Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800) (Monumenta Historica Budapestinensia 2. kötet Budapest, 1963)

Katalógus - III. Keleti nézet

A könyv illusztrálására és nyomtatására vonatkozó szerződést 1488ban, illetve 1491. dec. 29-én kötötte meg a művészetpártoló Sebald Schreyer és sógora, Sebastian Kammermeister a művészekkel, Michael Wolgemuttal, Dürer mesterével, és Wilhelm Pleydenwurffal (Thieme—

Becker XXXVI. 175). Az előkészítés munkájára vonatkozólag lásd: Stegmann, H., Die Handzeichnungen der Manuskripte der Schedeischen Weltchronik. Mitteilungen aus dem Germanischen Nationalmuseum (1895) 115 — 121. A nyomtatás befejezésének időpontját a kolofonok adják meg. A német fordítás majd félévi késéssel követte a latin kiadás megjelenését. Tudjuk azt is a könyvről, hogy egy színezetlen és kötetlen példány ára 2 forint volt (Hase, O., Die Koberger. 2. kiad. Leipzig 1885, 177). A színezés tehát, ha külön kellett fizetni érte, már a könyv megjelenésének korában divat volt. Hartmann Schedel, akinek neve a szerződésben és a kolofonban nem szerepel, a szöveg összeállítása mellett a rajzok kiválogatását is végezhette. Ez utóbbi munkában nagy segítségére volt saját gyűjteménye (Loga, V., Die Städteansichten in Hartman Schedels Weltchronik. Jahrbuch der Königlich Preussischen Kunstsammlungen. IX. köt. 1888, 100). A kolofonban szereplő „matematikában jártas" kifejezést úgy kell értenünk, hogy a művészek illesztették a képek nyomtatására szolgáló dúcokat a szedés megfelelő helyére. A művészettörténeti irodalom többször is megkísérelte, hogy a két illusztrátor szerepét pontosabban meghatározza és munkáikat a könyvben elkülönítse egymástól (vö.: Bellm, R., Wolgemuts Skizzenbuch im Berliner Kupferstichkabinett. Studien zur deutschen Kunstgeschichte, Band 322. Baden/Baden—Strasbourg 1959, 48—49). Az eredmény azonban mindig feltételes. Mai ismereteink alapján valószínűnek kell tartani, hogy a budai látkép Wolgemuth és Pleydenwurff közös műve. A rajz átvitele a fára és a vonalak kimetszése már nem a festő, hanem a fametsző mester, a „Formschneider" műhelyében történt (vö.: Thieme—

Becker XXXVI. 177). A krónika több, mint száz vedutájának nagyobbik része a középkori hagyományt folytatja, s nem egy várost, hanem ,,a" várost mutatja be. Ugyanaz a kép gyakran más és más aláírással jelent meg benne. Harminc látkép azonban valószerű, s közöttük Budáé is. A rajznak azonban, amely a fametszet előképe volt, jóval korábban kellett készülnie a könyv megjelenésénél. A budavári Nagyboldogasszony templom Mátyás-tornya ugyanis már 1470-ben elkészült, a képen ezzel szemben a templomnak még nincsen befejezett tornya. A templom mögött látható torony egy másik egyházhoz tartozik, amelyet a rajzoló meglehetősen nagy perspektivikus torzítással rajzolt a Nagyboldogasszony templom szentélye mögé. Ez a másik torony legvalószínűbben a domonkosok templomához tartozott. Formája legalábbis a kívülről hozzáépített lépcsővel ezéhez hasonlít legjobban. Az, hogy ilyen nézet nem adódik a Duna túlsó partjáról, nem lehet döntő ellenvetés, hiszen az egész kompozíció felvételi pontja ideális. Nincs a valóságban olyan pont, ahonnan mindazt és úgy lehetne látni, amit és ahogyan a krónika képe ábrázolja. Antonius Koberger, a hírneves nürnbergi nyomdász és könyvkereskedő kiterjedt üzleti hálózattal rendelkezett egész Európában. A könyvet illusztráló fametszetekhez a városok reális látképeit kereskedelmi kapcsolatai révén könnyen beszerezhette. Budán is voltak megbízottai, kettőnek L3 Eózsa Gy.: Budapest régi látképei 192