Gál Éva: A Budapesti Történeti Múzeum Várostörténeti Osztályának kéziratos térképei, Katalógus (Monumenta Historica Budapestinensia 6. kötet Budapest, 1989)

Bevezetés

földmérők képzése, mint köztudott, az 1782-ben alapított Institutum Geometricumban, a XIX. század derekától pedig a pesti egyetem mérnöki intézetében, majd a József nádorról elnevezett Kir. József Műegyetemen történt. A múzeum 1910-ben vásárlás útján e mérnökképző intézmények hallgatóinak csaknem két tucat gyakorló felmérési térképét szerezte meg (KaL 30-45., 48., 49., 59-61.). E felmérések a pesti oldalon a kőbányai szőlőkről és a Városligetről, a budai oldalon főként a mai Szabadság-hegyről, továbbá a Városmajorról és környékéről készültek. Részint ezzel a vásárlással, részint más úton került a múzeum birtokába néhány olyan felmérési gyakorló térkép, amelyet bizonyosan vagy feltehetően a térképezést tanuló katonai személyek készítettek (Kat. 24., 25., 29., 47., 50-56.). E lapok Pest beépített területét, a budai oldalon pedig a Városmajort, a Lipótmezőt, a Rókus- és József-hegyet ábrázolják, s részletességüknél, pontosságuknál fogva ugyancsak fontos forrásai a főváros történeti topográfiájának. Számbelileg kisebb és egyéb tekintetben is elkülönülő csoportot alkotnak a Buda környéki falvak XVIII. századi határpereihez készült térképek (Kat. 11., 15., 16.), továbbá két Buda környéki helység - Budakalász és Nagykovácsi úrbéri térképei (Kat. 18., 19., 28.). A vitás határrészeket ábrázoló térképek mindig a megrendelő, a geometrát fizető peres fél igazát voltak hivatva alátámasztani, s az általa követelt határvonalat (latin szóval: ductust) ábrázolták a leghatásosabbnak tartott piros színnel (ezért a megrendelő földbirtokos személye könnyen megállapítható). E térképek éppen fő rendeltetésük - a helységhatárok feltüntetése - tekintetében nem fogadhatók el hitelesnek, hiszen ma már nehezen bogozható ki, hogy melyik peres fél oldalán állott az igazság. Ezzel szemben nagy értékük, hogy többnyire sok helynevet és egyéb megnevezést sorolnak fel, s számos, a határmegállapítás szempontjából fontos objektumot (sziklát, forrást, romot, régi utat stb.) ábrázolnak. A múzeumunkban őrzött úrbéri térképek jól használható források Budakalász és Nagykovácsi település- és gazdaságtörténetéhez, kivált a művelési ágak megoszlása és a földhasználat tekintetében, továbbá gazdag névanyaguk is figyelmet érdemel. Kéziratos térképeink egy része szignálatlan vagy csak monogrammal jelzett, s így szerzőjük személye egyelőre ismeretlen. A névvel jelzett térképek szerzői között a XVIII-XIX. századi hazai térképészet jó néhány ismert képviselőjét megtaláljuk. Közülük kiemelkedik Ruttkay Mihály, Horváth Ádám és mindenekelőtt Ballá Antal, de a neves szerzők közé tartozik Hild János, Hainits Frigyes és Varásdy Lipót (a két utóbbi Buda város főmérnöke volt), továbbá Homolka JózsefIs. Néhányuk munkásságáról már készült feldolgozás, mások életrajzával azonban még adós a történetírás. A tanulmányi gyakorló térképek készítőinek egy részéről az Institutum Geometricum történetével foglalkozó irodalom tartalmaz adatokat, más részükről azonban - csakúgy, mint jó néhány egyéb térképünk szerzőjéről - nevükön kívül egyelőre nem tudunk mást. E hiányok pótlására a jelen katalógus nem vállalkozhatott. A katalógus a térképeket időrendben ismerteti. Az egyes darabok leírása - a katalógusbeli sorszám megadása után - a következőket foglalja magában: 1. A feldolgozó által adott rövid cím (az ábrázolt terület mai neve, a térkép jellege, készítésének időpontja, szerzője). 2. A térképen szereplő eredeti cím vagy címnek tekinthető szöveg, a szignó és a keltezés, betűhíven. 3. A térkép tartalmi és kartográfiai leírása: a rendeltetés, az ábrázolt terület, a domborzat- és vízrajz, a művelési ágak, az emberkéz alkotta tereptárgyak, a települések ábrázolásának módja, helynevek és más megnevezések, a térképen, illetve a hátlapon található egyéb feliratok (jelmagyarázat, hitelesítés, ajánlás, sorszám, tanári láttamozás stb.). Amennyiben nagyon sok a felirat (például az összes utcaneveket feltünteti a térkép), a leírásban nem soroljuk fel valamennyit, hanem csak utalunk a névanyag gazdagságára. 4. Technikai és térképészeti adatok: a) a készítés technikája, az esetleges díszítőelemek; a térképek anyagára itt nem térünk ki, mert valamennyi lapunk anyaga papír, b) a térkép mérete, centiméterben; a múzeumi nyilvántartási kartonokon alkalmazott sorrendnek megfelelően katalógusunkban is az álló (magassági) méret szerepel az első helyen, és a fekvő (szélességi) méret a második helyen; c) az égtájjelzés módja vagy hiánya (itt ismertetett kéziratos térképeinken az irányjelző nyíl hegye mindig a földrajzi észak felé mutat), a térkép tájolása (tehát, hogy a lap felső szélének közepe milyen égtáj felé esik); d) a térkép méretaránya, eredeti mértékegységben (amely a legtöbbször bécsi öl és hüvelyk), majd pedig zárójelben a méterrendszerre átszámított méretarány: megjegyzendő, hogy az utóbbi adat a papírzsugorodás miatt általában csak hozzávetőleges pontossággal számítható ki, kivéve, ha a térkép nemcsak aránymérték segítségével adja meg a méretarányt, hanem számszerűen is. 5. Múzeumi nyilvántartási adatok: leltári szám, a beszerzés időpontja és módja. 6. A főbb irodalom és a megjegyzések. Az utóbbiak sorában utalunk egyebek közt a térképnek más lapokkal fennálló esetleges kapcsolatára, valamint a datálás alapjául szolgáló adatokra is.