Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores fűtése
aki saját osztriga- és haltenyészetéhez a hypocaustumos fűtést felhasználta. Ő ugyanis, mint ügyes kereskedő időben felismerte, hogy ez a fűtés nagy anyagi megtakarítást jelent tenyészetében. A hypocaustum fűtéssel Vitruvius 64 leírása ismertet meg minket. Ennek lényege: az ún. lebegőpadozat, melyet alulról fűtöttek. A fűteni kívánt terem padozatát kőből faragott oszlopok, vagy téglapillérek tartották, néha vegyesen mindkettő. Ezekre általában két láb méretű faragott kőlapot helyeztek, melyek sarkaikkal a pillérek középpontjában találkoztak. A lapokat szorosan egymás mellé illesztették s az így nyert összefüggő felületre öntötték a terrazzót. Ezek vastagsága általában 20 cm volt, de előfordul ennél vastagabb is. A fűtőnyílás belső oldalához egymással párhuzamos, élére állított kőlapokat illesztettek. Az így kialakult csatorna az elégett fahasábok lángjának huzatot biztosított és közvetlenül vezette az áramló meleget a padozat alá. A felforrósított levegő az oszlopok között cirkulált és egyenletesen melegítette fel a padozatot. A rajnamenti Saalburgban 65 kísérletképpen felépítettek egy ilyen hypocaustum rendszert. A próbafűtés eredménye meglepő volt. Amikor a szabadban 0 °C volt a hőmérséklet, 24 óránként égettek el 25 kg bükkfaszenet egy 4 m x 5 m-es helyiség fűtéséhez. Begyújtás után másfél nappal a szoba hőmérséklete 22-23 °C-ra emelkedett, és ez minden ingadozás nélkül megmaradt. A próba azt igazolta, hogy a padló alatti fűtés üzemeltetése olcsó volt, csak a felépítése okozott költséges és nehéz munkát. Ez a saalburgi kísérlet csak a gazdaságosság igazolására jó példa, mert a fürdők egyes termeinek hőmérséklete ennél jóval magasabb volt, elérte az 50-60 °C-t is. 66 Ezekben a helyiségekben a padló olyan forró volt, hogy csak fapapucsban járhattak rajta. A padlók forróságára utal egy drámai jelenet, melyet Pliniustól 68 ismerünk, amikor Larcius Macedo volt praetort rabszolgái agyonverik a fürdőben: „Mikor azt gondolták, hogy már vége van, a forró padlóra lökték, hogy kipróbálják, él-e még? O, vagy mert nem volt eszméleténél, vagy mert azt színlelte, mozdulatlanul elnyúlt, s így azt hitték, csakugyan meghalt. Erre aztán kivitték, mintha a forró gőz kábította volna el." A fűtött helyiségek falait üreges téglákkal borították. Korábban az a vélemény alakult ki, hogy az üreges téglákon keresztül áramló meleg levegővel fűtötték a helyiségeket. Ujabban több kutató osztja azt a nézetet, hogy a tubulácio szigetelt és nem fűtött! 69 Az üreges téglákat egymáshoz kapcsolódó sorban helyezték a falakra, melyek kéményként is funkcionáltak. 70 Az oldalnyílásos téglák kommunikáltak egymással, tovább adva a meleget. Az antik auktorok a tubulusok helyett többször említik, a tegula mammatat is. Ezek a kis plasztikus sarkokkal készített téglák, sarkaikkal a falakhoz tapadva üreges teret képeztek, mely ugyancsak alkalmas volt a meleg levegő továbbáramoltatására. Vitruvius ajánlja ezt a rendszert a falak szárazon tartására is. 71 Azt a kérdést ma még nem lehet eldönteni, hogy a két fali fűtőrendszer közül melyik volt a korábbi, a tubulusok, melyek Pompeji legrégibb fürdőjében, a Casa del Faunoban tűnnek fel, vagy a tegulae mammatae, melyek az i. e. II—I. század fordulóján a tubulusokkal egymás mellett párhuzamosan is feltűnnek. Az egymással oldalnyílásaikkal összeköttetést fenntartó üreges téglák már az augustusi időkben megtalálhatók az épületek falburkolatain. 72 Az egymás mögötti hypocaustumos helyiségeket egy praefurniumból fűtötték, ennek következtében a hátrább levők kevésbé melegednek fel. Augusta Raurica női thermainak tepidarium fűtése mutatja a technika fejlett változatát. A hypocaustum teret több nyílás kötötte össze a caldariummal. Abban az esetben, ha a tepidarium valamiért alulfűtött volt, rendelkezésre állt egy külön praefurnium is. 73 A fürdők befűtése hosszadalmas feladat volt, erre utalnak Pliniusnak Laurentum-i birtokáról írt sorai: >y Á szerényebb igényűeket kiszolgálja a falu, melyet csak egy nyaraló választ el tőlünk, s ahol három nyilvános fürdő is van. Nagy kényelem, ha az ember váratlanul érkezik, vagy olyan rövid időre, hogy nem lehet a fürdőt befűteni." 1 * Nero idejében vált általánossá a tégla használata az épületek falazásánál és az ablakok nyílásainak üveggel való zárása, melyek jelentős hőmérsékletemelkedést eredményeztek a helyiségekben. 75 A fürdők fűtésének általánosan gyakorolt szokásainál, térjünk vissza a legelső hypocaustum fűtés bemutatására egy fürdő jelenetnél, mely feltehetően Traianus thermáját ábrázolja. (82. kép) A rajz Cameron 1772-ben megjelent publikációjából való, melyet Schönvisner is átvett és könyvének II. sz. tábláján publikált. A fürdőjelentnél/. Marquait 11 felhívja a figyelmet néhány eltérésre, mely a metszeten látható. A képen a hypocaustum kis kamrákra van osztva, ami nem hiteles. A helyiségek sorrendjében is hiba van. A sudatio a kép balmezőjében, kis kupola alatt van. A labrum klasszikus formájának nem éppen megfelelő kádakba, köténybe öltözött fürdőzők lépnek „szégyenlősen", holott tudjuk, hogy mindig ruhátlanul fürödtek. 78
