Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

alól indult. Kevert barna földdel volt betöltve, amelyben Xlll-XrV. sz.-i leletek voltak (21. kép, 29. kép). 68. árok A Várhegy K-i lejtőjének alján az ásatás idején egy nádasokkal körülvett, mesterségesen kialakított halastó volt. Ennek K-i oldalán folyt a Gyáli-patak, a legmélyebb mocsaras érben. Az útépítéssel feltöltötték a tavat, és géppel letolták a nádast. Az I. munkahely K-i oldalától 38 méterre, a nádas helyén egy árokrendszer került elő, amelynek legsűrűbb, középső részét feltárhattuk. A 20 x25 méteres blokkban „S" alakban haladt keresztül egy 120-140 cm széles, 140 cm mély árok. Két keskenyebb, meredek falú, kisebb árok derékszögben ágazott ki belőle, és egyenesen a mocsár felé haladtak. Az árkok között jellegtelen és kevés leletet tartalmazó gödrök, kemencefenekek voltak. Egy gödörről lehetett biztosan megállapítani, hogy későközépkori volt (3. kép, 30. kép). Az árkokban fekete, humuszos betöltés volt, későközépkori XV-XVI. sz. eleji leletekkel. A soroksár-várhegyi lelőhelyet a középkori Kerekegyháza faluval azonosítjuk. A helynév legkorábbi felbukkanása egy 1332-ből származó oklevélből ismert. Kerekegyháza Xlll. sz.-i helynév, egyben az Árpád-kori falu templomának formájára is utalhat.

48 A régészeti kutatások eredményei alapján azonban máris tudjuk, hogy a falu a Xlll. sz.-tól jóval korábbi időszakban keletkezett. Világosan kiderült, hogy a területen a Xlll. sz. előtti időszakban már többször megváltozott a település szerkezete, a falu alaprajza. A legnagyobb változás valószínűleg a XII. sz. végén, legkésőbb a Xlll. sz. elején játszódott le, amellyel eltűntek a feltárt falurészlet építményei. A feltárás során az is kiderült, hogy a III. Béla király (1172-1196) rézpénzeivel keltezett szemét- és hulladékrétegek olyan házak, kemencék, gödrök helyét töltötték fel, amelyeket korábbi vermekre, árkokra, kemencékre építettek. Az egész területet behálózó árokrendszer változásai tovább bonyolítják a kronológiai kérdéseket. Ugyanis a betöltésekből előkerülő régészeti leletek nagy mértékben hasonlítanak az árkok kiásásával megszüntetett házak, kemencék romjait fedő feltöltés leleteihez. Az egyes építmények sorszám szerinti felsorolásánál bemutattuk az árkokat is, de sajnos, a csomópontok, főágak találkozásait nem tárhattuk fel. Igy az árokrendszer változásai egyelőre nem segítenek a településszerkezet változásainak feltárásában és rekonstruálásában. Egy rendkívül fontos jelenség azonban mégiscsak felszínre került az I. munkahelyen. Az itteni, XII. sz.-i építményeket Ny felől egy rendkívül széles és mély árok határolta. A 7 m széles és 2 m mély 20. árok keresztezte a feltárt területet, és szinte merőlegesen vágta át a lelőhely DK-i lankás oldalát. Az árok belső, ÉK-i ol48. Kázmér (1970) 115. Irásné Melis (1991) 150-151. dalán lévő sűrű beépítettség több periódusból származik. Mivel a 20. árkon áthaladt a Xlll. sz.-i leletekkel betöltött 18. árok, megállapíthattuk, hogy a 20. árok a Xlll. sz.-ban már nem volt használatban. Egy olyan hatalmas árok, mint amilyen a 20. volt, jelentős földmunka révén keletkezik, és egyértelműen mutatja rendkívüli fontosságát a falu életében. Ismerve az árok ÉK-i oldalán elhelyezkedő építményeket, régészeti jelenségeket, világosan látszik a 20. árok rendeltetése. A falunak egy olyan részét határolta, választotta el a többi házcsoporttól, ahol szinte állandó égéssel járó tevékenység folyt. A rétegviszonyok mutatták, hogy 1987-ben az égetéssel járó tevékenység céljára kijelölt területnek csak a DK-i részét tártuk fel, a hatalmas mennyiségű hamuhoz, szeméthez tartozó épületeket távolabb kell keresnünk. A hamuréteg a felhagyott, mély házhelyeken kívül is jó néhány helyen elérte az 1 méteres vastagságot, s ennél is vastagabb volt a feltárt terület DK-i részén, ahol a természetes felszín egy meredek lejtővel haladt a mocsár felé. Ezen a lejtőn került elő az 1. ház, amely ezen a területen a legkorábbi lakóháznak tekinthető. Felhagyása után hamulerakodó-helyet létesítettek itt, és lehetséges, hogy a mély gödrökbe ásott 2., 3. ház kemencéiből, és más helyekről is ide kezdték hordani a hamut. Az 1. háznál megfigyelhető volt, hogy a ház üregén túlfolyó hamuréteg több periódusú volt. Az I. munkahelyen előkerült építményekről megállapíthattuk, hogy a domboldal magasabb részeiről csúsztak le az autópálya nyomvonalát jelentő lejtőre, és ezzel magyarázható, hogy az építmények alatti és feletti rétegekben korban és típusban hasonló régészeti leletek voltak. Ebből arra következtettünk, hogy a vastag rétegeket alkotó, több tonna hamut és szemetet a magasabban fekvő feltáratlan házakból és kemencékből hordták ide. Figyelemre méltó az 5. ház elhelyezkedése a feltárt terület DK-i szélén. Ugyanazon a lejtőn épült fel, amelyen az 1. házat is megtaláltuk. A két ház között egy K-Ny-i irányú egyenes mentén 25 m távolság van. Ezen kívül még csak egy közös vonásuk volt, bejáratuk É felé, a domboldal magasabb fekvésű részeire nyílott. A házakba hordott, későbbi hamus rétegek leletanyagában vannak különbségek, amelyek talán a házak időrendjét mutatják. A betöltésekből előkerült leletek alapján úgy látszik, hogy mind a két ház a XII. sz. vége előtti időszakban épült. A romokra hordott hamu mennyisége és minősége szerint az 1. ház lehet a korábbi, amelyik kétszer átépítve hosszabb ideig lehetett használatban. A hamus betöltésből előkerült leletek az 5. ház alatti gödrökből kiszedett leletekkel vannak rokonságban, de mivel a korszak régészeti leleteit még nem lehet évszámokhoz kötni, nem tudjuk, melyik betöltés keletkezett hamarabb. A feltárt jelenségek és építmények alapján biztosan állíthatjuk, hogy az I. munkahely É-i 30 méteres sávjá-