Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
II. Településtörténeti összefoglalás
legkorábbi földesúri gazdálkodás tervszerű kialakítására való törekvéssel magyarázható. Ezen a vidéken a X, században már kialakult egy részleteiben még nem ismert, laza szerkezetű településhálózat, sírleletek tanúsítják. Azonban a Sin utcai temető' XI, századi kezdete e korai településhálózat önmagából való továbbfejlődésének megszakadását jelzi. A temető nagyobb lélekszámú faluja, esetleg prédiummal Cinkotához hasonlóan királyi, hercegi, de mindenképpen azok környezetébe tartozó birtokos tulajdona volt, aki a szűkebben vett környék legbefolyásosabb földesuraként szervezettebb keretek közé, faluba szorította rabszolganépét. Az E-pesti határ többi, XI-XII. századi lelőhelyéről (19. , 21., 22, ) hiányoznak a XI. század végi temetkezés emlékei. E korbeli, kiemelkedő építészeti emlék az Alagi majorban található, a XI. században épitett kerek templom maradványai, lábazatának néhány részlete. Mivel ásatás nem volt e területen, a hozzá tartozó településről semmit sem tudunk. A falu a későbbi középkorban is virágzott, amelyről a kora-Árpád-kori templom megnagyobbítása és gótikus stílusban való átépítése tanúskodik. 12 1 Az alagi rotundához hasonló állhatott a D-pesti határban a soroksári Várhegyen. Körülötte bőségesen található Árpád-kori cserép a szántásban. A XIV. században felbukkanó, ide azonosítható Kerekegyháza helynév őrzi az Árpád-kori templom emlékét. 122 Templom állt a százdi alapítólevélben felsorolt Csabarákosán is, a rákoscsabai XII. századi templom szentélyében, a félkörives lezáródás korábbi építményből való. (52. lelőhely. )123 Az eddig felsorolt birtokközpontokon, Csepel, Cinkota, Sin utcai temető faluja, prédiumokon, Csabarákosa, Gubacs, Nevegy szolgáltató népek Duna parti falvain, Megyeren, Jenőn, Besenyőn kivül a korai magyar falurendszer más alkotórészeit képező település és birtokformák is jelen voltak. Ezekre azonban alig vannak adataink, szórványos régészeti leleteket, történeti helyneveket sorolhatunk fel, amelyek csak a középkor későbbi évszázadaiban válnak jellemző, értékelhető adatokká. A pesti határ XI. századi képe a kutatás jelenlegi helyzetében a X-XI. századi politikai egyeduralomra törekvő fejedelmi törzs, majd királyi család győzelmét, birtokszervezését tükrözi. A X-XI. században létrejöttek az uj dunai átkelőhelyek a szolgáltatónépek őrfalvaival, 1067 körül eladományoznak 3 prédiumot, olyan tanyaszerü, vagy faluszerü földesúri-gazdasági telepet, amelyek hazánkban a honfoglalás és a törzsi lázadások nyomában nagyobb arányú szolgaállapotra taszított népességből alakultak ki. 124 j± xi, század 2. felében a pesti királyi, hercegi birtokok között már jelentős földterületeket találunk egyházi és világi földesurak tulajdonában. Az 1241-ig terjedő időszakban a pesti és (ó)budai egyházi testületek birtokai között távolabbi a pécsváradi, százdi, a bélakuti és a leleszi monostornak is voltak földjei, amelyeket főként a királytól kaptak, A század 2. felében már magánosok is hagyatkoztak egyházi testületre. Különösen értékes számunkra Ottó somogyi ispán 1061-i oklevele, amelyben a zselicszentjakabi monostor 26 megnevezett helyen felsorolt birtokai között az "insula Pest" és a "locus Pesti" apátsági birtokokat is megnevezik. A két hely teljes értékű topográfiai azonosítása történeti földrajzunk feldolgozására vár. Feltehetően az "insula Pest" valamelyik Pest közelében fekvő szigetre vonatkozik, mert Győrffy György nem tartja valószínűnek, hogy királyaink vadászterületükön, az erdő-ispánság jellegű és "nagy sziget"-nek (insula magna) nevezett Csepel szigeten ilyen korán adományoztak volna akár egyházaknak is birtokot. Ottó ispán a "pesti szigeten" tovább adott földdel és szőlővel malmot, molnárt, szőlőmüvest és halászokat is a zselicszentjakabi apátság rendelkezésére bocsátotta. A birtok a százdi apátságnak juttatott prédiumokhoz hasonló lehetett, amely a birtokos távollétében igen hamar elnéptelenedett, vagy valamilyen más településformává szerveződött. Ezt a birtokát a monostor későbbi oklevelei sem emiitik. 125 Ugyancsak azonosíthatatlan a "locus Pesti" terület is. Ennek ellenére szükséges volt hoszszabban időznünk az 106 l-es oklevélnél, mert a "Pest" szónak, mint helynévnek legrégibb hiteles, okleveles említését tartalmazza. Pest a kora-Árpád-korban, a XI-XII. században Területünkön a falurendszer középpontjában helyezkedett el Pest, amely a XII. század végére az ország egyik legjelentősebb városává fejlődött. Régészeti leletek hiányában elég nehéz a város kialakulását és kezdeti fejlődését kutatni, de talán a többi forrásadat segítségünkre szolgál, A későbbi középkori város központja közelében omladozó római tábort a történeti kutatás egyértelműen azonosította azzal az Anonymus említette várral, amelyet Taksony fejedelem az izmaelitáknak, - máshol szaracénok, böszörmények,
