon szüntelenül kiáltozik, és sohasem hallgat el, csak mikor hónaljat tép és maga helyett mást kényszerít sivalkodásra. No és, ahogy a lepénysütők kurjongatnak összevissza, a kolbászos, a cukrász, meg mindenféle csemegeánis, jellegzetes hanghordozással kínálva portékáját." Bár Seneca sorai Baiae-re vonatkoznak, de érvényes általában az ókori fürdőtelepekre, ahol naponta több száz ember megfordult. A fürdők a hygieniai szempontok biztosítása mellett a vendégek mindennapi gondjaiktól való kikapcsolódását nyújtották, barátok találkozhattak, új barátságok szövődtek, kereskedők szerencsés üzleteket köthettek. „BALNEA, VINA, VENUS, MECUM SENUERE PER ANNOS" szólnak a fürdőért lelkesedő szavak az ostiai Neptunus fürdőből. 191 Aki tudományos munkáinak eredménye felől kívánt egyedül elmélkedni, vagy problémáit barátaival megbeszélni, minderre kellemes lehetőséget talált a fedett oszlopcsarnokokban. A fürdőket körülvevő üzletekben mindent árusítottak, amire a vendégeknek itt szüksége lehetett. A fürdőolaj és fürdőfelszerelések éppcnúgy kaphatók voltak, mint az élelmiszerek és italok. Nem csoda, hogy a római kori ember, ha csak tehette, ideje jelentős részét a fürdőkben töltötte. Erre számos lehetőséget is talált a Birodalom • » • i • 192 városaiban. I. Constantinus idejében készült Róma városának leltára, mely szerint amíg 46 602 több lakásos insula épült, addig a nyilvános fürdők száma 836 volt. Ahol megtehették a rómaiak, olyan helyre és úgy építették a fürdőket, hogy a testi felüdülés mellett a szemet gyönyörködtető táj látványa is fokozza a minél teljesebb kikapcsolódást. Plinius laurentumi villája fürdőjét úgy építtette, hogy aki a medencében fürdik, kiláthat a tengerre. ,yAz épület másik oldalán díszes szoba, mellette egy másik, amely lakóhelyiségnek túl nagy, ebédlőnek közepes, s beragyogja a nap és a tengerről visszaverődő fény. Mellette egy másik szoba, előtérrel; elég magas, hogy nyári, elég védett, hogy téli lakóhelyül szolgáljon, mert védve van minden széltől. Közös fallal csatlakozik hozzá a másik, szintén előtérrel rendelkező szoba. Azután következik az elég széles, hideg vizű fürdőszoba, melynek két szemben lévő falánál egy-egy medence áll. Elég tágasak, itt fürödve azt hiheted, hogy a tengerben lubickolsz. Szorosan mellette a kenő, az izzasztószoba, a fürdő fűtőszobája, majd még két fürdőszoba, inkább csinosak, mint fényűzőek. Igen ügyes megoldással kapcsolódik hozzájuk egy medence, amelyből a benne úszó kiláthat a tengerre. Nem messze van a labdázóterem, ide még a 193 legnagyobb hőség idején is csak alkonyatkor süt be a nap. "
