Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)
Jegyzetek
1. sir: a férficsontváz bal oldalán lókoponyát és lólábszárcsontokat, két kengyelt, oldalszáras zablát találtak. Feltárás során a tetem bal oldalán ujabb lókoponyát találtak. További leletek: halánték táján l-l ezüstgyürü, jobb alkaron ruhafoszlányok, lapockánál fanyelű vaskés, elszórtan ezüst lemeztöredékek. 2. sir: férfi csontváza mellékletekkel. 2 kengyel, vaskarika, kampós vasgyürü, csikózabla. Garády S., 1936. 30-33. XVI-XVII. tábla. László Gy. , 1942. 798. 100. A Farkasréti leletegyüttes lelt. száma a Magyar Nemzeti Múzeumban: 104/1909. 1-83. László Gy. , 1942. 797. Szőke B., 1962. 77. 101. László Gy., 1942. 794-796. CXLIII. tábla. Holl I. , 1956. II. 76. 102. László Gy. , 1942. 800. Nagy L. , 1942. 771. 103. Nagy M. , 1973. I. 84. 104. Nagy T. , 1975. 205. 105. A dunai gázlók és révhelyek történetének vizsgálatánál is felmerülnek olyan kérdések, amelyek talán a kettős honfoglalással magyarázhatók. Feltétlenül el kellene végezni a tabáni átkelőhöz tartó útvonal mentén előkerült, avar leletanyag revizióját. László Gyula koncepciója szerinti átértékelését. Igy esetleg a pesti sikság IX-X. századi, ma még üresnek, vagy más népek által elfoglaltnak vélt központi részében felettébb értékes településtörténeti sajátosságokat is felfedezhetnénk. Tény, hogy a ma legkorábbinak vélt megyeri és csepeli révek Árpád-kori háttérbeszorulására és a pesti, jenői, óbudai révek szinte hirtelen történő XI. századi előtérbe kerülésére alig találunk kielégítő magyarázatot. Okvetlenül felmerült a kérdés, ha a pesti, jenői, óbudai révek a XI. század folyamán megfelelőek voltak olyan nagy forgalom lebonyolítására, hogy ezáltal partjaikon rövidesen megindult a városi élet, korábban miért maradtak volna használaton kivül? A régészeti leletek revíziója után talán kiderülne, hogy a pesti, jenői, óbudai révek sokkal korábbiak és jelentősebbek voltak, mint a megyeri és a csepeli. Ez utóbbiak csak jelenlegi kutatásunkban nyerték el elsődleges helyüket. Annyi azonban már ma is egyértelmű, hogy a X. század végére a főváros térségének E-i és D-i átkelői helyett, a centrumban lévők rohamosan fejlődésnek indultak. Ebben kétségtelenül közrejátszott a X. századi népesség számának rohamos növekedése is. László Gy. , 1970. 161-190. László Gy. , 1977. 234-275. 106. Szőke B., 1962. 34. 94. 107. A II. kerületi temetőből előkerült leletek: 2 állatfejes, ezüst karperec, félholdalaku csüngő, 3 szálból fonott torques, 3 S-végü hajkarika, 2 gyürü, 1 többszörösen sodrott fülbevaló, 1 pléhes korong. Hampel J. , 1902. 438. 440. A III. Csillaghegyi téglagyár feletti dombról 55 sir került feltárásra. A jelentősebb leletek: kigyófejes, bronz karperecek, csavart nyakperecek, S-végü hajkarikák, bronzgyürük, üvegpasztagyöngyök. A.É. 83. (1956) 101. Bp. R. 10 (1959) 257. 17. kép. 108. A II. Vöröshadsereg uti temető pontos kiterjedése nem ismert. Az Árpád-kori Nyék falu templomának feltárása során Garády Sándor megállapította, hogy a templomot egy korábbi temetőre és településre építették. A templomhajó ENy-i sarka alatt in situ csontvázat találtak, a szentélyben és a nagyobbik sekrestyében többszörösen feldúlt sírokra leltek, kerámiatöredékeket és halántékgyürüket szedtek össze. Garády S. , 1934. 165-167. 1 18-9. kép. A templom alatt Garády által feltárt temetőrészlet szerény mellékletü sírjainak földjében IX-X. századi fésűs, hullámvonaldiszes és egyszerű hullámvonalas edénytöredékek is voltak, amelyek egy korábbi, IX-X. századi település emlékei. Holl I., 1959. 282. Holl I. , 1962. 266-267. Legutolsó adatok: Altmann J. , 1973. 219-233. 1-9. kép. 109. Óbudán a Hajógyári sziget alsó harmadán átvezető római híd még a római korban elpusztult. A környékére helyezhető Árpád-kori révről 1148-ig nincs adatunk. Fügedi E. , 1959. 12. 110. Kralovánszky A. , 1956. 206. 111. Győrffy Gy. , 1955. 9. A legújabb szakirodalomban többen felülvizsgálják azt a kutatási eredményt, mely szerint a törzsneves falvakban a korai középkorban katonáskodó népelemek éltek volna. Ezzel kapcsolatban Kristó Gyula határozottan kijelenti:
