Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

II. Településtörténeti összefoglalás

csak a véletlennel magyarázni, hogy a mai szerb templom környékén szinte minden nagyobb földmunka során kerülnek elő kisebb régészeti leletek. Az igaz, hogy az eddig legjelentősebbnek látszó falrészletek tervszerű kutatás nélkül megsemmisültek a mult században. A telektömb Váci utcai szárnyán az uj Városháza épitése előtt Rómer Flóris az akkor lebontott serfőző ház falai között azoktól szélesebb, jelentősebb falrészleteket figyeli meg, közöttük csontvázakkal. Próbaásatás hitelesitette a szerb templom szentélyének középkori falrészleteit. 151 A XIII. század első felében épitett falrészletek a belvárosi templom környékén a Március 15. téren is előkerültek. A templom román stilusu részletei a jelenlegi falban jól láthatóak, a románkori lábazat szépen faragott köveit több más darabbal együtt a kriptában lévő gótikus pillérekben, alapfalakban vizsgálhatjuk. 152 A templom épitéstörténeti kérdései helyett fontosabbnak tartjuk, hogy az itt kialakult városközpont emlékeit bemutassuk, annál is inkább, mert a római tábor DK-i sarkában elhelyezkedő Árpád-kori román stilusu templom alaprajzát sem ismerjük. A kriptában lévő, körivvel záródó falrészlet nem rendelkezik ép középkori falsíkokkal, a látható felületeken nem lehet megállapítani a középkori szinteket sem. Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy rómaikori falrészlet az Árpád-kori templom része volt, azonban egyenlőre hiányoznak azok a régészeti adatok, amelyek a gótikus pillérben látszó lábazati kövek helyének azonosítását lehetővé tennék, bizonyítanák a kriptában lévő falak egy részének Árpád-kori eredetét. Az sem derült ki eddig, hogy milyen mértékben használták fel a római tábor itteni épületét a kora-középkorban, a szintek közül csak a római terrazzó padlóét ismerjük. 153 Más helyen, közvetlenül a templom szomszédságában, a középkori szentély D-i oldalán, több adatunk van. A római tábor D-i falán lévő, romos, DK-i saroktornyot a XIII. században még jobban lebontották, az igy elegyengetett területre építették ezt az épületet, amelynek Ny-i falrészlete a küszöbbel feltárásra került. Ez a szint megegyezett a más területeken lévő égési rétegekkel, természetesen figyelembe kell venni a szintviszonyok vizsgálatánál a Duna-parti sáv fokozatos süllyedését a folyó felé. A D-i táborfalon Ny felé haladva, ugyancsak a táborfal középkori bontását figyelhetjük meg, amikor az előbbi XIII. századi épülethez tartozó keritő falat építették. A táborfal kapcsolódó szakaszai természetes uton pusztultak el, a patkóalaku toronynál figyelhetők meg ismét középkori rendezés nyomai, a belvárosi templom XV. századi, Mátyás-kori oldalhajója és gótikus előcsarnoka építésével összefüggésben, A D-i táborfal további szakaszait sem használták, mert a tábor, többi, belső épületeivel együtt nagy mértékben elpusztult. 154 Az Árpád-kori városból a plébániatemplom környékét ismerjük a legjobban. Az kétségtelen, hogy a templom a városközpont része volt, de mivel maga a városközpont képe is csak nagy vonalakban körvonalazható, eléggé bizonytalan a belvárosi templom ősének meghatározó szerepe a városközpont kialakulásában. Jelenleg ugy tűnik, hogy a városmag központi helye a templom D-i oldalán volt, az egymásra merőleges főútvonalak kereszteződése által létrejött tér formájában. Az igy kialakult közlekedési csomópont mellett létesítették a királyi kápolnát, rövidesen nagyobb épületcsoportokkal vették körül a teret. 1974-ben a belvárosi templom Ny-i homlokzata előtt kiásott nagy árokban egy kora-Árpád-kori alapokon álló épületegyüttes részlete bontakozott ki. A római táborfalat ezen a szakaszon sem használták fel, a külső, déli oldalán álló, középkori fal épitése idején még jobban lebontották. A területen álló középkori épület K-Ny-i irányban haladó falai között egy különösen nagyméretű, többször megújított kemence helyezkedett el. A rétegeiből származó leletek építésének idejét jóval a tatárjárás előtti időre határozták meg, mert a jellegzetes XIII. századi cserepek a kemence legutolsó átépítéséből valók. 155 A régészeti metszet tanúsága szerint a környező falakat többször átépítették, ez azt bizonyítja, hogy a területen álló, kemencét tartalmazó épületegyüttes az egész középkor folyamán fennállott. A kemencét a tatárjárás után nem használták, falait összerombolták és későbbi középkori leleteket tartalmazó töltéssel elplanirozták. 156 Hasonlóan csak körvonalazni lehet egy másik számottevő épületegyüttes helyét a koraközépkori tér D-i oldalán. Az irodalomban a Duna utcai Szent Mihály temetőkápolna néven ismert épület falai közötti kisebb régészeti kutatás eredményei megcáfolták a kápolnaszerü alaprajzi elrendeződés középkori eredetét, s világosan kimutatták, hogy a kápolna feltételezett hajója egy négyzetes, 2, 5 x 2, 5 m belső terű torony földszinti helyisége. Bár az ásatás idején későgótikus belsővel rendelkezett, a torony külső oldalán kapott metszetből látható a toronyhoz kapcsolódó XIII. századi járószint is. A két oldalán szabadon álló torony és a hozzácsatlakozó épületegyüttes a belvárosi templomtól DNy-ra helyezkedik el, rendeltetését adatok hiányában nem ismerjük. 157