Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

II. Településtörténeti összefoglalás

pesség fokozatosan háttérbe szorult, s a X-XI. század fordulójára feltehetően alárendelt, szolgasorra jutott. *05 A X. századi népesség gazdasági és társadalmi rendszerét átalakitó folyamat a század közepétől egyre erőteljesebbé vált. A korszak tárgyi emlékeit továbbra is csak sírokból ismerjük, amelyek azonban már nemzetségi, nagycsaládi, vagy nagykiterjedésű köznépi temetőkből származnak. Az előző csoporttól való éles megkülönböztetésüket a sirokban talált S-végü hajkarikák és félholdalaku csüngők teszik szükségessé. A temetők elhelyezkedése követi a század első kétharmadára helyezhető sirok megadta utvonalakat, egyben jelölve a X. század-végi településhálózat centrumait. Az E-pesti határban a Rákos és Szilas patakok völgyében a XVI. Csömöri uti, a XV. Orjáró téri, XV. Sin utcai, a XVIII. Pestlőrinc-glorietti sirok a már sürün megtelepedett lakosság emlékét idézik, akik a XII. század végére kialakult falurendszer népessége ősének tekinthetők. A sírokban a leletanyag szegényes, a lószerszámok közül csikózabiát, iveit és egyenestalpu kengyeleket, a női sírokból gyöngyöket, S-végü hajkarikákat gyűjtöttek össze. A pestlőrinci sir II. Lothar dénárja (945-950) a csoport időjelzője. (11., 19., 20., 12. lelőhelyek.) A D-pesti határban a folyami átkelőhely közbeeső területén a Csepelsziget E-i csúcsán körvonalazódik a másik településcentrum. Itt a sírleletek a közeli, állandósult települést, vagy településeket jelölik. A gazdagabb mellékletü Csepel-királyerde

i sirok nemzetségi, nagycsaládi temetőnek, a Szabadkikötő területén pusztuló, nagykiterjedésű sirmező köznépi temetőnek tekinthető. A közeli, Marx Károly uti homokbánya sirjai is köznépi temetőből származnak. 106 Meggyarapodott a lelőhelyek száma a Duna jobb párján is, a pesti oldallal szinte egyenlő arányban kerültek elő a X. század közepét követő időszak emlékei. A Duna mindkét partján a nagyobb kiterjedésű temetőkben azonos jellegű leletanyaggal találkozunk, a I

I. Vöröshadsereg uti (Kuruclesi ut), a Csepel-királyerdei, és a III. Csillaghegy-téglagyári temetőkben S-végü hajkarikák, félholdalaku csüngők, torquesek, állatfejes karperecek, gyöngyök a jellegzetes, megegyező darabok. 1 Településre utaló régészeti adatok a mai főváros területén alig vannak. A budai oldal X. századi nem magyar leletel mellett egyetlen, X. századi ház feltárására került sor a II. Szajkó u. 14-16. sz. telken a II. Vöröshadsereg uti (Kuruclesi ut) temető közelében. 108 A század végén az eddig felsoroltakon kivül még néhány településmag kialakult, egy részük közvetlenül a Duna mentén, más részük a Dunától távolabb, a homokos dombvidéken. Változatlanul nagy forgalommal működtek a révek, azonban egyre több uj folyószakaszon indult meg a rendszeres átkelés. A főváros középkori településtörténetének legkorábbi periódusában meghatározó szerepe volt a révhelyeknek, létrehozták a Duna mentén a településfajták egyik, a földrajzi körülményekből adódó speciális változatát, az ikertelepüléseket. A megyeri révnél Megyer, később Káposztásmegyer falu alakult ki a pesti oldalon, a budai oldalon Megyer, később Békásmegyer falu jött létre. A csepeli révnél mindkét oldalon és a szigetcsúcson is sejthető a korai, állandó település léte. A később kialakult átkelőhelyek, az óbudai, a Margitsziget D-i csúcsánál lévő jenői, és a délebbre elhelyezkedő pesti rév két partján is megjelent ez a településforma. 109 A korai, X, századi dunai ikertelepülésekről igen keveset tudunk. Régészeti adataink talán ezért is hiányoznak, mert ezek a települések még nem voltak olyan állandó, tartósabb anyagokból emelt épületekből álló szálláshelyek, amelyek a felületes régészeti megfigyelésekből ismertté válhattak volna. A szórványos régészeti és a későbbi időszakban keletkezett történeti adatok azonban elégségesek ahhoz, hogy az állandó lakóhelyet és munkaterületet biztonsággal megjelölhetjük. Az itt megtelepedett lakosság legfontosabb tevékenységei a Dunához kapcsolódtak, fő foglalkozási ágak a halászat, hajózás, a folyami átkelésben való részvétel és a révhelyek katonai védelme voltak. Ma még nem lehet régészeti leletekkel meghatározni azt a folyamatot, amely a legkorábbi révek háttérbeszorulásához vezetett a század végére, miközben kialakultak és egyre nagyobb haszonnal működtek az ujabb óbudai, jenői, pesti révek. A folyamat feltehetően a X. század utolsó harmadában felgyorsult, amikor az S-végü hajkarikás sírokból álló temetők legkorábbi részletei keletkeztek. 110 A népesség számának nagy mértékben való növekedése kétségtelenül hozzájárult az uj települések létrejöttéhez mind a Duna átkelésre alkalmas ujabb partszakaszain, mind a pesti sikság Dunától távolabb eső részein is. A legkorábbi településrend megváltozása, különösen a Duna parti sávban más okokkal is magyarázható.