Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

56. gödör (41. blokk) A XIV. sz.-i hamurétegekbe ásott gödör átmérője 53 cm, mélysége 40 cm volt. Fenekét vörösre égett agyagtapasztás borította. A faszenes, kormos, hamus betöltés eltávolítása után előtűntek az égetéssel járó csíkok a gödör falán. Szabadtéri, földbemélyített tüzelőhely volt, amelyben valószínűleg speciális hulladékot, pl. szerves anyagokat égettek el. Ugyanis az egész környék hamu- és hulladéklerakodó-hely volt, már a XII. sz.-tól kezdve (21. kép, 29. kép). 57. gödör (41. blokk) Átmérője 66 cm, mélysége 70 cm volt. Betöltése miatt érdekes. Tetején XIV. sz.-i hamu volt, alatta azonban sötétbarna, zsíros, kevert föld volt (21. kép, 29. kép). 58. gabonásverem (53. blokk) A feltárt területet derékszögben keresztező 1. kutatóárokban egymás mellett sorakoztak az Árpád-kori és a későbbi gödrök.

46 Az 58. gödör átmérője 110 cm, mélysége 145 cm volt. Betöltése alul hamuval kevert, sárga homokos föld volt, felső részén pedig hamu volt (21. kép, 29. kép). 59. gödör (53-54. blokk) Négy különböző formájú, hamuval betöltött kisebb gödör volt egymás mellett. Mindegyik a bolygatatlan homokba mélyedt. Elváló, XIV-XV. sz.-i hamurétegek fedték, és mindegyik ugyanezzel a hamuval volt betöltve. 21. kép ). 60. gödör (56. blokk) Átmérője 170 cm, mélysége 100 cm. A hamus rétegeket vékony koromcsík választja el, ez mutatja, hogy ebben a gödörben is szemetet égettek. Az alsó, szürkésbarna földben XIV. sz.-i leletek voltak (21. kép, 29. kép ). 63. gabonásverem (1/1. blokk) A méhkas alakú verem egész belseje égett volt. Felső része elpusztult a megszüntetést követő feltöltéssel. Legnagyobb szélessége 180 cm, mélysége 170 cm volt. Kormos, hamus földdel volt tele, amelyben kevés, XIV-XV. sz.-i régészeti lelet volt. A verem szája körül nagy kiterjedésű hamus folt volt, amit akkor öntöttek szét ezen a helyen, amikor a verem már megtelt (21. kép, 29. kép). 64. Templom helye (Várhegy-dombtető) Az új, országos geodéziai, magassági pontot pont a templom közepében helyezték el, és az építkezéssel szinte teljesen megsemmisítették az 1968-ban még látható falakat. Rendkívül zavaros kép tárult a szemünk elé. Falomladékok, kiszedett kövek szőnyegszerűen beborítottak egy 10x11 méteres foltot. A kövek között emberi csontokat, edénytöredékeket, fémeszközök darabjait, lövészárok betöltését és jelenkori szemetet találtunk. Két blokkban próbáltuk meg feltárni azt, ami még a templomból megmaradt. A Ny-i blokkban egy kisebb, összefüggő falszakasz került elő, amelyik egy sokszög alaprajzú épületből maradt meg. 550 cm hosszú volt, külső oldalán középen támpillér volt. 100 cm hosszú és 60 cm széles volt. A Ny-i fal tetején haladva folytattuk a feltárást, és végül is egy összefüggő 12 m hosszú falirányt kaptunk. A K-i blokkban 110 cm széles, elnagyolt kváderekből épített alapfal legalsó két kősorának részletei kerültek elő. A fal mellett keletéit sír részlete feküdt. Több bolygatott sír volt az É-i falvonulat külső oldalán is. Összesen 4 bolygatatlan sírt találtunk, de ezek kibontására nem jutott időnk (3. kép, 30. kép). A falmaradványok és a falhelyek végül is egy nyújtott nyolcszög alakú építmény alaprajzának rekonstruálását teszik lehetővé, amelynek hosszabbik átlója 10 m, keskenyebb átlója pedig 8 m volt. Tájolása, már amennyire az ennyire elpusztult épületnél meg lehet állapítani, K felől néhány fokkal eltért É felé. A nagy nehezen kirajzolódó nyolcszög alaprajzú épületről annyit azonban meg lehetett állapítani, hogy még a középkor folyamán elbontották. A falrészleteket és a kőfoltokat borító kevert barna földben csak középkori tárgyak voltak, legnagyobbrészt későközépkoriak, XIV-XV. századiak. A sírok főként az É-i oldalon helyezkednek el, a Gyáli-patak felé eső lejtőn. A kevert barna föld fölött lévő rétegben sok épülettörmelék volt, de más jellegű kövek, habarcsok voltak, mint az alsó részletek. Amennyiben valóban a templom helye volt itt, a későközépkorban épített templomból itt már semmi sem maradt.

4 65. gödör (22. blokk) Az Árpád-kori vastag hamuréteg ebben a blokkban a termőtalaj aljáig ért. E szerint a későközépkorban sem volt beépítve ez a környék. Egy különösen mély, 100 cm átmérőjű gödröt találtunk, leletek nélküli, kormos hamuval volt feltöltve. 150 cm mélységig feltártuk, ekkor azonban a laza, homokos talaj beomlott, és a mélyítést abbahagytuk (21. kép, 29. kép). 66. gödör (39. blokk) Átmérője 150 cm, mélysége 90 cm volt. Égett földdel, hamuval volt betöltve. Látszott, hogy a rétegeket különkülön öntötték be a gödörbe. A felső részében hamu volt, XV-XV1. sz. eleji leletekkel (21. kép, 29. kép). 67. gödör (39. blokk) Átmérője 120 cm, mélysége 200 cm volt. A termőtalaj 46. Az I. munkahely ÉK-i felében, ahol a vastag hamu- és szemétferafrodó-helyek voltak, a kutatóárkokkal megkeresett objektumok között maradtak kisebb feltáratlan foltok. Elképzelhető, hogy ezekben bennmaradt még néhány gödör, de ezek csak a hulladékba vájt újabb szemétgödrök lehettek. 47. A pesti határ két Árpád-kori falujából ismerünk még Rerektemptomot az alagi majorból és Cinkotáról. Irásné Melis (1975) 225-227. Irásné Melis (1983) 16-17.