Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában
resztül élő gyakorlat volt. Azonban a kőkemencék egy bizonyos fajtája, a szigetszentmiklósi típusú kemencék, meghatározott méretű, és belső beosztású házakban találhatók. Ezek a házak négyzetes alaprajzúak, ágasfás, szelemengerendás tetőszerkezettel. A bejárattal szemben helyezkedik el négyzetes alaprajzú, tapasztott kőkemence, amelynek a szája a bejáratra merőlegesen, a ház belső terébe nyúló, szababadon álló sarkon volt. A kemencékkel átlósan lévő háznegyedben munkagödör van. Ez a lakóház az Árpád-kor első felére, a XI—XII. sz-ra jellemző. Kialakulása a IX-X. századba, a honfogalaláskorba vezethető vissza, amikor a magyarság a magával hozott építőhagyományait, lakáskultúráját az itt talált népek ugyancsak hosszú időszakra visszavezethető építőgyakorlatával ötvözte. 29 A szigetszentmiklósi házak egyidejűségére a falurészlet alaprajzából is következtethetünk. A házak három sorban helyezkednek el, a közöttük lévő távolság majdnem egyforma. Ez mindenképpen arra mutat, hogy a településre kijelölt területet a családok között szabályosan kimérve felosztották. A szabályos kimérést a házak között kiásott, egymással szinte párhuzamosan 30 futó árkok is mutatják. Árpád-kori és későbbi, középkori falvaink tele voltak árkokkal. Ezek metszete, alaprajza, a faluban való elhelyezkedése rendkívül változatos, az árkok kölünböző funkcióit mutatja. Szigetszentmiklóson az eddigi megfigyeléseink szerint szabályos rendben húzódik az árokrendszer. Egy nagyobb árokból futnak ki a kisebb árkok. A csekély nyomokban megfigyelt nagyobb árok ÉNY-DK-i irányban halad a házak NY-i oldalán, ebből derékszögben ágaznak ki a házak hosszanti tengelyével párhuzamosan futó árkok és haladnak a Duna felé. Kettős rendeltetésük volt. Méreteikből látszik, hogy nem csak egyszerű vízlevezető árkok, ahhoz túlságosan mélyek és szélesek. A házakhoz tartozó földterületeket választják el egymástól, erőteljesen jelzik a földterületek határait. Nem tudjuk pontosan milyen mezőgazdasági tevékenység folyt az árokkal határolt térségen belül, állattartás és földművelés is elképzelhető. Az árkok egyelőre a földterület felosztása szempontjából jelentősek. A csekély nyomokban megfigyelt ÉNY-DK-i nagyobb árok valószínűleg igen nagy területen halad át a házak egy csoportjának NY-i oldalán. Több helyen előkerült hasonló, Tiszalök-Rázomon, 31 Dunaújvárosban, 32 Sarud-Pócstöltésen, 33 Budapest Soroksár-Várhegyen. 34 Több helyen meg lehetett figyelni, hogy ezekből a nagy árkokból kisebbek ágaznak ki a házak közé. Legközelebb Soroksár-Várhegyen és a Szigetszentmiklós Vízműtelepen találtunk ilyen árkokat. Különösen ez utóbbiak igen fontosak, mert az itteni, Xlll. sz-i falurészletben ugyanannyi a távolság két árok között, mint a jó száz évvel korábbi üdülősori faluban. Ez az adat azt mutatja, hogy a Szigetszentmiklós É-i határában lévő, különösen nagy kiterjedésű, Árpád-kori lelőhelyen évszázadokon át ugyanolyan mérték szerint osztották fel a falu belterületét. A kimért területnek egyelőre csak a szélességét ismerjük, ez 23-26 m. Az üdülősori faluban az árkokkal kimért területen több család osztozott, akik egyforma társadalmi helyzetben, azonos gazdasági körülmények között éltek. Az alföldi falvak árokrendszerének vizsgálata közben Méri István szétválasztotta a különböző rendeltetésű árkokat. Hangsúlyozta, hogy ezek a falu népének összefogásával készültek, nagy földmunkák voltak. Az 35 állandó jellegű megtelepedés szándékát mutatják. A szigetszentmiklósi Árpád-kori falvak példája mutatja, hogy már, az Árpád-kor első felében kimutathatók a belterület szabályos felosztásának nyomai. A földterület mértékegysége a XI. századtól a Xlll. sz. végéig változatlan volt. A 23-26 m széles területen korábban több család osztozkodott, a Vízműtelepen feltárt Xlll. sz-i faluban azonban már csak egy-egy család élt az árkokkal határolt területen, a telken. XIII. századi falu és fazekastelep a Fővárosi Vízmű telepén A Szigetszentmiklós É-i határában hosszan elnyúló régészeti lelőhely D-i része a Fővárosi Vízműtelep területére esik. Évtizedek óta folynak itt a földmunkák, ami végül is a lelőhely nagy részének feltárás nélküli pusztulását eredményezte. 1989-ben a lelőhely D-i végén a Vízmű újabb medence létesítésébe kezdett, és a leletmentés megkezdése előtt hozzáláttak a felső talajrétegek elhordásához. Szerencsénkre még találtunk egy kevésbé bolygatott területet, ahol kitűztük az újabb leletmentés szelvényeit. Az MO autópálya hídjánál feltárt terület (Szigetszentmiklós- Üdülősor) és az új feltárás közötti területen jól láthattuk, hogy teljesen megsemmisültek az őskori telep és az Árpád-kori falu odaeső részletei. A Vízmű területén a lenyesett, sárga homokban sok gödör, verem, kemence, ház nyomait láttuk, de ezek korát már nem lehetett meghatározni. A Vízmű 6. sz. kútja körül kezdtünk dolgozni, ahol a felszínen különféle cseréptöredékeket és faragott mészköveket találtunk. A korábbi kutatás erre a területre helyezte a középkori Szöllös falu templomromjait, amelyek a Vízmű építése előtt még jól láthatóan kima29. Szabó J. (1975) 55. 30. Méri (1952) 63., Méri (1962) 212. 31. Méri (1962) 214. 3. kép. 32. /. Bóna: Vll.századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Fontes ArcHung Bp. 1973. 3. 4. térkép. 33. Szabó J. (1975) 1. kép. 34. Szerző ásatása 1987. 35. Méri (1962) 211.-218.
