Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)

A Thermae maiores fűtése

magánháztartások is a közkutakból beszerezhetik a vízszükségletüket. Mindezeket jól példázzák a pannóniai, nagy részükben földalatti,

55 és a birodalom egész területéről eddig ismert részben földalatti, részben föld feletti vezetékek. A közismert római kori műszaki létesítmények kiváló voltát azért éreztük szükségesnek, hogy az aquincumi példánál kihangsúlyozzuk, mert ezek ismeretében elképzelhetetlen, hogy egyáltalán vízszivárgás történhessen a vezetékekben. S ha ez mégis előfordult volna az éppen ügyeletes műszaki, katonai osztag azonnali feladata a kijavítás. Tehát a geológus megállapítása a „hosszú időn át tartó szivárgás"-ra vonatkozóan, véleményünk szerint csakis a római birodalom bukása után következhetett be, amikor már nem volt aki gondozza, javítsa a vízvezeték esetleg sérült részeit. Miután a lerakódások az említett boltvállak magasságában megálltak, feltételezzük, hogy ott járószintnek kellett lennie, melynek kialakulása már a középkorra tehető. Ugyancsak 1979-ben hitelesítettük az aquaeductus ún. „Mária-kő" pillérének helyét

56 A XIX. században a meglehetősen nagy rommaradványba egy Mária-képet építettek, innen kapta az elnevezését.

57 Ásatásunkkal megállapíthattuk, hogy részben újkorban készült nagy alakú kváderkövekből és betontömb alapozáson áll az egykori pillér vállrészének és boltív indításának részlete. A pillért 1938-ban az eredeti nyomvonaltól nyugatabbra a kápolna tengelyébe helyezték át. Konzerválás, rekonstrukció A határidőre befejezett régészeti feltárás lehetővé tette, hogy az új M 11-es út terveiben a felszínen megmaradhassanak az aquaeductus pillérek. (80. kép) Topái József a FÖMTÉRV főmérnöke ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy a kétszer négy sávos új út elválasztó zónájában zöld pázsitos felületen kiemelkednek a romok.

59 A feltárt aquaeductus pillérek mellett számos kerámialelet, közöttük jelentős terra sigillata töredék is felszínre került. Az anyag feldolgozása folyamatban van. A végső összefoglaló értékelés előtt is megállapítható, hogy az anyag meglehetősen homogén és az i. sz. II. század első felére datálható. Az aquaeductus építése feltétlenül egybeesik a Thermae maiores építésével, tehát az i. sz. II. század elején épülhetett. A fürdő ugyanis nem létezhetett volna magas vízigényével csak egy kiváló teljesítményű műszaki létesítmény mellett, amilyen a mi aquaeductusunk is volt. Megfigyeltük feltárásunk alkalmával, hogy á konstrukció olyan kiváló minőségben készült, hogy javításra, átépítésre nem volt szükség a római uralom századai alatt. Éppen ennek köszönhető, hogy jelentős része napjainkig fennmaradt nemcsak a föld felszínén, hanem meglepően jó állapotban a földtakaró alatt. A sérüléseinek és romosodásának is jelentős részét a XVIII. századi építkezések alkalmával szenvedte el. Óbuda lakói a kiváló minőségű építőanyagot „kibányászta" a pillérekből, felhasználva épületeinek falazásához, amint erre már Foerk Ernő is utalt. Hajnóczi Gyula elkészítette a pillérek konzerválási és rekonstrukciós tervét, aki egyben a helyszíni megvalósítást is személyesen irányította. Konzultációink során kialakult az az elképzelés, hogy rekonstrukcióra csak ott kerül sor, ahol a pillértestek a leginkább lepusztultak. Ennek megfelelően két helyen a déli városfal közelében és az aquincumi múzeum előtt készült el hat-hat pillér teljes rekonstrukciója, a felső vályú alakú vízvezetékkel együtt. (81. kép) A kiegészítés első sorát vörösre festett elválasztó betoncsík jelzi. A pillértestek kiegészítése részben a helyszínen, a régészeti feltárás során kitermelt római kori kváderkövekből, részben budakalászi mészkőből készült. A pillérek tetején töb helyen megmaradt konglomerátumszerű vízköves lerakódások tömbjeit betonból készült támpillérek biztosítják. Két pillér - az 54. és 55. számúak - ívelésével együtt in situ állapotban maradt meg az előzetesen megfelelően kezelt konzerválással. A THERMAE MAIORES FŰTÉSE A kutatás a legutóbbi időkig a hypocaustum fűtés feltalálását Sergius Oratának, az i. e. I. században élt haltenyésztőnek tulajdonította. Amióta a görögországi ásatások Olympiában felszínre hozták a hypocaustumos fürdő maradványait

61 tudjuk, hogy lényedében görög gyökereken indul el a hypocaustum fűtés, melyet a rómaiak csak átvettek és továbbfejlesztettek. Ebben Sergius Orata szerepe pedig úgy módosul, hogy ő volt az első a római birodalom területén,