Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál

öblén vízszintes fül csonkjával. A fület ívelt, párhuzamos, barázdaszerű vonaldísz kerüli meg. Világosbarna, simított, homok és pelyva keverékével savanyított (76. kép 7.). Gömbtestű edények Simított felületűek, homok, illetve kevés finorri szervéé adalékkal savanyítottak. Jellemző a világosbarna szín. Szájuk különböző mértékben behúzott, előfordul hordószerű (76. kép 8.), illetve mély tálhoz hasonló forma is (76. kép 5.). Díszítésként háromszoros körömbenyomásos sorból álló füzérdísz (76. kép 2.)

s ferdén haladó ujjbenyomásos sor (76. kép 5.) és háromszor benyomott vízszintes bütyök fordul elő (76. kép 8.). Nem meghatározható formához tartozik a bevagdalásos párhuzamos lécekkel díszített oldaltöredék. A kerámiatechnika az előzőekkel megegyező (76. kép 4.). 33. gödör Nagy kiterjedésű komplexum, amelynek nyugati részét középkori objektum semmisítette meg. A további, középkori és bronzkori beásásokkal bolygatott sekély objektumot, különböző formájú és méretű lemélyítések együttese alkotta. Ezeket csak a felső löszös talajrétegbe ásták, az alatta húzódó homokréteget elérve tovább nem mélyítették. Betöltése sötétebb világosbarna volt, helyenként sötétebb foltokkal. A komplexum kiterjedése 7x4 m, legnagyobb relatív mélysége 40 cm volt. Méretéhez képest kevés kerámiatöredéket, de viszonylag több állatcsontot

15 tartalmazott. Az állatcsontok közé keveredett gyermekcsont alapján, a gödör géppel lepusztított felsőbb szintjében gyermektemetkezés is lehetett. A leletanyagban egy kovapengë és egy őrlőkőtöredék is szerepel. Kerámialeletek Tálak A finomkerámia vezértípusát alkotják. Fordított csonkakúposak, oldaluk általában a perem felé elkeskenyedő. Szájátmérőjük 20-30, falvastagságuk 0,5-1 cm. Leggyakrabban homokkal soványítottak, amelyhez finom pelyva is járulhatott. Jellemző a világosbarna, ritkábban a sötétszürke szín. Felületük minden esetben polírozott, amely gyakran belül is megfigyelhető. Több példány külsején a polírozás nem tükörsima, hanem a perem alatt vízszintes, az edénytesten függőleges, elnagyolt polírozásnyomok látszanak (9. kép 3., 13., 14. kép 10.). Leggyakoribbak a kónikus felsőrészű forma mély és laposabb változatai (9. kép 1., 2., 4., 9., 14., 17.). Előfordul, hogy a perem alig láthatóan kihajlik (9. kép 6., 8., 10., 12., 16., 18.). Emellett gyakori az ívelt oldalú forma is (9. kép 5., 7., 13., 15.), amelyek között egészen mély, csaknem behúzott peremű változat is szerepel (9. kép 3., 15. kép 2.). Díszítés mindössze két, egyenes oldalú táltöredéken fordul elő. Az egyik töredék belső oldalán függőleges, sekélyen besimított párhuzamos vonalak látszanak. Sötétszürke, homokkal savanyított (9. kép 7.). Egy további töredéken, kívül, a perem alatt vízszintes, az edénytesten ferde polírozott sávok figyelhetők meg. Bamásszürke, homok és pelyva (9. kép 2.). Bikónikus töredékek A finomkerámia ritkábban fellépő, másik vezértípusának tekinthető. A finom anyagú példányok kisebb méretűek, átlagosan 10 cm-es peremátmérővel, és 0,30,5 cm falvastagsággal (8. kép 1., 2., 4.). A nagyobb edényeknél is megfigyelhető a polírozás (70. kép 10., 14.), de emellett előfordul a simított felület is (70. kép 11.). Általában homok és pelyva keverékével soványítottak, ritka a homok (8. kép 2.), illetve pelyva önálló alkalmazása (70. kép 14., 15. kép 3.). Jellemző a barna, világostól a szürkésig terjedő árnyalata. Formailag erősen ívelt, csaknem tagoltan illeszkedő peremű (8. kép 2.), enyhén kihajló peremű (8. kép 1., 15. kép 7.), illetve kónikus felsőrészű, egyenes peremű változatok különíthetők el (8. kép 4.). Több töredék utal a függőlegesen átfúrt bütyökfüllel ellátott forma jelenlétére is (70. kép 10., 11., 15. kép 3.). Feltehetőleg bikónikus edények különböző részéből származhat a leletanyagban előforduló vonaldíszes töredékek többsége is (70. kép 1., 4-7., 9., 14.). Általánosan jellemző az átlagban 2 mm széles, eltérő mélységű barázdaszerű vonaldísz. Leggyakrabban 2-3 párhuzamosból álló, ívelt vagy egyenes vonalköteg alkothatta a motívumot, amely a füles példányoknál ahhoz alkalmazkodhatott (70. kép 11., 12.). Az egyik, feltehetően különleges edény aljából származó töredék talprészén X alakú, oldalának alján három függőleges bekarcolás látható (70. kép 13.). Ritka a plasztikus dísz, csak egy töredéken jelenik meg, fe lületből alig kiemelkedő, benyomott bütyök formájában (8. kép 3.). Ritka a törésvonalon körbefutó kimetszések sora is (70. kép 10.). Hordóformájú, edények A finomkerámia ritka edénytípusa. Szélesszájú, ívelt oldalú edények, öblük felett ujjbenyomásos korongszerű bütykökkel (8. kép 7.), illetve körömbenyomás sorral (8. kép 9.). Finom anyagúak, homokos és finom szerves soványításúak. Előfordul vörösesbarna (8. kép 7.) és sötétszürke színű (8. kép 9.) példány is. Csőtalpas edények A finomkerámia körébe tartozó, ritkábban megjelenő edényforma. A leletanyagban lefelé szélesedő, üreges csőtalptöredékek fordulnak elő (8. kép 5.). Az egyik töredék magasabb változathoz tartozhatott (8. kép 8.). Jellemző a világosbarna szín, a polírozás, és a homok, illetve pelyva együttes alkalmazása. 15. Összesen 270 db töredék került elő. 80%-a szarvasmarha, 9% juh, 2% kecske, 0,5% sertés, 1,5% ló, 6% őstulok, 0,5% hal, 0,5% vaddisznó.