Dr. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983)

I. Bevezető - Adattár

tunk, a hajó DNy-i sarkát azonban hatalmas kőtömbökre alapozták. A 70 cm széles, felmenő falat kváderral borították, amelyek nagy, összefüggő felületekben megmaradtak, különösen a D-i oldalon. A kváderfal az E-i oldalon 440 cm, a déli oldalon 400 cm magasságban maradt meg. A hajó E-i válla külső oldalán, amelyet a XVIII. századi kereszthajó pilléréből bontottunk ki, az alulról számitott 2. kváderkövön lábazat kiképzését figyeltük meg. A lábazati kő profilja: alig érzékelhető horony alatt 6 cm átmérőjű félhengertag, alatta a felület rézsüsen kiképezve. A hajó D-i oldalán az egyenletes falfelületen szembetűnő a lábazat lefaragása. A falkutatás során a déli hajófalon 284 cm magasságban befalazott ablakok kerültek napvilágra, a három közül a középső őrizte meg román stilusu formáját. A félkörives záródás peremét kivéve a befelé szűkülő ablak keretkövei a helyükön maradtak. A Ny-i zárófalat a templom gótikus bővitése előtt elbontották, a lábazat profilja megegyezett az E-i oldalon lévővel. A hajó belsejében a szabályos kváderboritás csak helyenként maradt meg. A D-i oldalon a diadaliv közelében előkerült a 165 cm magas, félkörives záródású kegyúri fülke, lábazata meghatározta a XII. századi belső járószintet. A templomot 80 cm széles keritőfal vette körül, amely a templom Ny-i oldalán összefüggő, nagyobb szakaszban megmaradt. A templom a keritőfallal övezett térség ÉK-i részében helyezkedett el, _sem a templom közvetlen közelében, sem a távolabb eső kutatóárkokban e korszakból származó sirokat nem találtunk. Az épület a tatárjárás alatt megrongálódott, de még a XIII. században kijavították, majd röviddel ezután nagyobb, diszesebb templom építésébe kezdtek. Viszonylag jó állapotban megmaradt és ma is látható a középkori templom tornya és hajója a befalazott román ablakokkal és gótikus ajtókkal. 72 (7-17. kép) (1-2., 4-5. ábra) 43. Fót - Sikátorpuszta

. A jelenlegi romos épületben is jól kivehető a középkori templom Árpád-kori szentélyének nyújtott félkörives záródású formája. Mivel ásatás a területen még nem volt, nem ismerjük az épitési periódusokat, azonban igy is kivehető, hogy a szentély külső falának oktogonális kiképzése másik épitési periódusból, talán a XV. századból való. 73 44. Bp. XV. Rákospalota, Sin utca - Püspök villa környéke. A területre helyezhető középkori falu és temető a tatárjárás idején pusztult el. (20. , 29. lelőhelyek. ) 45. Bp. XV. Rákospalota. Kossuth Lajos u. 39-41. A területen álló római katolikus templom közvetlen környékén próbaásatást végeztünk 1972-ben. A szentély É-i oldalán nyitott kutatóárokban a szabálytalan alakú, nagyméretű kövekből épitett Árpád-kori szentélyfalnak az a részlete került elő, amelyben a körives záródás kezdődik. A templom alaprajzi felméréséből kiderült, hogy az É-i oldalon a 80 cm-es falvastagság milyen összefüggő szakaszban maradt meg. A szentélyfal alapozása és a jelenlegi falvastagságok alapján rekonstruálni lehet a templom alaprajzát, a nyújtott félkörives záródású templomok csoportjába tartozik. A mai templom körül kitűzött körblokkban 11 szelvénnyel átvágtuk a 26,7 m legnagyobb átmérőjű keritőfalat. Szélessége 70-80 cm. A D-i és a K-i oldalon helyenként a felmenő fal néhány kváderkősora is megmaradt, az É-i oldalon teljesen megsemmisült, a Ny-i oldalon általában a legalsó kősorok maradtak meg. A templom EK-i oldalán kapu volt, a felmenő falban egymástól 210 cm távolságban l-l, az egész falat keresztülérő, nagyméretű, lapos kőtömb volt, a közöttük lévő járószintet elegyengették. A belső oldalon lévő metszetben a kapu járószintjén lejárt, kemény, fekete föld volt, néhány kerámiatöredék* kel. Ezt a réteget a keritőfal belső oldalán általában megtaláltuk. A templom a keritőfallal körülvett térség ÉK-i harmadában, közel a keritőfalhoz helyezkedett el. A szentélyfal alapozásának alja 15 cm-rel volt mélyebben, mint a keritőfalé, mindkét falat azonos anyagból épitettek, a legalsó kősorokat változó vastagságú habarcsba rakták. A bekeritett részen Árpád-kori sirokat nem találtunk. A XIII. században a templom és keritőfal megrongálódtak, a szentély É-i oldalán lévő, összefüggő omladékréteg is belőlük származik. A későközépkorban a templomot újjáépítették és átalakították, a keritőfalat elbontották, és a templom környékén nagy kiterjedésű, a XVIII. század elejéig használatban lévő temetőt nyitottak. '

4 (36-39. kép) (15-16. ábra)