Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

I. Bevezető

nádasok voltak, a szigeteken, vizes partszakaszokon füz-nyár ligeterdő, az ártér magasabb szintjein szil-kőris Jigeterdő, az ártér magasabb szintjein szil-kőris-tölgy ligeterdők voltak. A lápos részeken nedves réteken a mocsárrétek és kaszálórétek jellegzetes növényei nőttek. Területünk homokos részein igazi ligetes erdős sztyep táj volt, bokor erdő és erdő, sztyeprét foltokkal, a magasabb szinteken a buckákat pusztafüves növényzet fedte. Az erdőtalajjal borított részeken egykor a pusztai és a gyöngyvirágos tölgyes volt az uralkodó elem, borókával, nyárfával és mezei juharfával keveredve. A táj rendkívül változatos állatvilágában igen sok emberi táplálkozásra alkalmas hal, madár és vadfajta is előfordult. * A Pesti sikság természetföldrajzi képének vázlatos áttekintése után érthetővé válik, miért hiányoznak a települések régészeti leletei a dunai alsó teraszszinteken. A Dunától távolabb, Rákospalota, Pestújhely, Pesterzsébet, Soroksár magasabb fekvésű részein kerültek elő jobbára az őskori településnyomok, valamint a temetők, vagy a magányos sirok jelentós része is. 2 A régészeti leletek ős- és középkoriak egyenlő mértékben a mult század közepétől folyamatosan gyarapodtak, a szakszerű megfigyelésre, tervszerű feltárásokra azonban a legutóbbi évtizedekig alig volt lehetőség. A külső, XV-XX. kerületekben a fővároshoz való kapcsolás után nagyszabású városrész rendezésekre, uj közműhálózat, lakótelepek épitésére került sor, amelyek révén értékes részlet-adatokat nyertünk a középkori településtörténet kutatásához is. Az 1960-as évek végén terepjárással és kisebb leletmentésekkel hitelesítettük az addig ismert középkori lelőhelyeket, elsősorban a külső kerületekben, a Belvárosban pedig a METRO és aluljáró rendszerek építésével vizsgálhattuk a középkori város szerény emlékeit. Tervszerű, nagyobb méretű, középkori régészeti feltárás mindezideig nem volt a területen. A főváros és Pest megye történetét többször megírták. A közel 100 éves történeti irodalomban igen sok, ma már fel nem lelhető, sajnálatos módon elpusztult régészeti lelőhelyről is szó esik. A Pesttel foglalkozó jelentősebb tanulmányok közül elsőként Jankovich Miklós 1817-ben megjelent dolgozatát említjük, amelyben a város Árpád-kori városfaláról és a Váci utca - Régiposta utca sarkán előkerült nagyméretű ' falakról irt. Az 1817-ben előkerült falak alapján Jankovich a "hajdani Vár" falainak irányát és egyes részleteit a következőképpen határozta meg. "Kigyó utca keleti torka a hajdani Vár kapuja lehetett, jobbra és balra a Brüder és Jütner szeglet házai alá terjedő vastag kőfalak, bástyájinak talpalati, amelyek immár a Duna partján azon Theátronra fordított kerek-bástyával kezdődvén. ... a Váci utcában Sőtér és Schorndorffer szeglet házaknak tájában ismét egy uj kerek bástyát, netán kaput is formálnak. . . innét K. Tanácsos Pető ur szeglet házánál dél felé fordulóra az Urak utcának mentében szinte Brüdernek szeglet házáig vitettek, hol a Várnak kapuja volt, annak bástyái ... a Barátok piacának nyugati oldalán, egész a szegletig, hol a Podmanitzky ház épült lefolyt légyen, onnét pedig egyenesen azon és az úgynevezett Pléh-kalap utcán egészen a Dunáig lefolyt légyen. "^ Jó 150 évvel később az általa vázolt irányban ujabb falszakaszokat találtak, igazolva Jankovich Rómer Flórissal szembeni igazát. Rómer idejében a város nagy közmunkálatai elkerülték a Jankovich megadta, mai Régiposta utca, Városház utca, Ferenciek tere, Cukor utca irányt, ezért a korai városfal létezését Rómer elvetette. ^ Rómer monográfiája a "Régi Pest" (1873), ma már forrásértékű. A szerző a történeti források adatai mellett az általa ismert középkori emlékeket is bemutatta mérnök barátja, Bergh Károly rajzaival. Nem kerülték el figyelmét sem a közmüárkokban feltárt régészeti leletek, sem az "öreg házak" bontásából származó középkori falrészletek. Különös figyelmet szentelve a rendkivül kevés középkori emlék bemutatására, a XVIII. századi levéltári adatokat is felhasználva, összeállította a későközépkori és törökkori város topográfiáját. ^ A Pest körüli falvakkal Rupp Jakab munkájában találkozunk (1888) először, de kizárólag csak a város peres ügyeiben szereplő helységekről esik szó. 6 A legjelentősebb középkori pesti emlék a Belvárosi templom. Némethy Lajos "A pesti főtemplom tÖrténeté"-ben (1890) a templom épitéstörténetének addig ismert adattárát adta, különösen értékes az uj és legujabbkori periódusok tárgyalása. 7 Salamon Ferenc három kötetes müvében "Budapest története" IIII. (1878-1888) bőven foglalkozik a várossal és külvárosaival, de a távolabbi falvakat nem tárgyalja. Megállapításait elsősorban az okleveles adatokkal támasztja alá, eredményei a terület későközépkori topográfiájában használhatóak.