Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Bevezetés

megelőzte egy, a keleti partról felvett budai látkép 1761-ből.

70 A feliratszalagot tartó angyalok és maga a magyarázat még a Werner-sorozatok lapjaira emlékeztet. A kissé primitív lap a mestert inkább a barokk hagyományok folytatójának, mint a későbbi fejlődés megsejtőjének mutatja. A szorgalmas Binder neve azonban ennek ellenére is elválaszthatatlan a budai és pesti veduták történetétől. Pollenéig József életének egy részét szintén Budán töltötte. 1787-ben készült keleti nézetű lapja, amelyet Orczy Lászlónak ajánlott.

71 Ez, Binder művével ellentétben, már előremutat. Nincs rajta a művészi hatást megzavaró magyarázat, és elmaradtak a barokkból itt felejtett angyalkák is. A lap modern hatását a Duna-parton sétálgató és beszélgető magyarruhás alakok teszik teljessé. Pollenéig képének előtere a Bindernél látható sivár pusztasággal szemben kellemes átvezetést nyújt a szemnek a túlsó part látványára, a Várhegy becsületesen megoldott ábrázolására. A kisebb rajzbeli és technikai hibákból helyi zamat árad; a mester kissé gyakorlatlan vonásai a nagyméretű lapot csak még kedvesebbé teszik, az egységes művészi hatást nem rontják le. Mire tehát fővárosunk vedutáinak fejlődése újból betorkollott az általános európai fejlődésbe, addigra megjelentek a helyi, magyar mesterek is, hogy saját városuk ábrázolásán mutassák meg rátermettségüket és fejezzék ki lokálpatrióta érzelmeiket. Megnyílott az út a XIX. század sokrétű fejlődése számára.

72 * A katalógus elrendezésénél az egységes időrendi csoportosítás helyett alkalmasabbnak látszott a meglehetősen nagy mennyiségű anyagnak — amely néhány, a város történetében kiemelkedő fontosságú évben (pl. 1686) rendkívül nagymértékben kibővül — kisebb csoportokra való tagolása. Erre a tagolásra, ikonográfiái és ezen belül topográfiai vonatkozású katalógusról lévén szó, legalkalmasabbnak kínálkozott az égtájak szerinti felosztás. Ennek révén a városnak a különböző irányból közeledő szemlélő előtt kibontakozó arculatai, vedutái különülnek el és alkotnak közös csoportokat. A nyugati iránnyal kezdtük, mivel innen készült a legtöbb látkép; a többi égtáj az óramutató járásával megegyező irányban következik, de ez a sorrend megfelel a csoportok nagyságrendjének is. Az egyes csoportokon belül külön szerepelnek egyrészt Buda és Pest együttes látképei, másrészt a madártávlatok és a látképes elemekkel tarkított alaprajzok. Az egyes városrészek (Buda, Pest, Óbuda, királyi vár) vedutái a szükségletnek megfelelően szintén külön alcsoportokban kerülnek felsorolásra. Az égtájak szerinti első négy csoporthoz másik négy csatlakozik. Ezek egyike az egyes épületek vagy épületcsoportok ábrázolásait tartalmazza. A következő azokat a festményeket és rajzokat, amelyek nem hozhatók kapcsolatba az égtájak szerinti vedutacsoportok egyikével sem, és amelyek beillesztése a többnyire pontosan datált metszetek közé nehézségeket okozna. A hitelesnek nem tekinthető, apokrif képek után a csak irodalomból ismert anyag következik, amelynél az eredeti darabok elvesztek