Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

ENDRŐDl ANNA: A korabronzkori Harangedény kultúra telepe és temetője Szigetszentmiklós határában

bői is ismeretessé vált egy téglalap alakú gerendavázas, hosszú ház. 37 X 7 méteres, ÉK-DNy-i tengelyű. 55 A Nagyrévi kultúra késői fázisából ismeretesek cö­löpszerkezetű, téglalap alakú házak. Dunaszekcső-Vár­hegy telepről, valamint a teli-telepekről - Tószeg-La­poshalom, 57 és Tiszaug-Kéménytető 58 - a nagyrévi kultúra fiatalabb fázisának cölöpszerkezetes, téglalap alakú, döngölt agyagpadlójú, ornamentikával díszített paticsfalú, és több osztatú épületei. Nincs okunk felté­telezni, hogy a kultúra korai fázisában ne építettek vol­na hasonló típusú házakat. A somogyvári kultúra népe elsősorban földbeméryí­tett, döngölt agyagpadlójú, 30-40 m 2-es házakat épített. 59 A gerendavázas házak építésének technikája (ugyanolyan úton, mint a nagyrévi és somogyvári ke­rámialeletek) eljuthatott a harangedényes telepekre ­és bár a szigetszentmiklósi apszisos épület a Harang­edény kultúra keleti csoportjában analógia nélkül áll -, a balkáni, égeikumi neolitikus építési móddal való összefüggése, déli eredete valószínűsíthető. (Karanovo 60 VII. szint, Vucedol apszisos épületei.) A szigetszentmiklósi telepen semmilyen más típusú ház nem került elő, csak feltételezhetjük, hogy felszínre épített, vagy a járószint alá kevéssé bemélyedő házaik voltak (Szigetcsép 46. objektuma). Az előkerült csónak alakú, gerendavázas, nyeregte­tős, paticsfalú ház formája, minden bizonnyal funkció­jának megkülönböztetett voltára utal. A korabronzkori település konszolidáltabb életformát jelző közösségi házaként értékelhető. A ház belsejében, a bejárat közelében került elő az a négyszögletes alakú, 1,40 X 1,40 m-es, -85 cm mély (100. számú) gödör, amely nem csak formájában, de funkciójában is eltér a telep többi gödrétől (6., 14. kép). Az áldozati gödör oldalfalai agyaggal tapasztottak. A gödörben háromrétegű, átégett agyagtapasztás volt megfigyelhető, az egyes rétegek között a Harangedény kultúra jellegzetes kerámiatöredékei, valamint állat­csontok voltak. A gödör legalján, annak közepén egy szalagfüles kis bögre volt elhelyezve (54. kép). A Harangedény kultúra Hollandi úti telepéről isme­rünk két áldozati gödröt, amelyek azonban cilindriku­sak és egyenes aljúak voltak, az egyikben kétrétegű fii tapasztás és tűz nyomával. Az áldozati gödrök kérdé­sével már többen foglalkoztak, így csak azt emeljük ki, hogy az Early Helladic kor bothrosaival hozhatók összefüggésbe. Az áldozatok gödrökben történő elhe­lyezése gyakran a ceremónia során használt tárgyak­kal, edényekkel együtt, az Egeikum és Délkelet-Európa korai neolitikus időszaka óta ismert. 63 A Szigetszentmiklósi áldozati gödör tapasztott, ége­tett rétegei, az áldozati tárgyakkal (összetört edények) a földművelő életmódra utaló, rituális célokat szolgáló többszöri alkalmazására utal. A Szigetszentmiklós-üdülősoron feltárt település és sírcsoport kerámialeleteinek analógiáit a Harang­edény kultúra - Csepel csoport néven ismert lelete­gyüttesek körében találjuk meg. (Csepel-Hollandi út, Csepel-Háros, Békásmegyer, Szigetszentmiklós stb.) A jellegzetes zónás díszítésű harangedények a Cseh-Morva medencében, Közép- és Dél-Németor­szágban, Alsó-Ausztriában, Szlovákiában, Alsó-Szilézi­ában és Kis-Lengyelországban a harangedényes tele­peken és temetőkben ugyanolyan formában és díszí­téssel jelennek meg. 64 Amíg a vízszintesen kihajló, díszített vagy díszítetlen peremű, rövid szalagfüles tálak elsősorban a Harang­edény kultúra sajátja (2/a, b típusok), addig az ívesen kihajló peremű hasonló tálforma (2/d típus) a kora­bonzkori kultúrák általánosan elterjedt típusának tart­ható. A Pitvaros és Somogyvár-Vinkovci kultúrákban éppúgy megtalálhatók, mint a korai nagyrévi lelet­együttesek körében, 65 míg a tálak fésűs-hálós díszítése a Makó kultúra sajátossága. 66 A hengeres, rövid lábakon álló tálak (2/c típus) megtalálhatók a szlovákiai és lengyelországi harang­edényes lelőhelyeken éppúgy, 67 mint a protoaunjeticz és Leithaprodersdorf típusú leletanyagok között. 68 A hengeres nyakú, gömböshasú, szalagfüles kor­sók (4/a típus, amelyek a Nagyrévi kultúrában teljes­séggel hiányoznak) párhuzamait a Somogyvár-Vinkov­ci dunántúli és jugoszláviai lelőhelyein és a Makó kul­túra körében találjuk meg, de a morvaországi zsinórdí­szes kerámia leletei között is előfordul. 69 A széles szájú, szalagfüles korsók (4/e típus) analó­giáit a Makó-Kosihy-Caka horizontban, a Somogyvár­70 Vinkovci és Ada típusú leletanyagok között találjuk meg. A durvított felületű (seprűzött), ujjbenyomásos, bor­55. Kalicz (1984) 94. 56. Ecsedy (1985) 89-126. 57. Bóna (1980) 87., 6. á. 58. Csányi-Stanczik (1982) 239-254. 59. Bandi (1984) 126. 60. Piggot (1965) Xll/b. kép, Smidt (1945) 340. 61. Schreiber ( 198 l/a) 75-85. 62. Makkay (1963), Schreiber (198 l/a), Schreiber (1974) 193-194. 63. Makkay (1963)3-6. 64. Vladar (1969), Sangmeister (1951), Piüioni (1965), Toriser (1976), Ohrenberger (1956), Hajek (1957) 391-393. 65. Bóna (1965) 1. L 15., Ecsedy (1979) X. L, Bóna (1963) V. L 1-3. 66. Schreiber (1984) XXI. L 9. 67. Vladar (1969) 4. kép 3., Wojciechowski (1982) 3. kép 6., 4. kép 1. 68. Ondraéek (1967) 20. kép 5., Hicke (1987) XI. t 69. Bóna (1965) XIV. 7-10., Kalicz (1968) XIII. t 3., 5., 10., Buchoaldek (1967) 47 F/2 típus.

Next

/
Thumbnails
Contents