Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

VADÁSZ ÉVA: Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében

szerint ebben az esetben is csak helyi átalakulásról 17 lehet beszélni. A szigetszentmiklósi kis teleprészlet kora a HA első felére helyezhető. Vizsgáljuk meg, hogy a fentiekben vázolt kép hogyan tükröződik a leletanyagban. A 36. - sajnos csak részlegesen feltárt - gödör kerámiájának egyik meghatározó összetevője az ún. ferdén árkolt (Kőszegi II. periódus), vagyis a őakai típus. Legjellegzetesebb edényformája a ferdén (7. kép 1-2.) és vízszintesen (7. kép 5.) síkozott hasú, magas fülű csésze, melynek számtalan párhuzamát sorolhatnánk a jelzett körből. Bizonytalanul meghatározható edényforma, de ehhez az edénycsoporthoz tartozik a különböző irányú széles árkolássokkal díszített oldaltöredék is (7. kép 3.). Óvatosabban vélekednénk a szélesebb szájú, laposabb, ferdén árkolt vállú csészéről (tálka? 7. kép 4.), mely nem csak íakai környezetben, hanem a Velatice kör korai (Baierdorf) és kifejlett fázisában a HAI - HA2 fordulójáig előfordul.

18 Ide sorolható a nagy, tölcséres nyakú, kihajló, síkozott peremű, kiugró vállú urna (8. kép 9.), vállán gyakori bütyökdíszítéssel (8. kép 3, 7-8.), 19 és ennek árkolással és bütyökkel díszített változata (8. kép 4-6.), valamint a bordadíszes oldaltöredék (7. kép 13.). Az urnák alsó harmadának éles törésvonalára, homorúan ívelő fenékkiképzéssel (<S. kép 10.) szintén számos példa van a Caka kultúrában. 21 A perem fölé magasodó fülű csészék többi változata gömbölyű vállal (7. kép 8.) és éles hasi törésvonallal (7. kép 6., 7., 9-11., 14.), karcolt és plasztikus díszítéssel a gödör leletanyagának más irányú kapcsolataira utal. Ezt a csészét a kutatás a Velatice kultúra egyik legjellegzetesebb edényformájának tartja. Moha néhányan próbálkoztak már korábbi és későbbi jellegzetességeinek tipológiai meghatározásával, 22 a változatok a BD-től a HAI - HA2 fordulójáig annyira állandóak, hogy korukat csak környezetük határozhatja meg. Az ÉK-dunántúli lelőhelyeken a csésze előfordulása igen gyakori Kőszegi minden periódusában. Szórványosan, de megjelenik a későhalomsíros fázisban, a II-III. periódusban pedig szinte általános. Az kétségtelen, hogy a DNy-szlovákiai nagy halomsírokban viszonylag ritkán fordul elő, 25 viszont a Caka kultúra Paulik által közölt telep- és temetőanyagában gyakran találkozunk vele. A szóban forgó lelőhelyek egy részét viszont a szerző az ún. Caka-Velatice típusú együttesekhez sorolja. Clgy tűnik tehát, hogy nála a csésze megjelenése nem csak kulturális kapcsolatokra utal, hanem kronológiai jelentősége is van. Mivel az alapvetően szórvány jellegű É-dunántúli anyag forrásértéke az osztrák és délmorva területeken lévő lelőhelyekétől erősen eltér, a szlovákiai telepeknek és temetőknek nincs részletes közlése, óvakodnánk attól, hogy ezt az edénytípust egyértelműen a Velatice körhöz kapcsoljuk. Valószínűbb, hogy a csésze a Közép-Duna vidék idősebb urnasíros kultúrájában a BD vége - HA korban általános. Az itt tárgyalt típushoz tartozhatnak a talpas és omfaloszos kiképzésű fenéktöredékek és trapéz és háromszög keresztmetszetű fültöredékek (7. kép 12., 15-16.). A hengeres nyakú amfora ritka változata az a széles szájú, széles kanellúrával díszített vállú példány, mely a 36. gödörben töredékekben került elő (8. kép 1-2.). Egyetlen párhuzamát a Harrer P. utcából ismerjük. 27 Bár a Baierdorf (a kifejezés itt nem kronológiai értelmű) különösen a Velatice körben ez az edényforma nem 28 ismeretlen, a mi darabunkra is oly jellemző éles hasi törésvonalú példányok törzsterülete a Lausitz kultúra. Hasonló edények megjelenését az ocskai-oíkovi halomsírban Paulik a lelőhely földrajzi fekvésével magya29 rázza. A lausitzi összetevő vagy hatás kutatásunkban ma sem elvetett feltételezés, erre a kérdésre a 17. gödör anyagának tárgyalásánál még visszatérünk. A Baierdorf-Velatice kör jellegzetes urnatípusa a hengeres nyakú, síkozott, kihajló peremű urna (ő. kép 11-12.). Előzménye különösen délmorva területen, későhalomsíros környezetben jelentkezik, általánossá a Baierdorf-Lednice fázisban válnak. A Dunántúlon ennek a formának halomsíros előzménye nincs. Megjele17. Kemenczei (1989) 225. 18. Paulik (1963) 277. obr. 7/2: Caka (Cseke) IV. sír, Paulik (1985) 39. obr. 1/2: Dedinka (Fajkürt) II. sír, Lochner (1986) Baierdorf 285. T. 3/3-4.: 2. sír, 293. T. 11/5., Kőszegi (1988) 36 L 7.: Káposztásmegyer 19. Míg a dunántúli későhalomsíros urnaformák közt ez a típus nem fordul elő, igen gyakori - síkozás nélkül - a Vor-íaka lelőhelyeken, pl. Toporcany (Nagytopolcsány): Tbőik - Paulik (1960) 92. obr. 28./1., Beáertov (Nyitrabesenyő): u. o. 295. obr. 12/1-2., Csórva csoport Csórva 29. sír Trogmayer (1963) T. X/9. 20. Toéik - Paulik (1960) 87. obr. 25/4.: Caka (Cseke) II- sír, Paulik (1969) 29. obr. 20/11.: Luzany (Sarluska) II. sír, Novotny - Novotná (1981) 243. Abb. 10.: Sarovce (Magysáró), Trogmayer (1963) T. XVII/3.: Csórva 8. sír 21. Paulik (1963) 277. obr. 7/1.: Caka (Cseke) IV. sír, Paulik (1984) 42. obr. 9/1.: Dedinka (Fajkürt) II. sír 22. Paulik (1962) 50-51. az oíkovi K és L típusok kapcsán foglalja össze az addig kialakult véleményeket A kérdésről lásd részletesebben a 17. gödör anyagának értékelésénél. 23. Kőszegi (1988) 27. t 22.: Bp. Egressy u., Vadász (1972 RégFüz Ser. 1. No. 25. 3.): Almásfüzitő-Foktorok, Bp. III. Pusztadombi u. (Endrődi A. ásatása, 1986 BTM anyaga) 24. Kőszegi (1984) 129. 3., 4., 9., 130. 4. 16-18., 131. 5. 17. stb. : Bp. Harrer P. u., Petres (1959) T. 1/2-8.: Magyaralmás, Sashegyi (1972) II. t 8., 10.: Pomáz -Prekobrodica, Kőszegi (1988) 34. t 12-13., 37. t 6.: Bp. Káposztásmegyer stb. 25. Tocïk -Paulik (1960) 87. obr. 25/2.: Caka (Cseke) III. sír, Paulik (1963) 275. obr. 6/3., 8., 12.: o. u. IV. sír, Paulik (1969) 29. obr. 20/4., 6., 8.: Luzany (Sarluska) I. sir 26. Paulik (1963) 301. obr. 25/2, 8.: Marcelová (Marcelháza), 303. obr. 29/3.: Dolny Peter (Alsószentpéter), 304. obr. 33/5.: Urnádé (Tolmács) 27. Kőszegi (1984) 130. 4. 21., 133. 8. 3. 28. Piüioni (1954) 430. Abb. 302.: Kirchberg am Wagram, 434. Abb. 306.: Wieselburg a. d. Erlauf, Rihovsky (1963) 104. 9. B. 10.: Lednice 29. Paulik (1962) 52. (Q típus) 94. T. W2., 5.