Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában

a sarokcölöp kiemelésekor keletkezett, ebben volt a legmélyebb cölöplyuk. A keleti falat „támpillérrel" építették. A 30 cm széles alapozási árok 90 cm hosszan kinyúlt a ház É-i homlokzata elé. A K-i falban csak három 20 cm átmérőjű cölöplyukat találtunk, az egyikbe ugyancsak beletörött kiemeléskor a cölöp hegye. Az É-i és a K-i fal cölplyukaiban Xlll. sz-i edénytöredékeket és egy csonteszközt találtunk. A ház déli falának alapozási árka csak nyomokban maradt meg, mert ez nem volt olyan mély, mint az É-i és a K-i fal alapozási árka. A DK-i sarok cölöplyukában is találtunk korhadt famaradványokat, amelyek mutatják, hogy ez a cölöp is eltörött a kiemeléskor. A cölöplyukak elhelyezkedése ugyan olyan ritmusú mind a két falon, a nagy cölöpök 120 cm-ként követik egymást, közöttük 3-3 kisebb cölöp volt. Az É-i házfalat 30 cm-rel mélyebbre alapozták, mint a D-it, aminek az lehet a magyarázata, hogy az uralkodó széljárásnak kitett oldalt erősebben kellett megépíteni. A válaszfal is alapozási árokba épült, a benne lévő cölöplyukak 20 cm átmérőjűek voltak. A ház középkori járószintjét a kisebb helyiségben elpusztult kemence részlete mutatja. A kisebb a NY-i helyiség közepe táján helyezkedett el, közel az É-i falhoz. Az átégett, agyagból tapasztott 66 cm hosszú kemencefenékből csak egy 30 cm széles sáv maradt meg, a többi elpusztult a modern árokban. A kemence omladéka, az égett paticsdarabok szétszóródtak a NY-i helyiség É-i felében, 130 cm hosszú sávban befedték az É-i alapozási árkot, a ház külső oldalán lévő földet, követhető volt egy későbbi beásás a kagylószárító gödör széléig. A ház déli oldalán, a házfallal nagyjából párhuzamosan haladt egy árok, amely már csak 44 cm mély és 65 cm széles volt. ( . A ház időrendjének meghatározására a kétségtelenül nagy pusztulás ellenére is találtunk régészeti bizonyítékokat. A ház déli részét egy nagykiterjedésű kagylószárító gödör bolygatta meg, amelyet a ház felhagyása után ástak ide. A gödör elvágta a válaszfalat, a ház déli homlokzati falát, és a házhoz tartozó déli oldalon lévő vizesárkot. A kagylósgödör betöltésében nem sok, de annál jelentősebb Xlll. sz-i edénytöredékeket találtunk. A ház DK-i oldalán az árkon túl két gabonásoermet találtunk. A kisebb verem köralakú szájának átmérője 165 cm, mélysége pedig 110 cm volt. A verem használat utáni betöltésében sok régészeti lelet volt, állatcsontok, vasdarabok és különféle cserepek. A leletegyüttes legjobb minőségű darabja egy finom kidolgozású, sárgásrózsaszínű bögre darabja. Jellegzetes, budai típusú bögre a Xlll.sz. második feléből származó időszakból. A többi edény, fazekak, palackok, bögrék töredékei ugyanerre a korszakra tehetők.

46 Az I. munkaterület É-i felében is előkerültek karó46. Holl (1956) 179-181. 47. Holl (1963) 339-340. 11. kép. vázas falszerkezetű épületnyomok. Határozottan kirajzolódott egy két periódusú, két osztású épület alaprajza, amelynek sajnos a D-i fele elpusztult. Jobban látszottak a második, kisebb alaprajzú épület nyomai. Az 5 m hosszú É-i fal 20 cm széles alapozási árokban állt. A sarkokon nagyobb, 20 cm vastag, köztük valamivel kisebb, 16-18 cm vastag karók helyezkedtek el. Az épület K-i és NY-i zárófalát, illetve a válaszfalat 250-300 cm hosszan figyeltük meg. Ezek alapozási árkában ugyanolyan cölöpök voltak, mint az É-i falban. Az épület elődje egy nagyobb épület volt, amelynek 7 m hosszú É-i fala közvetlenül a kisebb épület mellett húzódott. Ebből a falból csak a cölöplyukak 6-9 cm-es alja maradt meg. A cölöp-karóvázas épület előtt ezen a területen szabadtéri tüzelőgödrök voltak. A 80 és 88 cm átmérőjű kitapasztott aljú gödrökhöz lejtős lejárat csatlakozott, a gödrök közelében kitapasztott aljú parázstartók voltak. Ilyen tüzelőberendezéseket a közeli Soroksár-várhegyi faluban találtunk, 100 évvel korábbi falurészletben. A cölöpszerkezetes gazdasági épület felépítése előtt a két szabadtéri tüzelőgödröt feltöltötték, a barna homokos földben több korhatározó cserepet találtunk. A Xlll. sz-ra általában jellemző edénytöredékek között több barna fazék peremtöredéke volt, olyan formájú edényekből származtak, amelyek Budán a Xlll. sz. közepén, második felében jellemzőek. A barna színű edények legkésőbbi típusát alkotják. 47 Valószínűleg a favázas épülettel egy időben volt használatban a közelben lévő szabadonálló kemence. A lejtős előtér végében félig földbevájt kemence tengelye É-D-i irányú volt, szája délre nyílott. A kemence nyakában két körbetapasztott, lekerekített sarkú négyzetes átmetszetű gerenda állott. Mind a két lyuk ugyanazzal a sárga homokkal volt feltöltve, mint a kemence és az előtér. A szabályos kör alakú kemence átmérője 105 cm volt, oldalfalai 20 cm magasságban megmaradtak. A kemence előteréből egy fehér cserépbögrét emeltünk ki, amelyik az egyik gabonásveremben talált sárgásrózsaszín töredékhez volt hasonló. A Xlll. sz. folyamán, valószínűleg a század vége felé az I. munkaterületen feltárt épületek elpusztultak. Elképzelhető, hogy a házat lebontották, erre mutatnak a deformálódott cölöplyukak, és a lyukakba törött gerendavégek. A ház megújítására ezen a területen nem volt lehetőség, mert amennyire lehetett, már az első építkezésnél is kikerülték az őskori gödöregyütteseket. A szigetszentmiklósi ház helyét azonban nem hagyták fel véglegesen, a megszüntetett falurészlet helyén fazekastelepet alakítottak ki. Négy kagylószárító és 15 agyagkitermelő gödröt tártunk fel, ezek a település legutolsó periódusából származnak. A legjelentősebb kagylószárító gödör a nagy lakóház középső részében volt, leletei mutatták a ház meg-