Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

II. Településtörténeti összefoglalás

A földrajzi nevek jelentős csoportját alkotják azok, amelyeknél köznév szolgált a név­adás alapjául, olyan köznév, amely jelentéstanilag alkalmas volt a földrajzi vonatkozású megnevezésre. Gyakran szerepelnek alapalakjukban. * 9 * Idetartozik a már elemzett Cse­pel, Pest helynevükön kivül talán Cinkota, Gubacs, Nyir, Soroksár falunevünk is. Ko­rai, X. századi eredetű, törzsi és népnevü falvainkban - Jenő, Besenyő, Megyer faluk­ban fejedelmi, majd királyi szolgáló népek laktak, hasonló jogi helyzetű személyekből állt Csabarákosa XI. századi prédium lakossága is. A XIII. században, 1265-ben jelent meg a hasonló, Posa rákosa falunév, Posa személynevének latin, vagy szláv eredete egyen­lőre bizonytalan. Legkorábbi helyneveink csoportjába tartozik Palota is, amely 1256­ban jelent meg Magyarországon helynévként. A mi területünkre azonosítható Palota hely­név csak később, 1346-ban tűnt fel, de ez nem zárja ki a helynév, illetve e néven neve­zett falu korábbi létét. A szó jelentése azonos a palatium, Palast szavakéval. A palota köznév jellegzetes bizánci szó, vagy a bolgárból, vagy az oroszból kerülhetett hozzánk. Felmerülhet ugyan a bizánci görögből való, közvetlen átvétel lehetősége is, "nem való­szinü azonban, hogy a magyarság is épen ugyanabban az augmentativ alakban hallotta vol­na a szót, mint az óbolgárok, ahonnan a szó a szlávoknál elterjedt. "194 A pesti siksági Palotát miként Pestet a magyarok nevezték el a századok folyamán a bolgár-szlávból ke­rült palota köznévvel. 19 5 Árpád-kori helyneveink korábbi rétege sokkal inkább kiválik helyneveinkből, mint a régészeti emlékekből a megegyező korú leletek csoportja. A honfoglalást követő falurend­szer állandó faluvá szilárduló téli szállásainak névrendszere öröklődött XI-XII. századi helyneveinkben, a törzsi és népnevek mellett különösen figyelemreméltó fennmaradt, ko­rai földrajzi neveink magyar, de idegen, elsősorban szláv jövevényszavainkból kialakult része. (Pest, Palota, Halma, Posa? Gubacs? ) A X. századvégi, előrehaladott feudali­zálódást, a szállásterületek állandóvá válását a hajkarikát és félholdalaku csüngőt viselő népesség kárpátmedencei megjelenésével és letelepedésével hoztuk kapcsolatba. Ugyaneh­hez a népességhez kapcsoljuk a helynévanyagunk legkorábbi rétegét is. A megszilárduló szállások, falumagok, legkorábbi falvak neve birtokos változás esetén is fennmaradt, kö­zülük nem egy változatlan formában - Cinkota, Soroksár, vagy csekély módositással ­Rákoscsaba, Rákosszentmihály, Gubacsi ut, napjainkban is a főváros általánosan ismert részét jelenti. Az ismert nevű, XI-XII. századi pesti falvak hazánk más vidékeihez hasonlóan leg­többször már feudális szolgáló népek, vagy szolga állapotú emberek kisebb-nagyobb fa­luközösségei és szomszédsági jellegű, területi közösségei voltak, A településhálózat bővülése hamarosan megindult, a növekedés ütemét igen sok társadalmi és gazdasági vál­tozás siettette, az ujabb falvak kialakításának feltételeit számos kedvező, de egyben szük­ségszerű tényező hozta létre. Az Árpád-korban a népesség száma a honfoglaláshoz képest megtöbbszöröződött, az arányok, a népesség számának pontosabb meghatározása vitatott, de a fejlődés egészét tekintve nem ez a legjelentősebb tényező. I 9 ' A békés életmód következtében szaporodó néptöbblet uj falvakba való áttételének ele­mi feltétele a földrajzi tér. Az uj "település-sarj"-nak a szántógazdálkodáshoz kisterje­delmű földre volt szüksége, amit ugyan előbb nehéz munkával, az uj föld feltörésével, lecsapolással, esetleg erdőirtással, a mezőgazdasági müvelésre alkalmassá kellett ten­nie. A pesti síkságon is a korábbi település körébe vont területek határai között játszó­dott le a településhálózat sűrítése, részben önkéntes faluszerveződés, részben tervszerű falutelepités utján. Nem lehet ugyan szétválasztani a nemzetségi és a királyi földeket te­rületünkön, de az eddigiekből nyilvánvaló, hogy mindkét tulajdonforma jellemző volt. Az Árpád-korban az országos törvényszerűségeknek megfelelően tulajdonosra való tekintet nélkül megindult itt is a földterületek felaprózódása, amely mind több és több uj telepü­lés kialakulását eredményezte. Mind a nemzetségi, mind a királyi földeken a birtokosz­tódások nyomában ujabb falurétegek rakódtak a régebbiekre, végül a nemzetségi földeken egy-egy téli szállás-falu eredetileg nagy határa sürün beteritődött falvakkal. A nemzet­ségek által birtokba nem vett királyi földek is fokozatosan világi és egyházi birtokosok kezére jutottak, ebben az esetben a nagybirtok vitte tovább a faluhálózat építését. I 98 A XIII. századot a nagybirtok igazi korszakának tarthatjuk. A jobbágytelepités és az uj job­bágyfalu alapítása, vagy a különböző okok miatt elnéptelenedett falvak újratelepítése nem volt egyszerű dolog, védlevelekre és kilátásba helyezett kedvezményekre volt szükség. 1" Ebben a folyamatban uj helynévtípusok jelentek meg, a birtokos jelzős összetételek­ben valódi, egyedi birtokviszonyok fejeződnek ki. Kétféle uj helynév alakult ki, személy-

Next

/
Thumbnails
Contents