Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
alatt álló legelők, vagy szántóföldek voltak. Az általunk megtalált házak, kemencék pusztulásuk után rövidesen nyomtalanul eltűntek 24 (14. kép). 21. ház (106/107. blokk) A vastag, termőtalaj alatti barna homokos földben elsőként a ház kemencéjének négyszögletes foltja bukkant elő. A ház betöltésének határait ettől 30 cm-rel mélyebben lehetett megfigyelni. A téglalap alakú folt 460 x310 cm (14,2 m 2 ), tájolása ÉNy-DK. A kemence a K-i sarokban állt (14. kép, 15. kép, 49. kép). A padló a mai felszíntől 80-90 cm mélyen került elő, a házfalak csak 30-35 cm magasságban maradtak meg. A DK-i és a DNy-i oldal függőleges volt, az ÉNy-i enyhén rézsűs volt, az ÉK-i pedig lejtősen emelkedett a felszín felé. A keményre járt, vízszintes padlón nem találtunk cölöplyukakat. A D-i sarok külső oldalán találtuk az egyetlen cölöplyukat, egy 30 cm átmérőjű kiszögellés formájában. A ház földfalába nyomott cölöplyuk kétharmada a homokfalban volt. Mélységét a ház alatti őskori gödör betöltésében nem lehetett pontosan megfigyelni. A bejárat a Ny-i sarokban volt, a lejtős oldalon. Egy 200x140 cm-es nagyon keményre taposott foltot találtunk, amely a ház padlójának többi részéhez képest más összetételű volt. Apró, pikkelyszerű rétegekben vált fel. A lejtős rész magassága 40 cm volt. Nem tudjuk, hogy ez a sáros lejtő kitöltötte-e a ház egész Ny-i harmadát, mert az É-i saroknál belevágott a 22. ház D-i sarka, és ezzel itt lemélyítették a 21. ház padlóját. Mint a soroksári lelőhelyen már korábban is több alkalommal, itt is felmerült a felmenő falak kérdése. Ennek a háznak a nagyobbik fele őskori, laza szerkezetű, bolygatott talajba épült. A vízszintes padlón egyetlen mélyületet, munkagödröt vagy karólyukat sem találtunk. A kemencét a K-i sarokban építették fel. Két oldala a ház kerületén kívül esett, 10-15 cm-rel enyhén kikanyarítva a bolygatatlan homokba ásva. Vízszintes fenekét a padlóra tapasztották. A nyesés közben határozott vonallal jelentkezett a kemence paticsgyűrűje. A kevert barna földből álló betöltés lehordása után a paticsgyűrűben előkerült a kemence beomlott teteje. Az omladék kihordása után nagy vonalakban rekonstruálhattuk a kemence formáját és építésmódját. Négyzetes alaprajza volt, 120 cm-es oldalakkal. Tájolása ÉK-DNy, szája a ház belsejébe nyílott, a DNy-i oldal közepén a ház szemközti fala előtt. Tengelyei nem voltak pontosan párhuzamosak a házfalakkal, a hosszanti tengelye mentén pár fokkal befordult a ház közepe felé. A négyzet alakú, 80 cm-es oldalú tüzelőtér DNy-i oldala ívesen hajolva magasodott a homokfalban. A kemence alját 6-8 cm vastag, vörösre égő agyagból tapasztották a ház padlójára, és ezzel tapasztották a földfalakat is. A ház belső terébe eső oldalon 25-28 cm széles sárga agyagot kentek, s ebbe 15 x20 x20 cm-es, szabályosan faragott, sima felületű kváderköveket raktak. Ezekből 4 db megmaradt az eredeti helyén, a többinek csak a lenyomata látszott. A kemence 33 cm széles szája két oldalán egy-egy valamivel nagyobb, 20 x20 x25 cm-es kvádert találtunk. A köveknek a kemence szájába eső oldalán nem volt tapasztás, ezért itt eléggé megégtek. A kemence szájánál lévő kő és a ház fala közötti 11 cm-es rést sárga agyagba rakott, apró, törött kövekkel töltötték ki, és így fugáztak a kemence oldalában lévő kváderek között is. A kemence szájánál lévő kváderek tetején lévő tapasztásban a második kősor lenyomatai látszottak, mutatva, hogy a kemence fala az alsó két kősor magasságában függőleges volt. Mérhető magasság kb. 45 cm. Nem tudjuk, milyen lehetett a kemence formája, illetve a boltozata, nem ismerjük a méreteket sem. A széles, vastagon tapasztott belső falak szerint ez a jól megépített kemence magasabb hőfok előállítására és tárolására alkalmas fűtőberendezés lehetett. A fenéklapon látszott, hogy rövid ideig használták. Csak a felső réteg égett át, és így jól látszott, hogy az élénkvörösre égő agyag tulajdonképpen szürke volt eredetileg. Itt is kétféle agyagot használtak. A keményebb, világossárga agyaggal a köveket fogták össze, ez nem volt olyan sima és képlékeny, mint a szürke agyag, amivel a fenéklapot és a kemence belsejét tapasztották. 25 A kemence fenekén három emberi lábnyomot találtunk, ugyanaz a személy bal lábával kétszer, jobb lábával egyszer belelépett a friss tapasztásba, a kiégett lábnyomok 23 cm hosszúak voltak (48. kép 2.). A kemencefenék tapasztása kinyúlott a kemenceszája elé, és félkör alakban, fokozatosan elvékonyodva beilleszkedett a kemence körüli padlótapasztásba. A padlószélek 8-10 cm vastagságot is elértek, leváltak a kemence faláról. Ez a tapasztás a kemencét 100-120 cm szélességben fogta közre. A ház felhagyása után a kemencét szétszedték, a köveket 4 kivételével elvitték. Az égett paticsot nem szórták szét az egész házban, hanem a kemence helyén egy kupacban hagyták. A ház a XII. sz. vége előtti időszakból származik. 24. A leletmentés befejezése után kiderült, hogy az V. munkahelyen feltárt árok egy része feltétlenül áthaladt az V. és az I. munkahely közötti területen, de az egész domboldalt behálózó árokrendszerbe való csatlakozása túlhaladt a nyomvonalon. Egyébként ezen a területen a feltárás egész ideje alatt közlekedtek a munkagépek. 25. A kétféle agyag használatát mindegyik kőből, vagy agyagkoloncból épített kemencénél megfigyeltük. Az I. munkahely 2., 3. és 5. házánál, a IV. munkahely 32. házánál. Későbbi időszakban, a XIII. sz.-ban is továbbélt ez a gyakorlat az egész dél-pesti határban. A XXII. Háros utcában lévő Csőt faluban, és a Soroksár-Haraszti úton lévő Szentdienes faluban találtunk kétféle agyagba rakott kőkemencéket Szerző publikálatlan ásatásai 1990.
