Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Bevezetés

Nézzük most végig időrendben a budapesti veduták legkiemelkedőbb darabjait, amelyek akár topográfiai, akár művészettörténeti szempontból különös figyelmünkre érdemesek. Buda legrégibb látképe Hartman Schedel nürnbergi tudós 1493-ban megjelent világkrónikájának fametszetű illusztrációja.

18 A fejlett művészi élettel rendelkező európai városokban miniatúrákon és vallásos tárgyú táblaképek hátterében már ezt az időpontot megelőzően is találunk városábrázolásokat. Nálunk is történtek kísérletek annak bebizonyítására, hogy ilyen jellegű ábrázolások maradtak fenn a magyar fővárosról is.

19 Az erre irányuló bizonyítások érvei azonban nem meggyőzőek, a szóban forgó képek hátterében látható városok nem azonosíthatók Budával. De ha ma még nem is ismerünk rá példát, elképzelhető, hogy készült Budáról ilyen kép. Ha előbb nem, Mátyás király uralkodása alatt könnyen sor kerülhetett erre, akár az udvarral kapcsolatban álló behívott idegen művészek, akár a helyi mesterek révén. Valószínűsíti ezt a feltevést, hogy a művészetpártoló király mecénási dicsőségvágyból maga is szorgalmazhatta hírnevének ilyetén növelését. Az emlékek azonban talán még lappanganak, s ez a jobbik eset, valószínűbb, hogy áldozatul estek az utódok közönyének vagy a török korszak háborús pusztításainak. Az első budai veduta rajzát, amelyet Schedel könyvének kiadója, Anton Koberger nürnbergi könyvkereskedő budai megbízottai révén — közülük kettőt név szerint is ismerünk — könnyen beszerezhetett, még szintén Mátyás király életében készíthették. Ezzel magyarázható, hogy a királyi palotát ábrázoló részlet megbízhatóbb, jobban kidolgozott, mint a Vár egyéb részeinek ábrázolása. Ezt ezenkívül a korai vedutákon általában megfigyelhető sajátossággal — a lényeges elemek kiemelésével és a kevésbé lényegesnek tartottak elhanyagolásával — is magyarázhatjuk. A kiemelkedőbb, fontosabb épületek (vár, templomok stb.) rajza általában pontosabb, míg a hangsúlytalanabb részletek felületesen készültek. A középkori művészetnek a természethű ábrázolástól való elfordulása érezteti ebben is hatását. Még akkor sem ragaszkodtak a látott valósághoz aprólékosan, amikor annak bemutatása lett a cél — mint például a Schedel-krónika 30 hiteles vedutáján —, csak a fontosabb vonások kiemelésével utaltak a ,,városportré" modelljére. Eszerint a Schedel-féle kép ugyan az első hiteles budai veduta, de minden részletében nem szabad fényképi hűséget várnunk tőle. A kortársak nem léptek fel ebben a korban a vedutákkal szemben a ma már természetes tudományos pontosság követelményével. A budai látkép részleteit a fennmaradt építészeti emlékekkel, az írott források adataival és az egyéb ábrázolásokból levonható tanulságokkal összevetve szabad csak forrásul felhasználnunk. A látkép a lényeges elemek világos kiemelésével, a kompozíció áttekinthetőségével a korabeli tájképes fametszetek átlagos színvonalát jól képviseli anyagunkban. Technikai megoldását tekintve is megállja helyét a kor grafikai termésében. Ez a fametszet nemcsak Buda topográfiája, hanem Magyarország történeti helyzete szempontjából is fontos emlék. Megjelenése a Mátyáskori Buda politikai, gazdasági és kulturális fontosságának egykorú elismerését jelenti. Nyilván nem véletlen, hogy nem az azonos dúcról nyomtatott és csak feliratban megkülönböztetett városképek csoportjába került, hanem