Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Bevezetés

abba a szűkebb sorozatba, amelynek valósághű látképein az ábrázolt fontos európai nagyvárosok egyéni vonásaikról könnyen felismerhetők. A művészi szempontból is figyelemre méltó kép keletkezésében két fázist kell megkülönböztetnünk. Az ismeretlen művésztől származó rajz elkészülte körülbelül 20 évvel megelőzte a sokszorosítást. A könyv illusztrációs munkáit Michael Wohlgemut, Dürer ifjúkori mestere és Wilhelm Pleydenwurff végezte. A két művész stílusa a fametsző vésője alatt elválaszthatatlanul egybeolvadt, a megkülönböztetésükre irányuló eddigi kísérletek nem hoztak megnyugtató megoldást. Az mindenesetre biztos, hogy az idősebb Wohlgemut volt a műhely vezető alakja. A krónika keletkezése idején Dürer már nem dolgozott Wohlgemut műhelyében, így a budai látkép és Dürer közötti kapcsolatra vonatkozó régebbi feltevések nem egyebek mendemondánál. Tekintve azonban, hogy Dürer fiatalkorát eléggé hézagosan ismerjük, fontos leszögezni: Schedel könyve és Koberger egyéb kiadványai jelentették azt az alapot, ahonnan a legnagyobb német grafikusművész elindult. Illusztrációikon ismerkedhetett meg a fametszés korabeli eredményeivel, hogy azután a saját stílusát megteremtve átvegye a vezetést ezen a területen. Amint az első budai vedutával kapcsolatban a fiatal Dürerhez jutottunk el, ugyanúgy a második, Erhard Schönnek az 1541. évi ostromot ábrázoló remek fametszete is az ő közelébe vezet.

20 Schön a Dürer ösztönzését követő első művészgeneráció nem legtehetségesebb, de legtermékenyebb alakja. Dürerrel ugyan tudomásunk szerint nem állott személyes kapcsolatban, de kortársaival—

Hans Leonhard Schäufeleinnel, Hans Springinkleevel, Hans Baidung Griennel és Wolf Trauttal — együtt mégis az ő eredményeit népszerűsítette. Schön volt Hans Sachs verseinek legkedveltebb illusztrátora. A budai lap szövege is Sachstól való. — Arcképein és ájtatos könyveket illusztráló szentképein kívül fontosak korabeli eseményeket ábrázoló nagyméretű lapjai. Bécs, Kőszeg,

21 Tunisz és Münster ostromképei mellett idetartozik Buda 1541-ben vívott sikertelen ostromát ábrázoló fametszete is. Ezek és más művészek hasonló önálló lapjai a földrajzi és történelmi kiadványok illusztrációi mellett a veduta-fejlődés korai szakaszának másik jellemző típusához tartoznak.

22 A nagyméretű, több dúcról nyomtatott város- és ostromképes fametszetek rendkívül fontos források a városok történetének korai időszakára. Nagy méretük miatt azonban nehezen kezelhetők, jobban ki voltak téve a megsemmisülés veszélyének, mint a könyvekben meghúzódó illusztrációk. Ezzel magyarázható, hogy XVI. századi népszerűségük ellenére aránylag kevés maradt meg belőlük. A budai képnek is egyetlen régi példányát ismerjük, szerencsés véletlen, hogy a dúcok is fennmaradtak és újabb levonatok készítését tették lehetővé. A rajzoló, aki a fametszet kompozíciójához az első vázlatot készítette, nyugati nézőpontot választott. így a budai várnak legalább a nagyobb épületekre nézve megbízható képe mellett az ostromlók táborát s ezenkívül változatos csata jeleneteit is el tudta helyezni képén. Schön életéről igen kevés adatunk van, így még feltevéseket sem kockáztathatunk meg, hogy vajon ő maga járt-e itt, vagy más művész kétségtelenül a helyszínen készült rajzának felhasználásával komponálta-e meg képét. Topográfiai értékén túl ez a korai lap változatos csatajeleneteivel, kedves, már megjelenése 2* 19