Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

II. Településtörténeti összefoglalás

geten maradtak, akik a szigetcsúcshoz vezető utvonalat biztositották, vagy közreműködtek a folyami átkelésben. Maradtak a területen halászok, a vadban gazdag szigeten vadászok és állattenyésztők. A pesterzsébe

ti, soroksári

, pestlőrinci, Csepel-Komáromi uti sirok emlékei e korszaknak, ugyanúgy, mint az E-i határban, a megyeri révhez vezető utmenti XV-XVI. kerületi leletek. Ugy tűnik, az utak mentén, a révek pesti oldala környékén ekkor még nem voltak akár rövid ideig is használt települések. A gazdálkodással kapcsolatos területfelhasználásról (legeltetés, földmüvelés) lehet csak szó, amelyet még semmiképpen sem nevezhetünk a településrendszer első láncszemének, a területfelhasználás a településrendszer kialakulásának döntő feltétele. A X. század első kétharmadából származó leleteink lelőhely-térképe szemléletesen tárja elénk a korszak magyar népességének ideiglenes elhelyezkedését főként a Duna bal partján, a pesti oldalon. A Duna nem volt ugyan határa a foglalásnak, ismerünk e korszakbeli leleteket a III. kerületből is, magányos férfisirokat a Testvérhegyről és a Csúcs hegyről. 99 Ezek és a budai oldal harmadik, egyben legjelentősebb farkasréti leletegyüttes egymástól olyan nagy távolságban kerültek elő, hogy nem lehet közöttük területi öszszefüggést feltételezni oly módon, mint a pesti oldalon. ^0 ^ lelőhely térképen az Alföldről a Dunántúlra vezető utvonalak átkelőhelyek előtti, utolsó szakaszában koncentrálódnak a lelőhelyek, biztonsággal jelölve a réveket. Azonnal felvetődik a kérdés, miért hiányoznak a budai oldalon folytatódó utak mentén a megegyező leletek? Budapest régészeti lelőhelyeinek áttekintése után elfogadhatónak látszó magyarázatot kapunk. A budai oldal Duna-parti sávjában, pontosan az átkelőhelyek közelében, a III. békásmegyeri partszakaszon és a XI. Fehérvári uton hiteles feltárásokból származó, IX-XI. századi nem magyar leleteket ismerünk. Sajnos nagyon lassan halad tudományos életünkben a honfoglalást közvetlenül megelőző népek emlékanyagának meghatározása, ezért külön figyelemreméltóak a III. Vöröshadsereg

1 utca, a vizmüvek területén elvégzett 1936-os ásatás eredményei. Az épitkezéssel szinte az egész dunaparti házsor elpusztult, de az utolsó, félig földbevájt, gödörházak között megmaradt egy edényégető kemence. A kör alaprajzú, csonkakupszerüen felépített kemence tüzterét az edénytértől rácsos, nyílásokkal ellátott padozat választotta el. A kemence IX-X. századi kerámialeletei a kemence építését az avar birodalom bukása utáni időre keltezték, és a kemence folyamatos, X. század közepéig tartó használatát bizonyították, Óbudáról is kerültek elő hasonló kerámiatöredékek, például a III. Raktár utcai cella trichora ásatásából, de ezek részletes, tudományos elemzése nem történt meg. A Csepelsziget E-i csúcsa közelében lévő XI. Fehérvári uti avar temetőt a IX. század elején szüntették meg, bár jelenleg csak a temető l/10-ét ismerik. ^

93 Az avar birodalom bukása után Budapest térségében is megmaradtak továbbélő népcsoportok. Ha ezek egyike a honfoglalást követően a nagyfontosságú Megyeri rév jobb oldalán megmaradhatott, feltételezhetően más területeken a többiek is a helyükön maradhattak. Ha a honfoglalást közvetlenül megelőző időszak régészeti lelőhely térképét vizsgáljuk, feltűnik az avar temetők és sirok koncentrált elhelyezkedése, a csepeli és a tabáni dunai átkelőhöz tartó ut mentén. A VII. század végén jelentek meg a pesti oldalon a helyi viszonylatban nagyobb sirszámu temetők. Ezek helyrajzi elhelyezkedése elárulja, hogy az újonnan érkezett népesség az egész VIII. században elsősorban ezt a két fontosabb, dunai átkelőhöz vezető utvonalat igyekezett biztosítani. A pesti révhez vezető Kerepesi ut sávjában előkerült késői avar kori Tihanyi téri, Népstadion melletti, Rákos, Ejtőernyős torony közelében lévő, Lóverseny téri temetők által kirajzolódott útvonal budai oldali csatlakozó leletegyüttesét a Tabán területéről ismerjük. A kerepesi-tabáni átkelőhely jelentősége a IX. századon keresztül a honfoglaláskor idejére is "átöröklődött", ilyenformán felmerült, nem lehet véletlen, hogy Taksony a Kerepesi ut Duna-parti végpontján lévő erődöt a X. században az izmaelitáknak engedte át. Az Üllő felőli, pesti révhez vezető útvonal Csepel-szigeti leágazását a Wekerle telepi, a Lámpagyári, pesterzsébeti sirleletek jelzik. A szűkebben vett pesti térséggel szemben, ezen a területen korai magyar leletek is ismertek. Ujabb adatok előkerüléséig feltételezzük, hogy a Duna jobb oldali partvidékéhez hasonlóan a X. század elején a kerepes!, tabáni révhez csatlakozó térségben jelentős népcsoportok éltek és birtokoltak, ezért hiányoznak a X. század első kétharmadára jellemző magyar leletek. A század végére lényegesen megváltozott a helyzet, bár meglehetősen bizonytalan a X-XI. századi pesti rév és környékén letelepedett népesség etnikuma. Azonban tény, hogy a IX-X. századi révek, Megyer és Csepel elvesztették vezető szerepüket, helyettük más, az óbudai, jenői és pesti révek működtek, kialakitva a közelükben lévő települések várossá fejlődésének feltételeit. A folyamat Öszszetevői közül itt most arra szeretnénk utalni, hogy a IX. századi, pesti révét tartó né-