Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

I. Bevezető - Adattár

tes, 24-28 cm-es kváderekből emelték. A köríves lezáródás legfelső sorában lévő kváderek mérete megegyezett az E-i szentélyfalban lévőkkel, alatta nagyobb, a legalsó sorban pedig egészen nagy, 60-70 cm-es kváderek voltak. Az eltérő falazási mód alapján feltételezhetjük egy korábbi épület meglétét, amelynek épitési technikája magasabb szintű volt, mint a nyújtott félkörives szentélyzáródású templomé. A legkisebb kváderekből kialakított fal szélessége egyenletesen 80 cm, a szentély belső tere 400 cm széles és 570 cm hosszú volt. A mai templom alapfala alatt feltártuk az E-i diadalív maradványait, a szentélyfaltól mért hosszúsága 60 cm volt. A diadalívvel egy vonalban az E-i szentélyfal külső oldalán oszlopalapozást találtunk, a nagyvonalakban félkörösre kiképzett faltömb sugara 40-50 cm volt. A templomdombot átszelő két kutatóárokban nagy tömegben kerültek elő sirok, amelyekről a nagyfokú bolygatás miatt feltételezzük, hogy az uj és legujabbkori temető sirjai. A templomtól távolabb a Rákos patak partján felszíni gyűjtésből igen sok, közöttük Árpád-kori edénytöredéket is találtunk. Lelt.sz.: BTM 69. 28. 1-3. 79 (20. ábra) 53. Bp. X. Keresztúri ut. 1974-ben kisebb leletmentés keretében néhány középkori kerámiatöredéket tartalmazó szemétgödör került feltárásra. Több, jellegzetes, XIII. századi fehér kerámiatöredéket gyűjtöttek össze. Lelt.sz.: BTM 72. 52, 1. (46. kép) 54. Bp. XIX, Kispest, Hungária u. 5. A területen lévő bérház építése előtt Lux Kálmán feltárta az Árpád-korban épitett, félköralaku szentélyzáródású templom alapfalait. Az 1969. évi hitelesítő ásatással csak a rendkívüli mértékben feldúlt középkori temető melléklet nélküli csontvázait tártuk fel, a sirok töltelék földjében rendkívül sok középkori, néhány XIII. századi cserép is előkerült.

8

^ (21. ábra) 55. Bp. XX. Pesterzsébet, Tatárdomb. A 28. sz. lelőhelyről felszíni gyűjtésből jellegzetes XII-XIII. századi kerámiatöredékeket gyűjtöttek össze. A későközépkori temető sirjai XII-XIII. századi cserepeket tartalmazó kulturrétegben feküdtek. A falu temploma is az Árpád-korban épült, méreteinek ismeretében a hiányos leirás ellenére is megkísérelhetjük a rekonstrukciót. Építőanyaga mészberakott tört homokkő volt, amelyet kváderkövekkel borítottak. A sarkokat 70-90 cm-es kövekből armirozással épitettek. Falszélesség átlagosan 1 m volt. A hajó D-i falánál a középkori járószintet is megtalálták. A szentély K-i homlokzata 5,85 m széles, belső mérete 3, 85 x 3,80 m. A "sarkok belül nem derékszögben, hanem két helyen ivben találkoztak". A hajó belső' szélessége 7, 6 m. A templomtól K-i irányban 14 m távolságban előkerült falat, amely 1 m széles volt, a cinterem falával azonosítjuk. A templom körüli számtalan falból ma már nem lehet kiválasztani az Árpád-koriakat, de a jelentésben említett pénzek és kerámialeletek alapján nyilvánvaló, hogy jelentős falu lehetett a dombon. Árpád-korinak tűnik a templomtól K-re, 125 m távolságban feltárt árok, amelynek a metszet tanúsága szerint hegyesszögben futottak a falai. Az árok betöltésében előkerült leletek közül a vasszögek és gerendadarabok talán az árokmenti, a falut körülvevő palánkból származnak. Hiteles feltárás 1953-ban volt a területen. A téglagyár által végzett földkitermeléssel egy több száz méteres metszet keletkezett. A 60-80 cm-es kulturrétegben egymás alatt 5 kemence helyezkedett el 3 m hosszúságban. A legfelső kivételével előkerültek a kemencék félkörben felhajló szélei is. Az egyes kemencék között sárga, erősen égett agyagrétegek voltak, sok faszén maradvánnyal. 1. kemence. Lesározott padozata 130 cm széles, az erősen átégett, felpattogzott felület pontos határait nem lehetett megállapítani, a szélek beolvadtak a környező, faszenes, agyagos rétegbe. A Ny-i sarokban egy edény alját tárták fel, belső részét nem töltötte ki az agyag. A 10-15 cm-es sározásban, azaz az átégett, sárga agyagban egy sorban sok XIII, századi cserép került elő, főként fehér kerámia. Néhány kormos, vagy égett volt. 2. kemence. A padozat fölött 10 cm vastag, átégett és faszénnel kevert, sárga agyagréteg volt. A kemence aljának mérhető átmérői 76 cm és 60-65 cm. Kerületén körben jól megfigyelhető a félkörös felhajló rész. A padozat fölött sok XIII. századi cserép volt, ezeket vastag korom borította. Az alapozásból egy majdnem teljesen összeállítható edény töredékeit szedték össze. A padozatot 5 cm vastag, jó megtar-