Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

II. Településtörténeti összefoglalás

A pesti sikság koraközépkori településtörténetének vizsgálatához rendkivül szertaágazó forrásanyaggal rendelkezünk. A kutatás jelenlegi szakaszában elengedhetetlenül szükséges valamennyi adat felhasználása, mert egyik forráscsoportból sem ismerünk eleget a településtörténet vázlatos ismertetéséhez. Kiemelkedő' mennyiségben szerepelnek ugyan a régészeti leletek, de ezek önmagukban csak topográfiai értékűek, hiszen területünkön egyetlen falu, vagy temető sem került feltárásra, a város, Pest területén is csak kisebb falszakaszokat lehetett megfigyelni. A településtörténet egyes periódusaiban teljességgel hiányoznak az egymást kiegészitő tárgyi emlékek, mint például két település, vagy egy falu és a város viszonylatában. A kisebb leletmentések azonban feltárták a Pest körüli falvak azonos koncepció szerint épitett, XII. század végi templomait, amelyek sorra elpusztultak a tatárjárás idején, de újjáépülve a XIV. században, nem egy esetben napjainkban is működő templomokként maradtak fenn. Az ismert falusi templomok együttese inditotta el a pesti sikság középkori településtörténetének kutatását, célul tűzve ennek a folyamatnak a megismerését, amely közel 300 év alatt egy mezőgazdasági müvelésre csak korlátozott mértékben alkalmas területen virágzó várost és körülötte sűrűn elhelyezkedő falvak rendszerét hozta létre. Az egyes korszakok tárgyalásánál a régészeti leleteknél többet mondanak az okleveles és nyelvészeti adatok. Különösen figyelemreméltóak a terület XIII. századi oklevelei, a pesti polgárok és a nyulszigeti domonkos apáca kolostor peres iratai, valamint ez utóbbi részére történt adományozások oklevelei. Ezekben igen sok helynév szerepel, a határleirások részleteinél rekonstruálható a határ képe. 84 j± későbbi, XIV-XV. századi oklevelekben is bőven találunk olyan adatokat, amelyekből a korábbi időszak valamilyen, a településtörténet szempontjából fontos jellegzetességére következtethetünk. A régészeti, történeti és nyelvészeti kutatás legújabb eredményeinek együttes felhasználásával megkíséreltük meghatározni az általános érvényű törvényszerűségeket, illetve ezek helyi megvalósulásait, amelyek révén a pesti sikság falvai elkülönült, önálló egységet jelentettek az alföldi falvak rendszerében. A pesti határ a X. században A honfoglaláskori leletek zöme, a magányos férfi és női sirok, valamint a feldúlt temetőrészletek szabályos rendben helyezkednek el, sűrűn egymás mellett. A leletek szórványos voltuk ellenére egy-egy korszakon belül eléggé egységesnek tűnnek. Mind az E-i, mind a D-i határrészben a nagy dunai szigetek, a Szentendrei és a Csepelsziget felé haladó utvonalat követik. Az utak elkerülik az alacsonyabb fekvésű, ingoványos, mocsaras, középső határrészt, a magasabban fekvő, homokos dombvidék patakvölgyeiben haladnak a dunai gázlókhoz, A pesti oldalon a patakvölgyekben az ideiglenes szálláshelyek kialakulásának valamennyi feltétele adott volt, a folyóvizek, a megművelhető földek és az állattenyésztéshez szükséges legelők a Duna mocsaras árterében. 8

^ A terület értékét növelte, bogy a megtelepedésre alkalmas területen haladtak keresztül a nagyforgalmu folyami átkelőhelyekhez vezető utvonalak. Ez a kettős táji adottság egymással összefonódva, egymást kiegészítve alakította ki a legkorábbi településrendet. A honfoglalás eseményeit Anonymus krónikájából ismerjük. Árpád és kísérete Budapest térségében először a Csepelszigetet szállta meg, "majd néhány nappal később, Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről és tábort ütöttek Soroksáron tul a Rákos vizéig. S midőn lát-