Kaba Melinda: Thermae maiore legionis 2. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia 7. kötet Budapest, 1991)
A Thermae maiores helyiségeinek leírása
a rekonstrukció alkalmával használtunk fel. A falak kiegészítésénél a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő módszert alkalmaztuk, vörös sávval választottuk el az eredeti falrészeket a kiegészítéstől. Miután már 1962-ben Pfannl Egon erre a célra téglasoros elválasztást alkalmazott, ezen a helyen is ezt a módszert folytattuk, felhasználva az eredeti téglákat. 10. sz. frigidarium A frigidarium az épület tengelyében fekszik és közvetlenül a palaestra déli falához ízül (31. kép). Padozatát nagy méretű, hasított kőlapokkal burkolták. A padozat nagyobb felületeken in situ maradt meg Af 104,24 m-es szinten. Külön figyelmet érdemel a falak belső oldalán körbefutó csatorna. A csatornafalakat különböző méretű tört kövekből, habarcsba rakták (32-34. kép). A csatornafalba és a 12. sz. apodyteriumba átvezető ajtóküszöb két oldalán mészkőből faragott tömböket építettek, melyekben függőleges nyílások vannak (32-33. kép). A mészkőtömb Af 103,36 m. Feltehetően ezeken a pontokon vízcsurgók voltak. A víz befogadására és levezetésére alkalmasabb az egy tömbből faragott kőblokk, mint a habarcskötésű kisebb tört kövek sora. A csatornákat nagyméretű kőtömbökből faragott lapok zárták le Af 104,12 m-nél (32, 35. kép). A 12. sz. apodyteriumba átvezető ajtó alatt észak-északnyugat-dél-délkeleti 1,20 m x 1,50 m belméretű csatorna részlete került felszínre. Két oldalfalát faragott kváder kövekből, boltíves lezárását téglából építették, az alját is téglával burkolták. Af 102,78 m (36. kép). Konzerválás, rekonstrukció A frigidarium keleti részébe az új Szentendrei út járószintjét tartó szerkezet vasbeton pilléreit alapozták. Emiatt a palaestra déli fala (a frigidarium északi falával azonos) 7 m hosszúságban elpusztult, valamint a frigidarium keleti zárófalának jelentős része. Mindkét helyen rekonstrukció készült. A padozatot burkoló faragott kőlapokat előzetes fotó- és rajzi dokumentálás után felszedtük és Aquincumba szállítottuk a kivitelezési munkák befejezéséig. A visszaszállított kőlapokat a szabadtéri rommúzeumunk berendezésekor vízszűrő homokrétegbe mélyítették, hogy ezzel megoldják a felszíni víz elvezetését is. A régészeti feltárás érthető módon - a fürdő egész területén mindig sok problémával haladt, de talán az egyik legkritikusabb pont éppen itt volt. Alig emelték ki a földgépek a romok fölötti földtakarót és a jelenségeket, bár csak részben, dokumentálhattuk, máris épültek a kivitelezést segítő, ideiglenes betonszerkezet állványai, majd az utcaszint kialakításához szükséges betonpillérek megépítése után, csak az építkezés legutolsó szakaszában szedhették szét az állványzatot. Ekkor fejeződhetett be igen rövid idő alatt a régészeti munka, és nyomban megkezdődött a rekonstrukció, az elpusztult falak műemléki helyreállítása. 11. sz. piscina A 10. sz. frigidarium déli falához mélyítették a piscinát. A medencének a nyugati része megsérült még a korábbi építkezések során. A keleti, épségben maradt traktusból rekonstruálhattuk az egész medencét. Négy sarkában, negyedkörcikk alakú belépőt építettek. Az északkeleti sarokban két lépcsőfok jó állapotban maradt meg míg a délkeletinek csak az alsó sora (37. kép). A saroklépcső átmérője 2,50 m. A fokokat kisebb méretű kváder kövekből és téglából építették és 3 cm vastag terrazzóval vonták be. A terrazzóból készült padozat - a nyugati sarkokat kivéve - teljesen épen megmaradt Af 103,14 m-es szinten. A medence falának és a padozatnak találkozási élénél - mint a fürdő több helyiségeinél is - plasztikus, terrazzóból készült párnatagot alakítottak ki (37. kép). A 16. sz. átjárónál a párnatag délre ível, feltehetően az ajtó nélküli 2,50 m széles átjáró oldalfalát követte. A műszaki tervek szerint a piscina északkeleti lépcsőjének helyére kellett lemélyíteni a felüljáró tartószerkezetét. Ennek következtében a lépcső és a keleti fal jelentős része elpusztult volna. Mint műemlékvédelmi érdekességet mondjuk el, hogy ennek a nagyon jó állapotban megmaradt szép in situ résznek a megmentése érdekében nem könnyű feladatra vállalkoztunk. Az érintett részt felvéstük, körülástuk, aláblokkoltuk és az egész helyiség sarkát lépcsővel együtt pallókból készült faládába foglaltuk, majd daruval kiemeltük és az akkor már a forgalomból kikapcsolt régi Szentendrei útra helyeztük. 25 Itt maradt addig, amíg a vasbeton pillér elkészült, azután ugyancsak daruk segítségével, visszacsúsztattuk eredeti helyére (37. kép). A fürdő későbbi átalakítása során a piscinat megszüntették, földdel, kő-, téglatörmelékkel feltöltötték és föléje új helyiséget építettek. Ennek a falai azonosak voltak a 10. sz. frigidarium falával. A megemelt Af 104,06 m-re épített padozatát már csak foltokban találtuk meg. De ezeken a helyeken megmaradt a terrazzó alapozásba helyezett tégla-mozaik burkolat (38. kép). A 12 cm x 3 cm x 3 cm méretű téglahasábokból lerakott opus spicatum mintájú
