Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

I. Bevezető - Adattár

tásu erősen kormos agyagréteg alkotta, alatta a kemence alapozását 1-2 cm-es agyagréteg, alatta 5-8 cm-es kavicsosréteg, majd 2-3 cm-es cserépréteg, végül 2 cm-es sárga, faszenes agyagréteg képezte. 3. kemence. Mérhető szélessége 126 cm, a padozat mindkét vége félkörben felhajló. Nagy tömegű, XIII. századi leletanyag került elő, amely peremformákban, nyersanyagban a 2. sz. kemencéből kikerültekével majdnem azonos darabokból állt. 4. kemence. Hozzávetőleges méretei 160-180 cm és 74 cm. A lesározott és jól átégett padozat tisztítását nem lehetett elvégezni. Alapozása hasonló az előzőekhez, azzal a különbséggel, hogy ebben kevesebb cserép volt. 5. kemence. A 4. és 5. kemence közötti 40 cm vastag alapozásban egy 5-10 cm vastag, mintegy 2 m hosszúságú, erősen égett, faszenes réteg mutatkozott. Kiterjedését nem lehetett meghatározni. Lezáródása, mint az előző, 4. sz. kemencéé, ovális volt. Ez a kemence a metszetben 158 cm szélességben jelentkezett, 78 cm szélességben jött elő a ráblokkolásban. Alapozása az előzőekétől eltért, a lesározott padozat erősebb, vörösre és feketére égett agyagból készült, amelyben mindössze 1-2 cserép volt. Az öt teljesen, vagy részben egymás fölé épült kemence egységes, XIII. századi leletanyagot tartalmazott. Eltérés a kemencék formájában adódott, az alsó kettő, a 4. és 5. ovális lezáródásu volt. A kemencék tüzelőnyilásait nem sikerült megtalálni, az elhordott partszakaszban lehettek. Ezek a kemencék a házak közötti, szabad térségben felépitett sütőházak voltak, l-l kemence használati ideje meglehetősen rövid lehetett, hiszen mind az ötből ugyanazon jellegű kerámiaegyüttes került ki. A kemencéktől Ny-ra, 5 m távolságban egy 135 cm átmérőjű szemétgüdör mutatkozott, betöltése fekete földdel kevert barnás homok volt. Nagyon kevés XIII. századi kerámia, állatcsont volt benne. A gödör fenekétől számitott 90 cm magasságban erősen égett esik mutatkozott, amely az 5. kemence alá futó égett nivó beszakadt részlete. Az Árpád-kori pusztulási réteg felett XIV-XV. századi leletanyagot tartalmazó rétegsor húzódott. A templom körüli, leírásokban szereplő falak közül ma már nem lehet kiválogatni az Árpád-koriakat, igy a középkori faluból csak a rendkívül sok, és változatos kerámia és fémlelet adhat néhány értékelhető adatot. 8

1 (47-51. kép) (22-23. ábra) 56. Bp. XX. Gyáli patak, Várhegy ENy-i oldal. A 27. lelőhelyen feltételezett rotunda a tatárjárás idején nem pusztult el egészen, mert a XIV. században működő templomként szerepel a forrásokban. Körülötte a szántóföldről igen sok XIII. századi cserepet is összegyűjtöttünk. Lelt. sz. : BTM 69. 39. 5-8. 57. Bp. XX. Milleniumi telep, Gyárköz - Dugattyugyürü gyár. A gyár udvarán 120 cm széles és 150 cm mély csatornaárokkal átvágták a középkori templom falait. A 220 cm és 325 cm széles falak egymástól 7 méterre helyezkedtek el. A falak két oldalán a csatornaárokban 8 keletéit csontvázat dúltak fel, a mellékletek elkallódtak. A gyárudvar melletti magas, Duna-parti dombról sok középkori cserepet, közöttük Árpádkori, XII-XIII. századi darabokat is gyűjtöttünk. A szántóföldön jól kivehettük a házak, vagy más építmények nyomait. Lelt.sz.: BTM 69.38.2-4. 58. Bp. XXI. Csepelsziget, E-i szigetcsúcs. A 25. lelőhelyen későárpád-kori kerámialeletek is felszínre kerültek, amelyek között jellegzetes XIII. századi fazék is volt. Lelt.sz.: MNM 1926/96. 82 59. Bp. XXI. Csepelsziget, Szabadkikötő. (Moraszt dülő.) A 17. lelőhely környékén már a szabadkikötó építését megelőző időszakból is Ismerünk szórványleleteket. A mult század végén II. András pénzeit gyűjtötték össze, majd a századunk elején amatőr régészek feltárása "ősrégi jellegű erős falakat és különféle tárgyakat eredményezett". Ezek közül egyetlen XII-XIII. századi fazék került a Nemzeti Múzeumba. A középkori falu teljesen megsemmisült a nagyszabású Mkötőépitkezésekkel, de elpusztult az Árpád-kori temető legnagyobb része is. 88