Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában

faluban is megtalálhatók. A házak egy bizonyos csoportjáról van szó. Ezekben a kemence a bejárattal szemben lévő sarokban helyezkedett el, szájuk nem a bejárat felé, hanem arra keresztben nyílott. Ilyen kemencékre gondolhatunk a szigetszentmiklósi 3., 4. és 6. háznál. Ez az elrendezés pontosan megfigyelhető volt a szigetszentmiklósi 5. háznál, amelyben szerencsénkre megmaradt a ház lejtős bejárata is. A kemence tüzelőtere körüli kövek lenyomatai pontosan megmutatták, hogy a kemence szája a ház belső terébe nyúló, egyetlen szabad sarkon volt. Az eltérő tájolású, 2. házban ugyanezt láthattuk, a kemence szája itt is a ház belső terébe nyúló szabad sarkon mutatkozott. A szigetszentmiklósi kemencék azonban egy lényeges mozanatban eltértek a visegrádiaktól, amelyek szabálytalan alakú kövekből, kötőanyag nélkül, boltozat-szerűén épültek.

23 A szigetszentmiklósi kemencék köveit viszont agyagba rakták, és a felépült kemencét kívül-belül betapasztották. Hasonló módon készültek a Veresegyház-ivacsi kemencék is.

24 Ma még nem tudjuk, hogy ez a technikai eltérés mit jelent, időbeli eltérést, vagy az egyes falvak lakóinak ethnikai különbségét mutatja. A szigetszentmiklósi kerámialeletek sajnos nem visznek közelebb a válaszhoz, mert az 5. ház kronológiai kérdések szempontjából fontos leletei is csak tág időhatárok meghatározását teszik lehetővé. Ez az időszak a XI. században kezdődik, és a XII. sz. közepe táján ér véget. Ha végigtekintünk a kárpátmedencei X—XII. sz-i, publikált kőkemencés házak során, kiderül, hogy a szigetszentmiklósi házak több tényezővel gazdagították az, általános képet. A köves kemencék földrajzi elterjedéséről már korábban meg lehetett állapítani, hogy olyan alföldi, síkvidéki falvakban is előfordultak, ahol nehe25 zen jutottak kövekhez. A Csepel-szigetre szánt hasított termésköveket a Dunán is át kell szállítani. Szigetszentmiklóson csak a 2. házban volt olyan kemence, amelyben folyami kavicsokat használtak. Ezeket vagy egészben, vagy ketté hasítva találtuk. Ma is előfordulnak felszínre bukó dunai kavicsrétegek a közelben. Ez azt mutatja, hogy lakosság döntő többségének olyan építőgyakorlata, tapasztalata, hagyománya volt, amely a hasított termésköveket tartotta a kemence legfontosabb építőanyagának. A kövek nagy értékét mutatja, hogy azokat a házak megszüntetése után gondosan összeszedték, csak a kicsi, széttöredezett, szétégett darabokat szórták szét a padlón. A kemencék méretük, formájuk és a házban való elhelyezkedésük alapján X-XI. sz-i hagyományokat tükröznek, azonban ennek az időszaknak a kemencéinél még nem látjuk a kövek agyagbarakását, és a kemencék betapasztását. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor jelennek meg a szigetszentmiklósi típusú kemencék, mikor kezdődik az az építési mód, amelyben a követ és az agyagot együtt alkalmazzák. Inkább az az időszak közelíthető meg, amikor megfogyatkozik az egyes falvakon belül a kőkemencék száma. A XIIXIII. sz-i falvak földházaiban a különböző megoldásokkal kialakított földbevájt agyagkemencék az általánosak, azok a házak pedig, amelyekben kőkemencék vannak, egyéb lényeges vonásaikban is eltérnek a többi háztól. A kő és agyagkemence azonos időszakon belüli használatát legközelebb a soroksári falu V. munkahelyén figyelhettük meg. Két, egymásra merőleges tengelyű, részben egymás fölé épített házat találunk. Egyikben a DK-i sarokban agyagbarakott, négyszögletes köveskemence volt, a másik ház ÉK-i sarkában pedig agyagkemencét találtunk. A két házat egyenletesen betöltő hulladékból III. Béla rézpénzeit szedtük össze 26 Xlll. sz-i kőkemencét több helyen találtunk a dél-pesti határban. Patkó alakú kőkemence volt a Soroksár-Haraszti úton feltárt két osztású, vert agyagfalú ház kisebb helyiségében is. A válaszfal mellett helyezkedett el, hátsó falát a házfalba építették. Tengelye párhuzamos volt a válaszfallal, szája pontosan szemben volt a bejárattal. A ház többszöri, későbbi átépítése során is ugyanezen a helyen volt a kemence, végleges elbontása a XIV. sz-ra tehető, ugyanezen a lelőhelyen egy földbe mélyített XIII.sz-i házat is feltártunk, a többször átépített kemencét először agyagból, majd alaktalan kövekből és agyagkoloncokból építették. 27 A Budapest XXII. ker. Háros úton lévő Csőt falu eddig ismert, egyetlen, Xlll. sz-i házában is kőkemence volt, különböző méretű, gondosan faragott kváderekből. Ez utóbbi három kemencét kívül-belül vastagon betapasztották. A kőkemencék mintájára agyag koloncokból is épült kemence a Soroksár-várhegyi faluban. A ház üregét és kemencét is betöltő hulladékban 111. Béla 26 rézpénzét találtuk. A fenti kiragadott példák mutatják, hogy a kőkemence építése hosszú, évszázadokon ke22. J. Kovalovszki: A Visegrád-várkerti Árpád-kori faluásatásról. A magyar falu régésze Méri István 1911-1976. Cegléd, 1986. 62. Ásatási alaprajz. 23. J. kovalovszki: Árpád-kori falukutatásunk újabb eredményei. Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Bp. 1985. 44. 24. Mesterházy (1983) 151-153. 25. A Heves-megyei Magyarád falu két X- i. sz-i, és az egyik Poroszló-rábolyi XII. sz-i kőkemencés házzal kapcsolatban Szabó J. Győző foglalkozott a háztípus kialakulásának és földrajzi elterjedésének kérdésével. A környező, és a távolabbi DK-európai országok publikált telepásatásai alapján megerősíti Méri István korábbi megállapításait, mely szerint a magyarság kőkemencés házaiban a keleti szlávok kulturális hatását lehet kimutatni. Méri (1952) 64-65. Szabó J (1975) 49-56. 26. A két ház közötti időbeli különbség meghatározása nagyon nehéz. Csak a házak eltérő tájolása alapján gondolhatunk arra, hogy a köves-kemencés ház lehetett a korábbi. Ennek EMY-DK-i tájolása eltér a többi ház tájolásától, azokétól, , amelyek az első lakóépítményeknek tekinthetők ezen a területen. 27. Szerző publikálatlan, megkezdett ásatása 1991-ben. 28. Szerző ásatásai 1987-ben és 1990-ben.