Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
II. Településtörténeti összefoglalás
név+ falva (vagy változatai), és nem személynév (viznév, helynév)+falva tipusu helynevek. Ez a változás a feudális birtok fogalmának fokozatos kifejlődését jelenti, a birtokok osztódásával most kezd kifejezésre jutni az a kapcsolat, amely a birtokhoz, a földhöz, a településhez, most már tehát nem elsősorban függő viszonyban lévő emberekhez a birtokost fűzte. Ezek a helynevek leginkább az olyan birtokost jelölik, akinek a kapcsolata a faluhoz nagyon is szembetűnő volt, a kisfeudálist. 200 g z a folyamat a névadásban a -falu változat széles körű alkalmazásában jelentkezett. Az uj tipusu XIII. századi helynév elterjedési térképéről kitűnik, hogy a Duna-Tisza közén, Pest-Pilis megye területén nem fordulnak elő, ezeken a területeken a puszta személynévi, vagy egyéb eredetű helységnevek állandósultak. Ez azt is jelenti, hogy a -falu, -falva negativ, vagy csekély megterhelésü területein amelyek az első szállásterületekkel esnek egybe, az un. falukettőződések és az "intra metes" falu tipus helyett a településhálózat telitődése más uton mehetett végbe. 201 A pesti sikságon hiányzik ugyan a -falu és változatainak egy része, azonban bőven találunk más, jellegzetes, XIII. századi helynevet. A birtokos esetbe kerülő személynévhez összetételben kerülő -földe, Bökény-földe, -halom, Farkashalom, -telek, Verneltelke, Regtelek, valószinüleg már a XIII. században is település nélküli birtokot jelentettek, nem a tatárjárás pusztításai révén váltak lakatlanná, hanem ezekkel a nevekkel eleve falu, vagy település nélküli birtokot neveztek el. 202 xill. századi, jellegzetes helyneveknek tartják a falu templomának védőszentnevéből alakult elnevezéseket. A védőszentnév rendszerint önmagában, képző nélkül vált helységnévvé, ha egy templom, falucsoport számára elkülönülten épült fel s később a templom körül is falu keletkezett. Az utóbb keletkezett települést is azután a templomot jelölő szentnéven nevezik. 203 Árpád-kori falvak korábbi nevének ilyenforma átváltozását területünkön is ismerjük, Besenyő falu Szentlászló, Posa rákosa Keresztúr néven szerepel a középkor későbbi időszakában. 204 Kérdés ezek után, hogy a pesti siksági Szenterzsébet, Szentdienes, Szentmihály, Szentlőrinc és Kerekegyháza helynevek és velük együtt a falvak mikor keletkeztek? Feltételezhetően ezekben az esetekben is Besenyőhöz és Posa rákosához hasonló jelenséggel állunk szemben, mert e falvak feltételezett helyein korábbi Árpád-kori kerámiatöredékeket is találtunk terepjárás során. 205 A pesti határ a XIII. század 2. felében A tatárjárás utáni időszak történeti forrásai közül a pesti sikságon újjászerveződő földesúri birtokszervezet okleveles adatait ismerjük a legnagyobb számban. A korszak tárgyi emlékei hiányoznak a régészeti leletanyagból, a régészeti megfigyelések ellenben felidézik a XIII. század közepi pusztulást és világosan bemutatják egyes épületek, főként templomok, későbbi javítását, átépítését, A régészeti lelőhelyeken, mind Pesten, mind a környező falvakban leletmentés során szembetűnő a pusztulást idéző vastag réteg, erősen átégett szintekkel. Több alkalommal jól megfigyelhettük a pusztulási réteget borító steril futóhomokot, amely arról tanúskodott, hogy az erősen megrongálódott, gyakran a járószintig elpusztult falak hosszabb ideig szabadon álltak. Az újjáépítés mértéke és ideje területenként változott. Az okleveles adatok ismeretében ugy tűnik, hogy a Pestet körülvető falvak többsége egymás után, még a XIII. század folyamán ujratelepült, a XIV. században több falu templomát jelentős mértékben át is alakították. Cinkota, Szent Kereszt, Csabarákosa , Palota, Ala g, Sikátor , Káposztásmegyer , Szentlőrinc középkori falvak Árpád-kori templomain az alaprajz és épitéstechnika változásainak felmérésével ismertté vált a gótikus átépítés mértéke is. A falvakba visszatelepült lakosság etnikuma és társadalmi helyzete feltehetően ugyanolyan volt, mint az 1241 előtti népességé. Azonban rövidesen feltűntek azok a jelenségek, amelyek területünkön is hiven tükrözték az agrárszerkezet megváltozását. A század végére kifejlődött uj birtokviszonyok a megszilárdult feudalizmusra jellemző földesúri nagybirtok jellegzetességeit viselték magukon, amelyek döntő befolyással voltak a településszerkezet változására, elősegítették a telkes jobbágyfalvak kialakulását. Az egész pesti sikság 1241 utáni birtoklástörténetének legkiemelkedőbb, XIII. századi szereplője a nyulszigeti domonkos apácakolostor volt. Az apácák 1252, a nyulszigeti kolostor felépülése után néhány évtized alatt nemcsak Pest-Buda, a pesti sikság, hanem az ország legnagyobb egyházi birtokosai közé emelkedtek. A birtokaikat képező száz falu és puszta között számos Pest-Buda körüli birtokuk is volt. Szép számmal ismertek az apácák birtokszer-
