Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

II. Településtörténeti összefoglalás

A centrum É-i felében álló templom a történeti forrásokban királyi kápolnaként szerepel, ezért szembetűnő' a körülötte kialakult temető és a temető szegényes volta. A legkorábbi sirok a mai templomtól 30-40 méter távolságban, ENy-i irányban kerültek elő. A felszintől számított 315 cm mélységből ásták a sirokat közvetlenül a római rétegekbe. A keletéit sirok sürün sorakoztak egymás mellett, a legtöbb esetben kövekkel rakták körül a sirokat, gyakran felhasználták erre a célra a római peremestéglák töredékeit is. A sírokban csak kevés S-végü hajkarikát találtak, ezeken kivül csak egy XII. századi érmet egy férfi csontváz kezénél és egy bronztüt egy női sirban. 158 Kővel körülrakott Árpád-kori sirok 1970-ben az E-i táborfal közelében is előkerültek, de ezek bolygatottak és melléklet nélküliek voltak. Az Árpád-kori temető pontos kiterjedése nem ismert, de megfigyeléseink szerint csak a mai belvárosi templomtól távolabb, a templom É-i oldalán lehetett. A templom Ny-i és D-i oldalán nem találtunk egyetlen sirt sem, későbbi középkori, XV-XVI. századi sir is csak kevés került elő a templom közvetlen közelében a déli oldalon. 159 A templomtól É-ra lévő sirok kora megegyezett a Károlyi kertben feltárt sírok korával, a két temető között az a különbség, hogy a Károlyi kertben valamivel több jellegzetesebb mellékletü sir volt. 160 A város e két korai temetőrészlete nem sok adatot szolgáltatott, mindenesetre bizonyítják, hogy a város központi részében a XI-XIII. században magyarok éltek. Mind a két temető megszűnt a későbbiek folyamán, a Március 15. téri sirok jórészét a későbbi középkori építkezésekkel fel is dúlták. 161 A fenti adatok ismeretében nehezen képzelhető el a castrum területén a böszörmények XI-XII. századi vára, DK-i sarkánál a pesti plébániatemplommal, É-ÉNy-i falán a hazánkban jellemző magyar, keresztény temetővel. A XI-XII. századi sirok nívóján a plébániatemplom és a sirok között egy agyagberakott falu épület sarka is előkerült, talán ezt tekinthetjük a legkorábbi épületrészletnek. Amennyiben a castrum falainak jelentősége volt a koraközépkorban, ezt ma már csak a Ny-i szárnyán lehetne megállapítani. A tábor K-i része ha máskor nem, a legujabbkori építkezésekkel elpusztult, az É-i rész keleti kétharmada romos volt a középkorban, a déli táborfal a rajta lévő tornyokkal szintén természetes uton pusztult el az Árpád-korra. Csak a középkor második felében került sor a római maradványok felhasználására a XIV-XV. században, amikor a templomtól ÉNyra eső szabad területeket is beépítették. Az Árpád-kori város többi forgalmi csomópontja közül a ferences templom előtti beépítetlen térre van még adatunk. Itt lehetett a város állatvásártere, vagy valamilyen más piaca. 162 A városfal ÉK-i és DK-i sarkában, a Városház utca 9-11. előtt és a Cukor utca Irányi utca sarok környékén nagyobb kiterjedésű kövezett felület részletét figyeltük meg. A Cukor utca környékén talán a városkapu közelében lévő piactérből való a kövezés, a Városház utcai kőburkolat rendeltetése ismeretlen. A fallal körülvett térségből alig van több régészeti adatunk, 1-2 kerámiaedény került elő a Molnár, a Curia, Veres Pálné utcából, a jelentősebb leletek a városfalon kívüli területről származnak. 163 A Vármegyeház utcai és a Bástya utcai edények XIII. századiak, jellegzetes magyar és ausztriai kerámiák. 164 A régészeti adatok eléggé hiányosak, de elegendők ahhoz, hogy a városfal külső oldalán a várossal szoros kapcsolatban álló falvakat, később külvárosokat, jelöljék. A hatvani kapunál és a Magyar u. 48-50, sz. telken megfigyelt Árpád-kori szintek, feltárt leletek a főútvonalak mentén elhelyezkedő utmenti házakhoz kapcsolódtak. A kész, vagy a már majdnem befejezett városfallal határolt terület és a falakon kivül, annak közelében elhelyezkedő, modern kifejezéssel élve külvárosok, gazdasági egységet képeztek. Adatok hiányában nem áll módunkban e két egymástól elválasztott, de egymással szoros kapcsolatban lévő település társadalmi és gazdasági életének jellemzése, a köztük fennálló különbségek bemutatása. Az biztos, hogy a városfalon belül lakók és dolgozók, a városlakók, előnyösebb helyzetben voltak, közülük kerültek ki a város belső, politikai életében szerepet játszó, tisztségeket betöltő személyek. A város határában letelepedett lakosság jelentős része az itteni földek müvelésével foglalkozott, feltehetően a földesúri mezőgazdasági központok lakosaként. A földek tulajdonosai részben városi polgárok, részben a város határában nagyobb épülettel, házzal, esetleg palotával is rendelkező magyar, vagy idegen származású földesurak lehettek. Utóbbiak közül több szempontból érdekes személy volt Werner ispán, egy Ausztriában is birtokos lovag, aki 1235-től kezdve a heiligenkreuzi ciszterci apátsággal pereskedett egy Paumgarten birtok ügyében. Fia, Péter ispán 1260 és 1264 között budai villicus volt, ennek fia (II. ) Werner ispán a század végén budai rektor volt. 165 A XIII. században Wernerék megőrizték pesti ingat-