Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

A ház alatti rétegviszonyok vizsgálata közben kiderült, hogy ugyanezen a helyen már volt egy sárga padlójú építmény, amely valószínűleg leégett. A metszetekben látott alsó padlót végig kormos hamu fedte. Ebbe a padlóba belevágódott a hamuval teli alapárok. A középen lévő cölöplyuknál futott a padló alatt a korábbi ház padlójának Ny-i széle, tehát az 50. házat a korábbi padlón Ny felé csúsztatták. A ház leégett, a házhelyet borító termőföld is hamus volt. 51. ház (18-19/25-26. blokk) Megközelítőleg egy 10x10 m-es területen sárga tapasztott padlók, égett kemencehelyek szétválaszthatatlan foltjai kerültek elő a termőtalajban. X1V-XV. sz.-i leletek voltak a foltok között, mutatva az itteni házcsoport használati idejét. Valószínűleg a 43. ház felújított változatai csúsztak a lejtős domboldalon K felé. A 49., 50., 51. házak a falu K-i oldalán a legszélső házsort alkották (21. kép). 52. ház (78/1. blokk) A termőtalajban csak a téglalap alakú kemencefenék maradt meg, amelybe XV. sz.-i cserepeket tapasztottak. A 150x130 cm-es fenéklap sem volt teljes, a szélei helyenként hiányoztak. A kemence körül megmaradt a sárga agyagpadló legvastagabb részlete. A kemence alatt volt egy korábbi is, ebben véletlenül bennhagytak néhány cserepet, ezek is XV. sz.-iak voltak. A kemencét és a padlót a bolygatatlan sárga homokra építették. A ház a 45. háztól kb. 15 méterre helyezkedett el, azzal egy vonalban épült. Tehát a 59., 45. és az 52. ház szabályos házsort alkottak a XV. sz. elején (21. kép). 53. ház (51-52/44-45. blokk) Bár ez a ház is majdnem feltárhatatlan állapotba került, mégis sikerült néhány olyan jellegzetességét feltárni, amelyek megkülönböztetik a többi háztól. Az egész lelőhelynek itt volt a legvastagabb a kultúrrétege, itt tártuk fel az Árpád-kori XII. sz.-i 3. házat, a 40., 4L, 42., 45., 46. és a legfelső, 53. házat (21. kép, 27. kép). A termőtalaj aljában sötétvörösre égett, vastag paticsdarabokkal kitöltött foltot találtunk. Alatta négyzetes alaprajzú, vörös padló bontakozott ki. Oldalai 4 és 4,2 méteresek voltak, alapterülete 16,8 m

2 volt. A padló felszínét lesöpörhető, pernyés hamu borította. Elég jó állapotban megmaradtak a szélei. K-i oldala elfelezte a 46. ház patkó alakú kemencéjét. A padló teljes egészében elborította a 42. házat. Az égett patics nagy mennyisége alapján feltételeztük, hogy a háznak vert fala lehetett. A kemence a ház Ny-i sarkának külső oldalán helyezkedett el, hosszabb oldalával érintkezett a padló szélével. Téglalap alakú alaprajza volt, 160 és 140 cm hosszú oldalakkal. Az ugyancsak téglalap alakú tüzelőteret 20 cm vastag agyagtapasztás vette körül, így a tüzelőtér területe csak 120 x 100 cm volt. Az oldalfalak 17 cm magasan maradtak meg, függőlegesek voltak. A kemence száját a ház belső terébe nyúló sarkon alakították ki. A rövidebb oldalt a saroknál simán levágták, a hosszabb oldalt pedig a felénél abbahagyták, és itt is simán levágták. Igy 70 cm széles nyílás keletkezett. A 8-10 cm vastag fenéktapasztás 130 cm átmérőjű, körhöz közelálló formában kinyúlt a kemence szája elé. Fokozatosan vékonyodva rásimult a padlóra. A kemencét pontosan a 41. műhely ovális kovácskemencéjére építették. A szögletes sarkok 15-20 cm-rel túlértek az alsó kemence szélein. Jól elvált a szögletes kemence vörös tapasztása az alatta lévő rétegektől. Az 53. ház felépítése előtt alaposan letisztították a területet, elhordták a korábbi házak törmelékeit és az egyenetlenségeket vastagon letapasztották.A házat borító, paticsos termőtalajban XV. sz.-i régészeti leletek voltak. 54. kemence (47-48. blokk) Szabadtéri tüzelőhely, valószínűleg szárító, aszaló lehetett. Az előterét átvágó metszetből kitűnik, hogy 3—4 periódusa volt. Mindegyiket egyformán építették. A 120 x 100 cm-es szárítófelületet egy sekély, 15-20 cm mély gödörben alakították ki. A gödör aljába 2-4 cm vastagon világosszürke agyagot tapasztottak. A tapasztás felülete vékonyan égett meg, és fekete volt a beleégett koromtól. Előtte teknő alakú mélyedés volt, hamuval. A szárítófelület és a hamusgödör találkozásánál a szárítófelület sarkainak külső oldalán cölöplyukak voltak. Mindegyik szárítónál két-két 25 cm átmérőjű, 50 cm mély cölöplyukat találtunk (21. kép, 28. kép). Az utolsó kemence elbontása után a szárítóhely és a cölöplyukak helyét vastag, XV. sz.-i leleteket tartalmazó hamu töltötte be. 55. kemence (53-54. blokk) Az 54. szárítókemence Ny-i oldalán, attól 140 cm távolságra helyezkedett el. Szabadon álló, sütő-főző kemence volt. A kemence omladéka 3 x4 méteres területen szóródott szét, alatta égett, pernyés, hamus volt a föld (21. kép, 28. kép). Alaprajza lekerekített sarkú téglalap volt, csak 140 cm hosszan maradt meg, mert az E-i végét elvágták egy későbbi beásással. Szélessége 140 cm volt. Két periódusát lehetett megfigyelni. Mivel az 1. kemencét közvetlenül az Árpád-kori leleteket tartalmazó, kevert barna rétegre tapasztották, arra lehet gondolni, hogy a kemence helyét valamennyire lemélyítették. (A jelenlegi felszínhez képest 45 cm mélyen helyezkedett el.) Tájolása DK-ENy. Szája előtt 20-35 cm mély teknős alakú előtér volt, amelyet hamus földdel töltöttek be. A 2. kemencét a korábbi fenéklapjára építették, 2-3 cm-rel keskenyebb volt az alapterülete. Előtere is ugyanolyan kiterjedésű volt. Vékony koromcsík volt az előtér betöltésének hamurétegei között. A kemence helyét XV. sz.-i leleteket tartalmazó háztartási hulladékkal töltötték fel.