Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
felület még a római korban megsérült s a kijavításnál már nem az eredeti motívumot követték, hanem a 20 cm x 20 cm-es méretű téglákkal pótolták. Ebből a megemelt szintű és téglamozaikkal épen maradt padozatrészből mintegy 2,80 m x 1,50 m-es felületet in situ benne hagytunk a medencében. Az omlékony fetöltést vegyszeresen kezeltük, a burkolatot restaurátoraink felszedték és új rögzítő alapba foglalva helyezték vissza. 26 Konzerválás, rekonstrukció Jelentős mértékben sérült a helyiség északkeleti és keleti szakasza a tartószerkezetek miatt. Itt rekonstrukció készült néhány tégla és kváderkő felfalazásával. Teljesen rekonstruálták a nyugati oldal két lépcsőjét. 12. sz. apodyterium A keleti traktus apodyteriuma megegyezik a nyugati szárny 9. számmal jelzett apodyteriumával. 1960-ban tártuk fel az északi és keleti falának egy részét, míg 1983-ban a nyugati - a 10. sz. frigidariummal közös - falszakaszát. Falának vastagsága 1,20 m, északon az egybeépült palaestrafallal együtt 2,90 m. északkeleti negyedében a palaestra irányába nyíló kapu (?) nyomára utal a fal keleti síkjánál gondosan illesztett kváderkövek sora. Falazása opus mixtum módon készült. A helyiség délkeleti szögletében kőfalazású csatornanyílás alját téglával borították. Ez a csatorna összeköttetésben volt a 10. számú frigidarium észak-északnyugat dél-délkeleti csatornájával. A helyiség északkeleti sarkánál megbontották a falat a XVI. században, ahonnan törökkori kerámiát szedtünk fel. 27 Konzerválás, rekonstrukció Miután az apodyterium fölé épült a hatemeletes lakóház, a falalapozáskor éppen a helyiség közepét semmisítették meg, úgy hogy előzetes régészeti feltárásra nem volt lehetőség, így nem tudjuk, hogy hypocaustum fűtése volt vagy sem. A helyreállításnál csak a törökkori bolygatást egészítették ki, elválasztó téglacsík beépítésével, egyébként a falak olyan állapotban maradtak, ahogy felszínre kerültek, miután a fölötte levő épület egyben védőtetőül is szolgált. A lakóház utcai fala és az apodyterium keleti fala között kialakult 3 m széles folyosót lapidariumnak rendeztük be. Téglából épült posztamensekre helyeztünk néhány feliratos és figurális kőemléket, amelyek a környéken kerültek felszínre. 13. sz. latrina Ezt a helyiséget is 1960-ban tártuk fel. A járószint teljes egészében elpusztult, de az alatta húzódó kőfalazású csatornák épen maradtak meg. Az egyes csatorna szakaszokat későbbi átalakítások után lefalazták. A déli csatorna feletti vájatos fedlapok másodlagos elhelyezésben vannak. A keleti fala meglehetősen sérült, rossz állapotban maradt meg. Mellette észak-déli irányú 1,50 m széles folyosót borítottak nagy alakú hasított kőlapokkal. A padozat fölötti törmelék rétegben szökőkúthenger kissé töredékes darabja maradt meg, oldalán az ólomcső számára vésett, ferde nyílással. A palaestra déli falától délre 1 m-re nagy méretű, kötőanyag nélkül rakott kelet-nyugati irányú kőblokkokból készült fal (?) három sora maradt meg. Konzerválás, rekonstrukció A hatemeletes lakóházat tartó hat vasbetonból készült pillér alapozásához a helyiség egész belső terére szükség volt. Ezért az összes csatorna-falat felszedték, a köveket beszámoztuk, helyüket lerajzoltuk és fényképeztük, majd a pillérek elkészülte után visszafalazták eredeti helyükre. 14. sz. helyiség Ez a helyiség átjárást biztosított három irányba: észak felé a 10. számú frigidariumba, nyugat felé a 9. sz. apodyteriumba és dél felé a 18. sz. frigidariumba, valamint a 22. számú kis udvarba. Az északi átjáró in situ küszöb-töredékének szintje Af 104,15 m. A nyugati fal mellett kis felületen megmaradt az eredeti téglaburkolat, melyek korábbi hasított kőlapok sérült részeit pótolták, Af 103,80 m szinten. A 9. számú apodyteriumba átnyíló ajtó küszöbköve kimozdult helyzetben maradt meg Af 104,23 m-es szinten.
