Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
ENDRŐDl ANNA: A korabronzkori Harangedény kultúra telepe és temetője Szigetszentmiklós határában
dadíszes fazekak (6/a-d típusok) előzményei a Makó kultúra leletei között találhatók, a korabronzkori kultúrák általános típusa, a Nagyrévi kultúra korai leletei között is gyakori. 71 A felső harmadon öblösödő, tojásdad testű szalagfüles fazék (35. kép L, 61 d típus) legközelebbi párhuzamai a Somogyvári kultúra hasonló formájú fazekai között találhatók. 72 Az 57. objektum betöltéséből előkerült (38. kép 9.) hengeres kis bögre analógiáit a Szigetszentmiklósi típus ( Bóna) néven összefoglalt koranagyrévi leletek között találjuk meg. 73 Az objektum leleteinek túlnyomó többségét is elsősorban a szigetszentmiklósi, de az Ökörhalom és Kőtörés típusú koranagyrévi leletanyaggal is párhuzamba lehet állítani. A profiláltabb peremű, rövid szalagfüles tál (39. kép. 4.), a kihajló peremű szalagfüles korsó (39. kép 3.), a kihajló peremű fazék (39. kép 6.) párhuzamai megtalálhatók a fent említett koranagyrévi leletegyüttesek (sírok) között. 74 A vízszintesen vagy függőlegesen átfúrt fülű talpas korsók is a Nagyrévi kultúra korai szakaszában jelennek meg, a Harangedény kultúrában ismeretlenek (39. kép 7.). 75 (Egy fültöredék a 36. számú objektumból is előkerült 23. kép 7.) Az 57.objektum leletanyagában még megtalálható a Harangedény kultúrára jellemző vízszintes peremű, rövid szalagfüles tál töredéke is (39. kép 5.), zónásdíszű harangedény töredéke azonban nem. A 36. számú objektumból került elő egy kihajló peremű táltöredék, a nyakhajlatban körbefutó bordával (23. kép 2.). Párhuzamait az Ökörhalom típusú koranagyrévi tálak között találjuk meg, valamint az ezzel egykorú Lajta-csoport leletei között. 76 A koranagyrévi típusú leletek ebben az esetben is keverednek a Harangedény kultúra jellegzetes kerámiatöredékeivel (vízszintesen kihajló, díszített peremű tál töredéke)(24. kép 2.). A korabronzkori ház északkeleti felének feltárásánál szórványként került elő egy bordadíszes fazék töredéke (72. kép 8.), amelynek párhuzamait a koranagyrévi, Szigetszentmiklós (valamint az Ökörhalom és Kőtörés) típusú leletanyag között találjuk, 77 de a Lajta-csoport anyagában is megvan. 78 Az 58. számú objektumban előkerült kis hengeres, talpas bögréhez hasonló talptöredék analógiáit is, ugyanebben a körben kereshetjük (72. kép 6.). A kerámiatípusoknál felsorakoztatott analógiák után, végezetül megállapítható és kimutatható, hogy a formai elemek nagy része nem „kultúrspecifikus" (természetesen a harangedények és harangedényes technikával készült és díszítéssel ellátott kerámiákat nem ide sorolva), hanem a korabronzkori kultúrák területén fellelhető általános jelleg, amely a kultúrák közötti kapcsolatokra vezethetők vissza. A Budapest környéki harangedényes temetők vizsgálata során megállapítható volt, hogy az urnás temetkezések fordultak elő legnagyobb számban, a szórthamvas sírok aránya kevesebb, a csontvázas rítus mintegy 15%-ban fordul elő. Az idegen csontvázas rítus (a sírokban elhelyezett, a Harangedény kultúrára jellemző leletekkel) eredete Cseh-Morvaország harangedényes horizontjában keresendő, míg a hamvasztás helyi átvétel eredménye. 79 A szigetszentmiklósi korabronzkori telepen egy csontvázas és egy urnás sír, míg a teleptől mintegy 350 méterre egy sírcsoportban 1 csontvázas és 12 urnás, kisebb részben szórthamvas sír került elő. A temetkezés különböző típusainak aránya, a fenti megállapítást igazolja. Összefoglalás A Szigetszentmiklós-Üdülősoron feltárt terület 2500 m 2 . A lelőhely kiterjedése a felszíni kerámiatöredékek alapján 25 000-30 000 m 2 lehetett. A Harangedény kultúra elterjedési térképén jelzett, közel 50 lelőhelye a Duna közelében található. A kultúra népe vízparton, szigeteken telepedett le, telepeik sűrűn követik egymást (7. kép). Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a lelőhelyek viszonylagos sűrűségét, a telephelyeknek bizonyos határokon belül végzett gyakori változtatása is előidéz81 hette. Ezt a megállapítást egészíthetném ki azzal, hogy a lelőhelykataszteren, néhány több szám alatt szereplő régészeti lelőhely, minden bizonnyal egyként értékelhető. (Pl.: Szigetszentmiklós-Lldülősor, Szigetszentmiklós-Vízcsőárok, Szigetszentmiklós-Vízműtelep, Szigetszentmiklós-Hídfő, de gondolhatnánk itt néhány csepeli és óbudai lelőhely összevonására is.) A lelőhelyek a budapesti Duna-szakaszhoz és természetes átkelőhelyeihez kötődnek, (és nem elsősorban a Csepel-szigethez) ezért célszerűbb lenne a kultúra elnevezést a fővároshoz kötni. 70. Vladar (1969) 8. kép 9., Kalicz (1968) XI. L 1., 10., 11., Horváth (1981) III. L 2., IV. L 2., V. t 2. 71. Kalicz (1984) XXII. L 9-10., 12-13., Schreiber (1984) 44. L 7-8., 10. 72. Ecsedy (1979) IV. L 3., 6., 7. 73. Bóna (1963) 16. L 10-11. 74. Tál: Bóna (1963) V. L 1-3., korsó: XV. L 1., fazék: XIV. L 1., 5-6. 75. Bóna (1963) IV. L 1., XVII. L 11. 76. Bóna (1963) V. L 1-3., Ruttkay (1977) 6. t 4. 77. Bóna (1963) XVI. L 6. 78. Ruttkay (1977) 6. L 15. 79. Schreiber (1986) 70. 80. Az elterjedési térkép Schreiber (1974, 1981/a), Patay (1960) után készült 81. Patay (1960) 197.
