Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
22. ház (104/107. blokk) A mai felszíntől 50 cm mélyen jelentkeztek a barna kevert földben a kemence nyomai. Babán hagytuk és folytattuk körülötte a mélyítést. 30 cm-rel mélyebben megtaláltuk a ház széleit, a folt kisebb része a bolygatatlan homokban, nagyobb része egy őskori gödöregyüttes betöltésében rajzolódott ki. A négyzet alaprajzú ház egy-egy oldala 400 cm volt, így alapterülete 16 m 2 . Tájolása ÉK-DNy. A kemence a K-i sarokban helyezkedett el. A padló a mai felszíntől 90 cm mélyen került elő, ennek ellenére, mint a későbbiekben látni fogjuk, nem tekinthető igazán földbemélyített háznak. Egy kis részét leszámítva bolygatott talajra épült, falainak egy részét korábbi építmények helyére kellett felépíteni. A kemencét egy korábbi, szabadon álló kemence lebontott helyére építették, a ház egész kemencéjének alapja lett a szabadon álló kemence fenéklapja. Azokon a részeken, ahol látni lehetett, a ház fala 30-40 cm magasságban maradt meg. Az ÉNy-i oldalt kivéve a falak függőlegesek voltak. Az ÉNy-i oldalon a padló széle 18-20 cm-es magasságban 60 cm széles padkán fejeződött be. A padka szélénél a bolygatatlan homokban még 28 cm magasan látható volt a ház fala. A padkás oldalon tehát helyenként 50 cm magas volt a házfal 26 (14. kép, 15. kép, 49. kép). A döngölt padló 4-6 cm vastagon tapasztott volt. Ezen felül a K-i sarokban lévő kemencét még külön 4-5 cm vastag tapasztás vette körül. Ez a félkörös réteg a ház belseje felé elvékonyodva rásimult az eredeti padlóra. Helyenként égett volt, illetve nem tudtuk megállapítani, hogy a tapasztás paticcsá égése szándékos, kemencén kívüli tüzelés, vagy katasztrófa révén keletkezett. 27 Tetőgerendákat tartó cölöplyukakat nem találtunk, sem a ház belsejében, sem a ház körül. A bejárat a kemencével szemben lévő, D-i saroknál sejthető. Itt egymástól 80 cm távolságra két cölöplyuk került elő (1. átmérő 23 cm, mélysége 33 cm; 2. átmérője 18 cm, mélysége 43 cm). A két cölöplyuk között félkör alakban vastag, sárga agyagtapasztás volt. Kétségtelenül felmerül, hogy talán mégsem a bejáratot mutatja, hiszen ehhez hasonló tömböket az 1. és az 5. ház melletti agyagtároló gödrökben találtunk. Viszont a padlók sárga sarazása, tapasztása is ebből az agyagból történt, híg, folyékony állapotban felkenve, jól szilárdította a homokos talajt. 28 A kemence hosszanti tengelye párhuzamos volt a ház DK-i oldalával. Törmelékkel borított patkó alakú tömbje teljes egészében a ház belső terében állt, 10-12 cm szélességben körbefogta a sárgásbarna padlótapasztás. Szája a ház D-i sarka felé nyílott. Alaprajza nyújtott patkó alakú, 180 cm hosszú és 130 cm széles. A felmenő fal dőlésszöge alapján kiszámított magassága nem lehetett több 50 cm-nél. Az omladék eltávolítása után feltártuk a 128 cm hosszú, 80 cm széles tüzelőteret, amelyet - a fenti adatokból is látszik - -, igen vastag tapasztás övezett. Feltűnően hosszú, 38 cm-es nyaka volt, és 34 cm széles volt a szája. A kemence szájának külső oldalain körbetapasztott cölöplyukak voltak (3. átmérője 15 cm, mélysége 12 cm; 4. átmérője 14 cm, mélysége 17 cm) (50. kép 1-2.). A boltozat a kemence hátsó falánál papucsszerűen, nagyon alacsonyan indult, 30 cm-nél még csak 20 cm volt a belső magassága. Ennél a résznél a 15-17 cm vastag tapasztás hirtelen elvékonyodott és a boltozat csak 8 cm vastagon haladt tovább a kemence szája felé. Még 20 cm hosszan megvolt, és innen hiányzott. A kemence alja erősen átégett, repedezett volt, kormos, hamus föld volt a betöltés alján. A kemence átvágásánál és lebontásánál kiderült, hogy a feltűnően vastag tapasztásra azért volt szükség, mert csak így tudták kiegyenlíteni a felső és az alatta lévő, korábbi kemence közötti különbségeket. A ház egész kemencéje egy korábbi fenekén állt. A kiegyenlítő tapasztás itt is sárga agyagból készült, gondosan összesimították a fenéklappal. Majd az egészet kívülrőlbelülről vörösre égő agyaggal betapasztották. Jól elváltak a különböző rétegek. A kemence száját is külön tapasztották, alsó széleit rásimították a kemence előterébe nyúló félkörös agyaglapra. A ház korábbi kemencéjéből csak az az agyaglap, kiégett kemencefenék maradt meg, amelyen a későbbi kemence állt. Az ÉK-i és a DK-i oldalát a bolygatatlan homokba építették, illetve kisebb részében az őskori gödörbe. A kemence másik két oldala volt a ház belső terében. Az ÉNy-i oldala viszont egy még korábbi kemencefenékre nyúlott. Ez utóbbi a területen feltárt, a házak építését megelőző időből származó szabadon álló kemencék egyikéből maradt meg. A jelenségek szerint a ház ÉK-i oldalának a fele, valamint a D-i sarok környéke Árpád-kori bolygatott földbe, szabadon álló térbe került. A ház, kemence oldalfala ráült ugyanis a korábbi szabadon álló kemence fenekére. A legutolsó kemence építésénél barna földdel kitöltötték a lebontott kemence maradványain kialakult egyenetlenségeket, ez egy kicsit a padló tapasztásrétegei közé is becsurgott. Az utolsó kemence szájánál talált cölöplyukak a mérhető mélységig körbe voltak tapasztva. Pontosan illeszkedtek az alsó kemence szájához is. Igy nem lehetett pontosan megállapítani, hogy már annál is használatban voltak-e. A ház felhagyása után a kemence boltozatát betörték, és a mellette lévő 21. ház helyét is régészeti lele26. Sem a padkán, sem a padkán kívüli részeken nem találtunk cölöplyukakat. A padka valószínűleg a ház „berendezéséhez" tartozott. Lefedték, vagy beborították valamivel, valószínűleg fával, mert különben nem maradt volna meg. 27. Méri István a tiszalök-rázompusztai házakban talált hasonló jelenségeket. Méri (1952) 59. 28. Méri (1952) 58.
